Az első csók..

Szemeivel végig fürkészte arcomat,amitől én totálisan zavarba jöttem.Ott voltam tehetetlenül az ölébe és 11-en néztek minket.Mondhatom kicsit cinkes volt a helyzet.
-Miaa?Mi miiit mit mit mit csinálsz már?-a farkam össze-vissza járt,füleim pedig erőteljesen mozogtak.Fogalmam sincs hogy tudott Luhan ilyen ruhát találni.Le merem fogadni,hogy sunyiba egy akkora perverz állat,hogy nem igaz,bár ő Luhan herceg csak nem olyan ő.
-Miiii vaaan?Még a füled és a farkad is mozog?Teljesen kész vagyok,és mi volt ez a miaú?Nem bírom vissza fogni magam francba is,még is csak férfi vagyok,most mit kéne tennem?Lehet hogy külsőleg aranyos vagyok,de tudják jól,ha ilyen helyzetbe kerülök,akkor nagyon perverz leszek és nem akarom azt,hogy egy ilyen fickónak ismerjen meg-gondolta magában,de én egy idétlen kérdéssel megzavartam elmélkedését,amitől aztán olyan zavarba jött,hogy tökre vicces volt.
-Sehun gazdám,neked ez a pozíció nem kényelmetlen??-nyitottam tágra a szemeimet,majd zavarodottságomban nem tudtam hova kapkodni a tekintetemet.Komolyan,hogy kerülhettem ilyen helyzetbe?Hogy lehettem ilyen hülye,hogy belementem egy ilyenbe,én tényleg ennyire kedvelném Sehunt?Aiish.
-Basszus pont oda tettem szegényt,de cinkes-eszmélt fel hirtelen..-Nos lehetséges,de ilyen nagy cica,másképp,hogyan fér el a gazdája ölében?
-Nos várjon gazdám,megoldom én ezt is-fogtam magam és megfordultam,de úgy sem volt jó.Ezt megismételtem körülbelül még 10-szer,de sehogy sem találtam a helyem.A többiek már azt mondogatták,hogy olyan vagyok,mint egy igazi macska....-Ahh,megvan-csillantak fel a szemeim...Az első pozíció lesz a legjobb,csak kicsit meghajolok...igen-nevettem gonoszan.
-Mi mit csinááálsz?-dobbant meg Sehun szíve hangosan.Olyan vicces arckifejezése volt,hogy elkapott a nevetés.A fiúk annyi képet csináltak rólunk és magukról is,és annyit nevettünk együtt,hogy nem igaz.
-Tedd szét a lábad,én meg beülök közé,és összekuporodom-jelentettem ki okosan,a többiek meg elájulva néztek,hogy milyen durván fogalmazok,de helyeselték,mert talán ez a legkényelmesebb pozíció,ha már mindenféle képen maga mellett akar tudni.Gyorsan meg is csináltuk és igazam volt,így máris jobban éreztem magam,de ekkor,mikor már nem éreztem magam zavarban,a többiek elkezdték mondani,hogy nem fog a cicád elaludni akkor,ha nem simogatod.Én rögtön leordítottam őket,mert azért ez már tényleg sok,még nekem is,hisz az már nem játék és na.
-Oooké-Sehunnak sem kellett sokáig rágnia  fülét,elkezdett simogatni,mint egy cicát.Érintése gyengéd volt,még is megőrjítő.Testem libabőrös lett,egyszerűen túl sok ez így egyszerre....-Ha nem érzed jól magad,akkor abbahagyom és nyugodtam öltözz át és beszélgethetünk normálisan.Nem kell ezt csinálnod,ha nem akarod.
-Nem,nem izé,jól van ez így,hisz én vagyok az ajándék-biztattam,de szerintem nem kellett volna.Miért nem fogadtam el az ajánlatát,már nem kéne ilyen fura helyzetben lennem,de valamiért nem akartam,hogy elmenjek innen.Mintha ösztönösen mozgott volna a szám,egyébként sem akartam megbántani,hisz már megtettem egy párszor....-Szóval minden tőlem telhetőt megteszek.Ígérem jó ajándék leszek és minden megteszek,amit Sehun gazdám csak kér-mosolyogtam kedvesen.
-Te idióta-gondolta..-Csak ne vágj ilyen kibaszott aranyos fejeket,mert nem bírom tovább,én tényleg nem bírom.
-Sajnálom Sehun gazdám-ficánkoltam,miközben szép szemeit néztem.Arca közelről még aranyosabb volt,egy igazi angyaléhoz hasonló.Mikor ránézek,boldog leszek,de amikor megérint furcsa érzések kavarognak bennem,mintha nem is tudom.
Így ment ez órákig,eközben pedig beszélgettünk,nevettünk,de Sehun egy pillanatra sem engedett el.A fiúk,hogy egy kicsit egyedül hagyjanak minket,kitalálták,hogy átszaladnak a boltba még kajáért,és rögtön itt lesznek.Na de ebből sem  rögtön lett,hanem 2 óra,de ez alatt a 2 óra alatt mi történt?
-Talán eljött az alkalom,itt az idő,meg kell csókolnom,ha nem teszem meg,akkor tuti bánni fogom-agyában eljátszotta a gondolatmenetet,amiben engem megcsókol és ott jól is ment,de valóságban ki tudja hogy fog elsülni.Én csak arra gondoltam,hogy egyedül maradtam vele és féltem,hogy mi lesz.
-Köszönöm az ajándékot egyébként-mosolyodott el,miközben megsimogatta a hátamat.
-Ugyan már,semmiség tényleg-viszonoztam mosolyát,ami tetszett neki,mert így tudta,hogy szabad a pálya.Gondolta,hogy már talán készen állok.
-Örülök,hogy egy olyan ajándékot kaptam,mint te,még ha egy napra is-gyönyörű szemeivel az enyémbe nézett,amivel teljesen megbabonázott.Testem megint libabőrös lett,amit ő is érzett,de nem nagyon zavarta.Élvezte a helyzetet,hogy úgy nézek ki,mint egy zsákutcába szorult egér.
-Ööö örülök neki,de azon kívül,hogy simogatsz mást sem csinálsz,bár ez nekem csak jót jelent-veregettem meg mellkasát,amitől ő megint felbátorodott és ilyet mondott:
-Szóval szeretnéd,ha mást is csinálna veled a gazda.Nyugi terveztem-a kijelentésére én próbáltam védekezni,de hiába.Sehun megfogott,felemelt és maga felé fordított,így vele szembe térdeltem.Arca a mosolygós,kedvesből átváltott a komoly és perverz tekintetre.
-Se..se.sehun,valami baj van?-nevettem idétlenül,mert tudtam,hogy itt már végem van.Ismét egy kellemetlen helyzet.Komolyan én egy kellemetlen helyzet vonzó lány vagyok.
-Az ég világon semmi bajom sincs,csak örülök annak,hogy végre kettesben lehetek veled és kiélvezem azt is,hogy milyen könnyen zavarba lehet hozni téged.A reakcióid 100%-ig aranyosak.
-Nos örülök,hogy ezt mondod én is örülök,hogy nem haragszol a tegnapiért.Tudod én nem úgy értettem én csak nagyon féltem és össze-vissza beszéltem.Tudod egy fiú sem volt még hozzám ilyen közel és nagyon zavarban lettem-fejemet oldalra fordítottam,arcom pedig kissé piros lett.Sehun rögtön felkacagott,amitől én szintén értetlen fejet vágtam,hogy na mi van már megint,de nem tudom,miért esik neki jól engem zavarba hoznia.Meg,hogy én aranyos vagyok,komolyan ez tényleg az a fickó,akivel először találkoztam?
-Olyan aranyos vagy-röhögött még mindig,jobb kezével pedig hasát fogta.Valószínűleg már fájt neki a nevetés is.
-Én aranyos?-mutattam magamra nagyra nyílt szemekkel,de Sehun hirtelen megragadta a kezem,magához rántott,majd átölelt és:
-Igen aranyos vagy-mondta komoly hangon.Komolyan,hogy lehet így változtatni a hangulatodat?
-Sehun,mit csinálsz?-kérdeztem pánikomban,de ő csak szorított tovább.
-Most ne szólalj meg,ne rontsd már el mindig a pillanatot.Annyit beszélsz állandóan-mondta kicsit szúrósabb hangon.
-Mi,de hát már hogyne szólalnék meg,mikor...-nem hagyta végig mondani,mert rögtön beleszólt egy nem is odaillő mondattal.Azt mondta,hogy mennyire jó az illatom,mikor végigszimatolta a nyakam.Én megköszöntem,hisz mit kellett volna mondanom,ettől jobbat nem tudtam mondani.De ha ő szimatolhat,akkor én is ,amúgy is kíváncsi vagyok az ő illatára.Fogtam magam,majd nyakához hajoltam és egy nagyot szippantottam.Szemei a kétszeresére tágultak,nem volt felkészülve erre a lépésemre.Na persze mit hitt,hogy csak ő csinálhat velem ilyen zavarba ejtő dolgokat?Még mit nem.
-Ehh mit csinál??Ettől én teljesen..ahj Bernie nagyon nem jó helyen vagy,ez az én gyenge pontom-sóhajtozott magában,de mikor próbált volna kimondani valamit,csak addig jutott el,hogy ké..kérlek,innentől tovább nem tudott megszólalni,csak hirtelen felnyögött.
-Talán valami baj van?-ijedtem meg hirtelen,hisz ilyen hangot kiadni az szokott aki mit tudom én.
-Te te elmondanád még is mit csinálsz?-húzta el fejét tőlem,majd fullra elpirult.Ilyet sem gyakran látni tőle,de ez a reakció nagyon,nagyon aranyos volt.
-Ha te csinálhatod,akkor én is oszt ennyi.Egyébként tetszik az illatod-mosolyodtam el ismét,amire ő megint új erőre kapott és hirtelen gyorsasággal megpuszilta a nyakam.Próbáltam ellenkezni,de ő nem is hallott engem,csak lassan haladt följebb,majd végül a fülemre egy lágy csókot lehelt,ami pedig az én gyenge pontom.A hideg megint kirázott és csak a  nevét mondogattam,de nem bírtam tovább és a sok stressztől,izgalomtól az ölében elaludtam.Ez már egyszer előfordult velem,mikor egy fiú bepróbálkozott nálam,de nem akartam újra átélni..Sehun csak elmosolyodott,megsimította a hajam és:
-Megértem,te még erre nem állsz készen-felemelt,bevitt a szobájába,letett az ágyára,betakart és homlokomra egy puszit nyomot,azután pedig kisétált a szobából és becsukta az ajtót.
A fiúk nem sokkal ezután visszatértek és meglepetten nézték,hogy hová tűntem,de Sehun mindent lépésről,lépésre elmesélt nekik.
-Látod ez van akkor,ha túl rámenős vagy-morgott fel XiuMin,aki egyébként nem sokat szól bele ilyen dolgokba.
-Mi van,nagyon is lassú voltam,más már tuti,hogy szét... na tudjátok.Egyébként is,mi ez,hogy elalszik meg ilyenek,akárhányszor megpróbáltam vagy közelebb kerültünk egymáshoz,valami mindig közbejön.
Így teltek el órák percek,mire este 11:50 lett.....-Fiúk,mindjárt jövök,csak kimegyek egy pohár vízért a konyhába-mondta Sehun,miközben felállt.
-Haaa hol vagyok?Ez nem Sehun ágya?-kikeltem az ágyból,majd szembetaláltam magam az órával és felordítottam:-Miii,már ennyi az idő?Hogy bírtam én így elaludni?Mit csináltam?Mindegy,azért nagyon jól aludtam-ásítoztam,miközben a konyha felé tartottam,de ekkor megpillantottam Sehunt:.Sehun te vagy az?-töröltem meg szemeimet,hogy megbizonyosodjak arról,hogy tényleg fent vagyok.Kicsit letörtnek és csalódottnak látszódott ,de a hangomra teli pohárral a  kezében hátrafordult.
-Ohh felkeltél?-erőltetett egy kis mosolyt az arcára,de ez nem szívből jött.
-Igen és nagyon jól aludtam,köszönöm,de mi történt?-kérdeztem furán,és lassú léptekkel közeledtem hozzá.
-Nem emlékszel semmire?-szemöldökét felhúzta,arcát lehajtotta és nézte a földet.
-Hát annyira emlékszem,hogy te izé szóval tudod mit csináltál én pedig elaludtam-kalimpáltam össze-vissza,hisz ha csak rágondolok,hogy már megint milyen közel volt,a szívem hevesen ver és kiakar ugrani a helyéről.
-Mindegy.Miért nem veszed már le azt a jelmezt-hangja ismét hangosabb volt,mintha tényleg ideges lenne rám,igen azért nem volt még barátom,mert mindig ilyen szerencsétlen voltam e téren.
-Azért,mert még nem tért véget a szülinapod,még csak 11:50 valamennyi van-próbáltam mosolygósan mondani,de ő csak azt mondta,hogy nem tud velem már semmit tenni.Elakart menni,de megragadtam a kezét és visszahúztam.Sehun csak meglepődött fejjel megfordult,én pedig:.Sehun..én ..én ..én ..nos..én Szeretlek-teljes hangerőmből kiordítottam ezt a szót,szemeimből könny csordult ki,ő pedig kezéből kiejtette a poharat,ami darabokra tört.Erre a hangra a fiúk is beszaladtak,de megálltak az ajtónál és bekapcsolták a kamerát.Gondolták,ennek még örülni fogunk egyszer.
-Sehun én tényleg nagyon szeretlek és nagyon sajnálom,hogy elrontottam már 2-szer is.
Én nem akartam..igazából tudod .. te vagy az első tényleg aki ilyen közel került hozzám,és teljesen beléd szerettem,így mindig furán és zavarodottan éreztem magam,ha velem voltál és mikor velem vagy.Én bocsánatot szeretnék kérni mindenért,amit okoztam neked..Kérlek nézd el,én csak tényleg beléd szerettem..Légy szíves tedd meg amit már kétszer elrontottam.Most már készen állok rá-hadartam el gyorsan a mondókámat,de nem kellett sokáig győzködnöm,mert elkapta a kezeimet,magához rántott és megcsókolt.Ez a csók elárulta nekem,hogy tényleg szeret.Annyira gyengéd volt,de még is szenvedélyes.Ezt a pillanatot vártam,már régóta.Éreztem,hogy testemet forróság önti el és ezt ő műveli velem,végre megtörtént,amit akartam.Boldog vagyok és örökké ezt az érzést szeretném érezni.Mikor ajkaink elváltak,magához szorított és:
-Te idióta-szemeiből neki is egy kisebb könnycsepp csordult ki,ajkai mosolyra húzódtak..-Én is Nagyon Szeretlek,Tiszta Szívemből-még jobban meg szorított erre a kijelentésre.
-Sehun- viszonoztam szorítását,mindketten annyira boldogok voltunk.
-Végre,Gratulálunk.Végre összejöttetek-ordítottak fel a többiek...-Ahh és annyira aranyosak voltatok és mi ezt meg is örökítettük.De vége van a cicás életnek,leveheted a jelmezt.
-Dehogy veszi-ordított rá Sehun a többiekre,amibe belepirult.
-Na de Sehun- könyörögtem,de nem hatotta meg,de úgy is mindegy,hisz végig aludtam a fele szolgálati időmet.
Sehun felkapott az ölébe és:Irány a szoba-mutatott oda,ahonnan előbb sétáltam ki.
-Mi van?-sápadtam el rögtön.Mindenki mocskos dolgokat vágott a fejünkhöz,de Kris mindent vitt.
-Biztos vagyok benne,hogy csak azt akarja,hogy elaltassam-próbáltam nyugtatni magamat,de a fiúk továbbra is csak röhögtek és mondták a sok hülyeséget.
-Így szokott az indulni,de aztán-mosolygott perverzül Kris,közben pedig kezét súrolgatta.
-Kuss legyen már-ordítottam rá hangosan,majd Sehun zsebéből kikaptam a rágót és fejbe dobtam vele Krist,amire mindenki nagy röhögésbe kezdett.
Nos így telt el Sehun szülinapja.Én megkaptam az első csókomat,a fiúk elszórakoztak rajtunk,Sehun pedig boldog és azt mondta,hogy ez volt eddig a legjobb szülinapja.