Sehun szülinapi ajándéka

Nos talán ott kéne folytatnom,hogy mi is történt miután fejbe vertem.
-Nem baj,nem kell sajnálnod,végül is-nevettem el magam,miközben a karjaiban voltam.Olyan erősen fogott,annyira jó érzés volt.
-Látod,mi együtt jól elvagyunk-mosolygott ő is velem együtt,de az ő mosolya annyira más volt,soha sem láttam azelőtt ilyet tőle.
-Nos ez tényleg igaz hehe-megvakartam a fejem és kicsit elpirultam.
-De,de muszáj tényleg ilyen felsőket felvenned?-akadt ki megint,amitől már a plafonon voltam,hisz nem értem mi a baja a felsőmmel.Lehet én vagyok bolond,de tényleg nem értem.
-Ne idegesítsél már,hogy tényleg ennyire zavar-ellöktem egy picit magamtól,de ez semmit sem ért,hisz a szorításából most egy oroszlán sem tudna elmenekülni,nem hogy én,egy balszerencsés lány,mint ahogy Sehun mondaná egy Törpe Idiótának ez képtelenség.
-Nem az,hogy zavar vagy valami,de tudod férfiből vagyok és még is erős a csábítás és persze,hogy akaratlanul is odaterelődik a figyelmem és nem akarom,hogy azt gondold rólam,hogy csak egy perverz vagyok-hirtelen olyan komoly arca lett,de ez annál inkább ösztönzött engem arra,hogy kinevessem.Nem bírtam tovább,olyan röhögőgörcs jött rám,hogy az ott elsétáló emberek úgy néztek rám,mintha valami szellemet láttak volna.Bár teljesen megértem,nem vagyok könnyű eset,az igaz.
-Nos nem gondolom,mert tudom,hogy egy perverz vagy Betonkám-veregettem mellkasát és még mindig sírtam a nevetéstől.
-Köszi megint a kedvességed-fordította el hirtelen fejét,olyan volt mint egy kisfiú,mikor nem kapja meg a nyalókáját.
-Szívesen-jelentettem ki gyorsan,majd hirtelen egymás szemébe néztünk,amitől én teljesen zavarba jöttem.Annyira helyes arca van és olyan gyönyörű szemei,hogy azt hittem a naplómban vagyok benne,amibe minden este írok a kitalált hercegemről.Teljesen úgy nézett ki,mint egy mesebeli herceg,sőt annál jobb is volt.
Majd egy fél perc múlva Sehun megfogta az arcom,és közeledett felém.Kezével lassan végigsimította az arcom,amire én már gőzöltem,hisz ennyire közel ő?Hozzám?
-Mi történik?!Hirtelen olyan komoly lett az arca és és annyira közel érzem magamhoz.Közeledik,rendesen közeledik.Ő ő mit akar tőlem?Csak nem megakar csókolni?De én erre nem vagyok felkészülve,én én félek,hisz én még fiatalkorú vagyok és,hogy lehet ilyen komoly arccal közeledni valakihez?Ez gyakorolt a tükörnél vagy mi van?Áhhh teljesen bepánikoltam-tettem fel magamnak egymás után viharzó kérdéseimet,majd Sehun másik kezével megfogta a hátamat és lassan,gyengéden húzott magához.
-Neeem..N.e..e..e..m hiszem el tényleg azt akarja-szemeim tágra nyitottam és csak az övét néztem,amiben olyan tüzet láttam,mintha csak azt gondolná:-Most véged van Törpe,meghalsz...Annyira be voltam pánikolva,de már nem azért,ki a fene ne lenne ilyen helyzetben?
-Tudom,és látom,hogy fél,de ha most nem teszem meg, ki tudja mikor lesz rá újra alkalmam.Ezt nem szalaszthatom el-szemeiben még jobban égtek a lángok és mikor már majdnem a számnál volt,egy hang megzavart minket,amitől kicsit megkönnyebbültem:
-Héé jól vagytok,hogy itt ültök a járda szélén?-szólt hozzánk Luhan szemöldökét felhúzva.
-Persze,persze,hogy jól vagyunk,csak csak felbuktam egy kőben és pont ráestem Sehunra-
pánik rohamomban ugrottam akkorát,hogy simán megnyertem volna most vele egy távolugró versenyt.
-Apám,miért pont most kellett megjönniük?Komolyan már,így mikor fogom végre megtenni azt,amit most akartam.Ahj,de mit is csinálok?Én a Betonszikla ilyen nyálas dolgokat művel?Mikor lettem én ilyen?-gondolkodott magában Sehun,miközben fejét lesütötte a földre.Olyan volt,mint egy depis gyerek.
-Sehun,te nem állsz fel a földről?-kérdezte Luhan idétlenkedve,hisz tudta,hogy milyen helyzet is volt ez,de mit ne mondjak élvezte,ha Sehunt piszkálhatja.
-De-felállt,de inkább ne tette volna,hisz olyan gonosz aura áramlott belőle,hogy a szívem is megállt egy pillanatra.Ijesztő volt,komolyan ez egy személyiségváltó ember.Előbb még komoly volt,meg mosolygott,most pedig megtudna ölni egy hadsereget csupán a nézésével.
-Talán rossz pillanatban jöttünk..Sajnáljuk,de úgy nézett ki,mintha a kis angyalunk a mi kicsi maknaenkat szerette volna..Tudjátok-értetlenkedett Tao,de annyira zavarba ejtően mondta,hogy szerintem pirosabb voltam egy ráknál.
-Igen ez úgy nézett ki és tudom,hogy az is lett volna-okoskodott Suho nagy mosollyal az arcán.
-Hát ez a mi szerencsénk,sajnáljuk-mondták egyszerre a fiúk.
-Ugyan már,mit is sajnáltok?-próbáltam elterelni a szót,de láttam ez Sehunnak cseppet sem esett jól.
-Hogy mi?-fogta meg a vállam Sehunie kérdő tekintettel.
-Ugye Sehun,nem történt semmi,meg nem is történt volna semmi.Mondd meg nekik,hogy nagyon félreértették ezt az egész helyzetet,hisz nem gondolhatjátok komolyan,hogy én meg ő valamikor is..szóval-nem tudtam kimondani,mert Sehun közbeszólt ideges fejjel.
-Ha te így gondolod..Tedd azt amit akarsz-ez fájt nekem,magam sem tudom,hogy miért,de nem volt egy jó érzés.
-Na ne makacskodj,mondd már meg,hogy nem volt semmi,hogy elhiggyék-muszáj volt ezt mondanom,nem akarom,hogy a fiúk is tudjanak az érzéseimről,annyira cikisnek találtam a helyzetet.
-Rendben,te akartad.Nem volt semmi,nem lett volna semmi és nem is lesz soha a büdös életben semmi-az elején még halkan mondta,de a végén mikor ehhez ért:"És nem is lesz soha a büdös életbe semmi",akkor felemelte hangját,majd megfordult és elsétált....Miért,miért fájt ez nekem ennyire?Most ugye nem sértődött meg ezért,mert erre kértem,ne már,hogy emiatt megsértődjön..De én csak azért csináltam,hogy a fiúk ne jöjjenek rá vagy ők már tudnak róla?Ahj de hülye vagyok.
-Héé Sehun várj már,most hova mész?Sehuun,Sehun héé figyelj már.Mi bajod van?
-Semmi,csak egyedül akarok maradni,oké?-förmedt rám hirtelen,ami nagyon nem esett jól,de végül is az én hibám ez az egész.Hogy lehetek ennyire nyomorult,hogy elszalasztok egy ilyen jó lehetőséget.Miért nem maradtam az ölében?
-De hééé- ordítottam utána,de értelmetlen volt,meg sem hallott,majd 3 perc múlva el is tűnt.
-Hagyd most..Bernie,tudjuk,hogy köztetek van valami,elég sokat vagytok egymással és jól szórakoztok,miért nem vallod már be végre magadnak,hogy tényleg kedveled őt?Sehun nekem mindent elmesélt és hidd el,tényleg kedvel téged,de ezt egy fiúnak nem olyan könnyű kimutatni.Szerintem annyira már ismered,hogy tudd milyen is ő,ha valaki tetszik neki.Te tudod a legjobban,most meg arra kéred,mikor éppen be akarta vallani az érzéseit,hogy mondja azt,ami nem igaz.Neki ez úgy jön le,hogy te nem kedveled őt és szégyenled ezt az egészet.-sétált hozzám közelebb Luhant,miközben igazságokkal teljes kisebb monológját elmondta..Tudom,hogy igaza van Luhannak,de mit tehetnék,ha ennyire félek?
-De én csak ahj,én csak bepánikoltam.Nem természetes ez,ha valakinek ez az első ilyen esete?Nagyon megkönnyebbültem,mikor meghallottam a hangotokat,mert tényleg nagyon féltem,remegtem.Mi van ha elrontottam volna valamit?-magyaráztam gyorsan és mutogattam is hozzá,mert még mindig zavarban voltam,de jobban aggódtam most Sehun miatt,hisz mi van ha most már többet nem szól hozzám?
-Ez természetes,hisz ez lett volna az első..-súgta a fülembe DO,amitől a hideg is kirázott,majd arcom ismét full vörös lett.
-Ne mondd ki!Ki ne mondd,hallod?-veregettem meg fejét.Ne hozzák már ezt csak így fel,ennyi fiú előtt ilyen dolgokról beszélni elég kínos.
-Ahh én nem tudom,még nekem sem volt igazi szerelmem vagy ilyenek,de minden lány ennyire kezelhetetlen vagy fura lesz,ha arról van szó akit kedvel?-nézett rám kérdően Luhan.
-Ne máár,ez annyira kínos.Luhan te meg maradj csendbe,menj papnak,túl sok mindenben igazad van,és képzeljétek attól mert a lányok komolyan veszik a szerelmet,nem kezelhetetlenek csak kicsit megváltoznak,de ti fiúk akik a nagy rendetlenségben fekszenek,focimeccset néznek sörrel a kezükben és egy szál alsóban ülnek közben a fotelban,egy bombával sem lehetne kiüldözni titeket a szobából és egy cseppet sem gondolkodtok el azon a lányon aki tetszik nektek.Szóval te csak Luhan ne osztogasd itt a sárga lapot-mikor ezt kiadtam magamból,kicsit egyszerűbbnek éreztem magam,de ekkor Luhan:
-Na idefigyelj Csipke Júlia,most azonnal azt fogod tenni,amit mi mondunk és kiengeszteled Sehunt,mert ő a legjobb barátom és aggódom érte.Amit meg a fiúkról mondtál,nem igaz,mert Sehun sem ezt csinálta,hanem teljesen mást,de majd ő ezt elmondja,ha akarja és nem megyek papnak,mert akkor nem lehet csajom,de téged szívesen kioktatlak bármikor.-odasétált hozzám Luhan a szemembe nézett és úgy mondta el ezt a kisebb szövegét.Én köpni-nyelni nem tudtam,mellesleg mi az,hogy kiengesztelni Sehunt?Mire gondol már Luhan herceg is?
-Értettem-tisztelegtem,mint ahogy a katonák szokták,valahogy Luhan kicsit furább lett,de nem baj,tudom ha ő intézi a dolgokat,minden rendben lesz...-Amúgy Segítsetek,mit csináljak?
-Tudod,hogy holnap lesz a szülinapja ugye?-kérdezte Suho.
-Persze,hogy tudom,már az ajándékot is megvettem.Segítsetek,én bármit megteszek,csak segítsetek-könyörögtem nekik kiscica szemekkel,de nem kellett sokáig,mert Luhan és Lay szemében felcsillant valami.
-Bármit képes vagy megtenni?-kaján vigyor ült ki az arcukra...Hát rendben van,ki kell engesztelned,ha akarod,ha nem.Mivel Sehun oda-vissza van a cicákért,így beöltöztetünk annak és míg a szülinapja tart szolgálnod kell a gazdád...
-Na mi vaaaaaaaaan?-tátottam el a szám,lehet elég hülyén hangzik,de a földig biztos leért.Azt hittem ott a vég,de Sehunért bármit megteszek.
- Igen jól hallottad,beöltöztetünk egy cicának,aztán kifestünk,megcsináljuk a hajad hogy még aranyosabb legyél és elmegyünk egyszerre a házába,majd besétálunk és téged bedobunk.Ez lesz neki a főajándékunk.-rajzolta le a haditervet Lay és Suho.
-Mi van?Ajándékként akartok használni engem?Mint egy tárgyat?Mint egy hülye ajándéktárgyat?-vergődtem teljes zavaromban.Még ha csak bele is képzelek mi lenne,rögtön elkezdek remegni.
-Ne kérdezősködj,most már nincs menekvés,ma nem mész suliba jössz velünk a boltba venni ruhát és készülődünk a holnapi napra,ja meg haza sem mehetsz.Nálunk alszol az Exo lakásba,SEhun úgy sem lesz ott,mert a szülinapján a családjához megy haza.Mostantól ne szólalj meg,csináld azt amit mi mondunk és hidd el,meg fog bocsátani - biztatott Luhan,ha ezt nevezhetjük annak.
-11 fiú között én aludni?Elment a józan eszetek nektek?Csak lány vagyok..-ordítottam rájuk piruló arccal.
-Mondtam már,hogy ne szólalj meg,induljunk-utasított Luhan és lökött előre.
Ezt követően elmentünk egy cosplay boltba,ami tele volt mindenféle cuccokkal és nagy meglepetésemre több 100 cicás jelmez is volt.Voltak nagyon aranyosak,de voltak olyanok is,hogy inkább be sem mutatom.A fiúk beküldtek egy próbafülkébe,hogy amit beadnak próbáljam fel és majd ők eldöntik,hogy melyik a legjobb.Felpróbáltam vagy 30-at,de nekik egyik sem jött be,mindegyikre volt valami kifogásuk,amikor már kezdtük feladni,Luhan talált egy nagyon aranyos rózsaszín színűt.Felvettem,majd bevágtam egy macskapózt,amitől mind a 11-en kidőltek.Fura volt ennyi fiúval lógni,különösen velük,de nem baj ritka pillanat mikor együtt vannak mindannyian.
-Öö izé jól vagytok?-néztem rájuk zavarodottan.
-Igen,ez tökéletes,megvesszük-kiabálták egyszerre.Egyébként a boltba kicsit se néztek minket..
-Hurráá,végree azt hittem már örökké tart-jártam el a hurrá táncom,amit mindig megcsinálok,ha valami olyan történik,aminek iszonyatosan örülök.
-A jó munkához idő kell,ahogy a jó választáshoz is-mondta rám kacsintva Chanyeol.
-Nos ez így van,de az tényleg igaz,ha ebben meglát Sehun,szerintem utolsó szülinapja lesz-röhögött fel Kai odalépve Krishez,aki éppen egy cipőt nézegetett.Nem tudom milyen ízlése van,de az valami förtelmesen nézett ki.
-Ennyire durva?
-Hidd el aratni fog,ez biztos,hisz alapból rózsaszín,a cicafarok aranyos és hosszú,mozgatható és a fülek is szépen megvannak csinálva és az is mozgatható.Rövid kis ruha,de alá van egy kis short,szóval attól sem kell tartanod,hogy valamid ki lenne.Mell résznél is tökéletesen áll,valamint a fenék résznél is jól ki van dolgozva.Egyszerűen ez a tökéletes ruha...Én tátott szájjal figyeltem,ahogy Luhan magyaráz.
-Luhan ebben menő,de erre most nincs időnk,menjünk és gyakoroljunk-mondta Suho.
Mi elhagytuk a boltot,megvettük a ruhát,Luhan még elment venni nekem egy cipőt,lebeszélte holnap reggelre a sminkest és a fodrászt,mi pedig addig otthon gyakoroltunk,de mivel elég ügyes voltam,így elég hamar elaludhattunk.Reggel gyorsan elmentünk hozzánk az ajándékomért,amit még külön fog tőlem kapni Sehun,ezután engem bedobtak a fodrászhoz,sminkeshez,majd 10 óra körül teljesen készen kisétáltam az épületből.
-Wáooow!Gondoltátok volna,hogy egyszer ilyet láttok?Úristen ha egyszer tényleg sztár lesz,a többiek felköthetik a gatyájukat.Nagyon aranyos.-mosolyogtak rám meggyőzően a fiúk,ezután pedig készítettünk ennek emlékére egy közös fotót,amin mindannyian rajta vagyunk,kivéve Sehun,de Chanyeol azt mondta,ő majd csinál sok képet a kis buliról és mindet megkaphatom.Ezután beszálltunk a limuzinba,majd Sehun háza felé vettük az irányt.Nagyon ideges voltam,hogy vajon mi lesz,de olyan hamar odaértünk,hogy jóformán időm sem volt kitalálni,hogy mivel kezdjem.Mindenki előre ment én pedig lemaradtam.Először a fiúk adták át kicsit apróságaikat Sehunnak,aki ennek nagyon örült,nem az ajándék miatt csak,hanem mert a haverjai itt vannak vele a szülinapján is,de ekkor:
-Figyelj,hoztunk neked valamit,aminek nagyon fogsz örülni és szórakozzál jót vele,ő a főajándékunk.Egy napig csak a tiéd és azt csinálhatsz vele,amit akarsz.
-Mi van azt csinál velem amit akar?Én én nem megyek be én nem megyek be-próbáltam elfutni,de Luhan a cicafarkamnál fogva úgy visszarántott,hogy rögtön fenékre csücsültem.
-Nem menekülsz,itt maradsz!-húzott maga után Luhan,én pedig a szőnyeget húztam magam után,nem tudtam másba kapaszkodni.
-Héé hé ne már ez fáj Luhan te durva ..-erre odadobott Sehun elé,mint egy rongyot.Tényleg csak az ajándékot látja bennem?Mi lelte hirtelen???
-Tessék,itt az ajándékod Sehun.Boldog születésnapot!-mondták egyhangúan.Én elakartam menekülni,de most,hogy látom Sehunt,nem tudok elmenni.
-Mi van?-vörösödött el olyan gyorsan Sehun,hogy ezzel világrekordot állított fel,ebben biztos vagyok.Olyan zavarodott volt,de mégis annyira aranyos.Örülök,hogy nem csak én égtem pánikomban.
-Izéé,szóval ..Se..Se..Sehun ga-ga-ga -kaptam egy olyan luhantarkóst,hogy rögtön kimondtam:gazdám-olyan szégyenlős szemekkel néztem Sehunra,annyira vert a szívem,pedig még a közelembe sem volt.....Boldog szülinapot!-nyújtottam oda az én kicsi ajándékomat is.
-Kö-köszönöm srácok,de hol szedtétek fel ezt a nőt?-mutatott rám nagyra nyílt szemekkel.
-Öcsém ennek a két embernek a reakciója mindent megér-nevették el magukat a többiek.Oké nekik ez lehet nagyon vicces,de én nem éreztem magam valami kényelmesen,látszólag Sehun sem,de ő nem volt olyan cuccban mint én.
-Bernie ez a kis cica,tudjuk,hogy oda-vissza vagy a cicákért ezért beöltöztettük neked és csak a tiéd egy napig.Élvezd ki a helyzetet és simogasd a pici macskádat-súgta a fülébe Suho Sehunnak,aki erre a kijelentésre olyat nyelt,mintha egy kapa csúszott volna le a torkán.
-Haaaaaaaaaaaaaaa?-néztem rájuk könnyes szemmel,hátha így megesik a szívük rajtam,de hiába rám sem figyeltek.
-Mérhetetlenül aranyos.Francba érzem,hogy tiszta vörös a fejem és égek,de rendben van elfogadom ezt az aranyos ajándékot-próbált normálisan rám mosolyogni,de nem ment neki,ezért olyan perverz feje volt,hogy ha nem ismerném tuti arcon rúgtam volna most.
-Aranyos?Te te azt mondtad rám,hogy aranyos vagyok???-kérdeztem szégyenlősen,de jól esett.Persze,hogy jól esik a dicséret,ha valaki olyan mondja,aki fontos neked.
-Gyere ide hozzám,a gazdádhoz-felemelt,majd az ölébe tett,ezután kaján vigyor ült ki arcára és így nézett a szemembe.......

A féltékenység határán

Egy kemény,hosszú fél év telt el azóta,hogy az Exo világszerte ismert lett és máris millió fant szereztek,aminek természetesen én is örülök.Minden jól ment nekik,keményen dolgoztak,sokat szerepeltek különböző műsorokban,bár az igaz,hogy a K-nak több fellépése volt,de az M-nek meg több interjúja.Minden idollal jó kapcsolatuk volt,bár szerintem ez természetes.Ami kicsit idegesítő volt,hogy túl sok lány volt közöttük,akik szinte,hogy is mondjam,már rájuk másztak.Ez persze nem tetszett,de nem tehettem mást,hisz ilyen a sztárok világa,ahová én is beakarok kerülni,bármi is legyen az ára.Mondtam persze a kezdetekkor,de térjünk is vissza az egészhez.
Reggel szokásosan késve indultam iskolába,de most valahogy nem volt kedvem futni,mert elgondolkoztam,hogy milyen régen is láttam már őket és mennyire hiányoznak azok az együtt eltöltött boldog szép pillanatok.A sok nevetés,megviccelés,a tagok mosolya,Sehun ideges feje,Luhan énekhangja és még sorolhatnám.Sétálás közben találkoztam a jóssal,Jibak bá-val,aki megkérdezte,hogy-hogy halad a szerelmi életem?
-Hát nem túl jól,hisz nem is tetszik senki.-mondtam kicsit félrehúzva a szám.
-Na ne mond.Tudom,hogy csak viccelsz,tudom,hogy tetszik neked valaki,csak még magadnak sem mered bevallani-mutatott rám nagy ujjával,majd kereste a tekintetemet két szemével,ami néha annyira ijesztő volt,hogy nem igaz.
-Ahhh nem hinném-ellenkeztem,majd ráztam a kezeimet össze-vissza teljes zavaromban.Soha sem szerettem ilyen dolgokról beszélni,főleg nem szemtől-szembe.De mi van ha igaza van?Ha még is lenne ilyen személy?De ki az akkor,lehetséges,hogy Sehun lenne?De ez hülyeség én őt egy bunkó parasztnak ismertem meg,de ugyanakkor nagyon kedves ha jobban megismered.Ő mentett meg a perverz fickótól,mindig ott van ha szükségem van valamire,valakire.Nem értem én már ezt az egészet,kezdek benne elfáradni...
-Kislányom,nem tudsz hazudni,de nem erőltetem,hogy beszámolj nekem bármiről is-megfogta a vállam és mélyen a szemembe nézett.
-Köszönöm.De ne haragudjon Jibak bá,sietnem kell az iskolába,mert ha elkések,baj lesz.Majd később beszélünk!Viszlát!-gyorsan elfutottam ezt ordítva.
-Okéé,szia.Vigyázz magadra te butus,vigyázz magadra-nevette el magát a jós és besétált a házába.
-Áhh igen befogok még érni időben a suliba.Miért is nem futottam én az elejétől,hisz már ez mindennapos nálam.Kezdek fura lenni-beszéltem magamba,amit az emberek az utcán félreértelmeztek,de már megszoktam.Minden reggelemet így kezdem,mióta csak ide járok.
Időben beértem az épületbe,majd berontottam a terembe.Mindenki nagy szemekkel nézett rám és röhögtek rajtam,de ehhez már hozzászokhattak.Minden reggel szinte ez a belépőm.
-Jóóó reggelt-ordítottam hangosan és boldogan.
-Jó reggelt Bernie- fogadtak kedvesen az osztálytársaim.Imádom az osztályomat,kivéve az üdvöskét Junat,de kit is zavar ő?Lehet,hogy azt hiszi ő a menő,de közel sem.Szerintem ennek hogy ilyen,biztos megvan a maga háttere.Jó lenne rájönni hogy mi,de nem akarok kíváncsiskodó lenni...Egy hang egyszer megszólalt a terem végéből.
-Te jó ég,semmit sem változtál ez alatt a 6 hónap alatt?Hmm te idióta..-mondta közömbös fejjel Sehun.
-Ez a hang ismerős és ez a becézés is.Ez ez Sehun hangja,de mit keres ő itt pont most?Te tényleg az vagy,akire gondolok?Neeem nem hiszem el,ez lehetetlen-néztem lepett szemekkel a közeledő fiúra...
Ahh semmi baj,csak képzelődtem,de remélem jó barátok leszünk-nyújtottam előre a kezem.
-Te idióóóta idióta idióta-hirtelen magához rántott,majd:Te tényleg ennyire hülye vagy,vagy csak megjátszod magad?Bár valójában nem tudom eldönteni,súlyos eset vagy.
-Haaa?Csak így kapásból megölel?Ez ez tuti nem Sehun,ő sosem tenne ilyet,még ha egy fegyverrel is lőnének rá-hadartam a sok sületlenségem egymás után,de akkor is ez hirtelen ért.Hogy kellett volna viselkednem?
-Én kedvesen fogadlak,te meg még meg sem ölelsz?Szép vagy,mondhatom,de hogy tényleg megismerj,közelebbről is hallhatod...Idióta-belesúgta a fülembe,rám pedig a frász jött.
-Tényleg te vagy az,de mit keresel itt,és a többiek hol vannak?És-és jól vagy?Nehéz a sztárság?Normálisan étkeztek?Időben fekszetek?Ki van takarítva a szobátok?-tettem fel egymás után unalmasabbnál-unalmasabb kérdéseimet,de annyira boldog vagyok,hogy végre láthatom.
-Nyugodj már meg,minden rendben van-mosolygott rám,amit én viszonoztam,majd megöleltem már én is.
Nagyon jó érzés volt ennyi idő után végre ölelni egy olyan személyt,akit talán kedvelek....Jó újra a karjaid közt lenni Se-Hun-suttogtam.
-Ez ez hangos volt azért-röhögött Luhan az ajtó mögül.
-Basszus-gyorsan ellöktem magamtól Sehunt és megint elkezdtem hadarni,mint egy idióta:Ez de cink,hú de cink.Nocsak srácok ti is itt vagytok?Hogy kerültetek ide ilyen hirtelen?haha..Fiúúúk- rohantam szélsebesen hozzájuk,hisz boldog voltam.
-Hát ez a törpe tényleg nem változott semmit,de örülök neki.De mégis mi volt ez a mosoly és ez a mondat,hogy:"Jó újra a karjaid közt lenni."..Ahh biztos ennyire hiányoztunk neki,hogy már félrebeszél és ilyen hülyeségeket mond,jellemző rá.Igen azt hiszem ez a helyes megoldás,csak meglepte ez a hirtelen találkozás.
-Gyere csak ide és had adjuk át az ajándékunkat-nyúlt a kezemért Baekhyun.
-Tessék???..Kris,Lay,Tao,Suho,DO,Luhan,Chanyeol,Kai,Chen,Baekhyun,XiuMin ti is jól vagytok,és minden rendben megy?Csaj a láthatáron vagy egyéb dolgok?-kérdeztem kíváncsian,hisz egy angyalnak gondolom ez is a doga lehet.
-Srácok,ti nem gondoljátok,hogy olyan lett mint az anyánk vagy a kishúgunk,aki aggódik értünk?-nézett rám mosolyogva Kris.
-Ő az angyalunk,ez a megfelelő rá-vigyorgott aranyosan Sehun,mint akit teljesen kicseréltek.
-Sehun,te beton,mióta vagy ilyen kedves?-veregettem a vállát,miközben gonoszan vigyorogtam.Szeretek vele kötekedni,mert a reakciói annyira viccesek,főleg azok az arckifejezések,amit néha csinál,nagyon viccesek.
-Már megint beszóltál-fordult el tőlem bamba tekintettel.Természetesen én ezen is felröhögtem,de olyan jó végre velük beszélgetni.
-Nem szándékosan hidd el,csak észrevettem,hogy túl sokat vagyunk mostanában egymás közelében és ez kicsit megzavar-vallottam be őszintén.
-Kicsit szókimondóbb lett-szólalt meg Luhan aranyos arcával,ami tényleg olyan volt,mint egy hercegé.
-Igen tudom,de tényleg,szinte mi Sehunnal utáltuk egymást,most meg na.Mindegy hagyjuk-sóhajtottam egy nagyot,majd végig néztem mind a 12 tagon.
-Még mindig bunkó vagy,de most,hogy hirtelen mitől lettél ilyen,nem tudom.Nos szóval zavarban vagy ugye?Ne félj,leszel te még ettől ezerszer homályosabb helyzetben-mondta felém fordulva ördögi kacajjal kísérve mondandóját,amitől a hideg is kirázott.Ettől a Sehuntól félnék este az utcán,az egyszer már biztos.
Természetesen én boldog voltam,de nagyon beleéltem magam abba,amikor Sehun megölelt.Annyira jó érzés volt,legszívesebben ott maradtam volna,de mindig beégek az Exo többi tagja előtt.Nem baj,én így szeretem az életemet és Jibak bá-nak igaza van,talán tényleg kedvelek valakit,aki nem más,mint a beton Sehun,de ki gondolta volna még ezt 6 hónappal ezelőtt?Hiszen mindig Luhan hercegeztem,inkább ő jött be nekem,Sehunnal pedig még az első találkozásom is borzalmas volt.Most mégis,mégis azt érzem,hogy amikor átölel,megszűnik létezni a világ és csak ő és én vagyunk a Földön.Talán szeretném,ha mindennap átölelne,ha megvédene,ha mellettem lenne,de tudom,hogy nemsokára megint egyedül maradok és nem láthatom őt és a többi tagot.Szerencsére ez engem nem fog attól eltántorítani,hogy ne tegyek meg minden tőlem telhetőt,de azért remélem,hogy egy szép napon történik valami csoda,valami jó dolog,amire már régóta várok....Amíg én ezen elmélkedtem,Sehun a fülemhez hajolt és belefújt.
-Ááááááááááá.Te mi a francot csinálsz?-ugrottam rögtön vagy egy métert és teljesen kirázott a libabőr.Fogalmam sincs,hogy ez most hogy jött.
-Nem is tudom,jól esett-kezdett visszatérni a régi Sehun.
-Na mi van már?Most ezt muszáj volt?-néztem rá értetlen fejjel.
-Lesznek még váratlan pillanatok amiért így fogadtál-mondta közömbös fejjel.
-Mire gondolsz?
-Legyen meglepetés-kuncogott lehajtott fejjel.Úgy látszik nagyon élvezi,ha kötekedhet velem.
-Ha bármi hülyeséget csinálsz,én én megöllek,hisz úgy érzem kezdek beléd szeretni-futott át ez az egy mondat a fejemben.
-Miért vörösödtél el?-kaján vigyor ült ki az arcára.
-Mi?Mimi?Én soha,hagyjuk már,ugyan,soha nem vörösödnék el-legyintettem egyet a  levegőbe, és olyan hülyén mosolyogtam,hogy szerintem ezzel ki lehetne üldözni egy nyugodt lovat az istállóból...Sehun fogta magát és a nyakamhoz hajolt.
-Mi mi mi mi mi mit akarsz?-kérdeztem remegő hangon full vörös fejjel...Te perveeeerz tűnés.Megakarsz halni?-löktem el magamtól ugyanazzal a hülye arccal,amit az előbb vágtam,csak most nagyobbra is nyíltak a szemeim.
-Jól van,értem én.Szóval miattam vörösödtél el-mosolygott elégedetten.
-Most meg mit mit vigyorogsz?-hebegtem megint,ami az elmúlt időkben nagyon jellemző lett rám,pedig azelőtt soha nem csináltam ilyeneket.
-Te csak nem kedvelsz engem?-kérdezett rá,miközben közelebb hajolt hozzám.Nagyon zavarban lettem,de már nem is azért,ki ne lenne zavarba,ha ilyeneket csinál vele valaki,meg ilyeneket kérdeznek tőle.
-Mi vaaaaaaan?-ordítottam el magam olyan vörös arccal,hogy azt hitték a többiek felgyulladtam.
-Jól van,ne félj.Senki sem fogja ezt megtudni,ez a mi kis titkunk marad-adott nekem egy pacsit,majd kuncogott magában.A többiek végignézték ezt a kis drámajelenetet,nem akartak beleszólni,mert igazából jót nevettek rajta.
-Mi van?Te most azt hiszed,hogy én szerelmes vagyok beléd?-a lábam a földbe gyökerezett és ott álltam dermedt formában,mintha akkor vettek volna ki a fagyasztóból.Féltem az igazságtól,pedig tényleg kedvelem őt,de annyira makacs vagyok,nem tehetek róla.
-Nem hiszem,hanem látszik,szóval ami azt jelenti,tudom-vigyorgott rám,ami még aranyosabbá tette őt,persze ha ez lehetséges.Amikor ő mosolyog,az olyan megnyugtató,szeretem,ha valaki boldog.
-Te te nem vagy normális-válaszoltam hirtelen,majd gyorsan a helyemre szaladtam zavaromban.
-Vicces vagy,de menekülj csak,egyszer valaki úgy is elkap-röhögött megint gonoszul,amiben olyan vérprofi volt,hogyha lenne egy ördögi kacaj verseny,rá merném tenni a fejemet,hogy ő nyerne...Luhan odasétált Sehunhoz és elkezdtek beszélgetni:
-Héé nem készíted már ki szegényt?Nem túl sok már ez így egyszerre?-kérdezte aggódóan az aranyhangú herceg.
-Dehogy készítem,vagyis nem hinném.
-Csak nem bele estél?-húzta fel szemöldökét Luhan,majd gúnyos mosollyal nézte Sehunt.
-Soha,ő esett belém-tagadta le hirtelen a zavarba ejtő kérdést,majd hirtelen szemével kezdett körözni.
-Nekem úgy néz ki,hogy ez nem egy egyoldalú valami,nem igaz drága barátom?-megfogta Sehun vállát.
-Túlságosan is jól ismersz-ismerte el halkan...De de most mit tegyek Luhan?Én nekem még soha nem volt ilyen érzésem vagy mi.Segítség,mi ez?-kérdezte kétségbeesetten legjobb barátját.
-Ezt hívják szerelemnek.Szerintem az normális,ha ilyen érzéseid vannak,csak néha kicsit furán közelíted meg a szerelmet.Nem tudom,hogy most megijedsz -e vagy mi,de vagy megbántod vagy perverz vagy vele és nagyon zavarba hozod.-bólogatott,miközben erősen magyarázott kétségbeesett haverjának.
-Én nem tudom,de annyira bírom,mikor zavarban van,olyan aranyos akkor,persze nem mintha máskor nem lenne az,csak na érted-hadarta a szavakat ő is,ahogy én szoktam.
-Hát tény,hogy úgy még aranyosabb-mosolyodott el Luhan...Mondjuk ez minden lánynál így van,de most menni kéne dolgozni szerintem,hisz tudod,hogy csak benéztünk.
-Menjünk-sóhajtott egy nagyot Sehun.
Ezzel kisétáltak a teremből,majd elmentek egy fotózásra.Iskola után hazasétáltam,otthon pedig tanulgattam és néztem a tévét.Éppen egy reklám volt,amiben Sehun szerepelt az SNSD-ből Yoona-val.
-Na ne már jellemző,hogy mindig Yoona.Ő annyira szép lány,és híres.Mindenki szereti,annyira irigy vagyok rá-nyávogtam a padlón feküdve,ami tényleg nem jellemző rám...De miért kell neki Sehunnal lennie?Amúgy mióta gondolok én erre az emberre?Kit érdekel kivel van?..Ahh úr isten,mostanában mindig rá gondolok,vele álmodok és nagyon ver a szívem,ha vele vagyok.Úr Isten csak azt ne mondd,hogy én tényleg beleszerettem,ne máár ujj de rossz,azt hiszem kerülni fogom Sehunt- beszélgettem magamba,majd megcsörrent a telefonom....Hmm?Ki lehet vajon?
-Hallo?Tao?-elcsodálkoztam hirtelen.
-Igen,a banda nevében hívlak,megtennéd,hogy bejössz az RBS stúdióba?Hozni kéne inni,meg valami kaját is.Köszönjük,sziaa-Tao gyorsan lecsapta a telefont,szóhoz sem hagyott jutni.
-Na de várjál már Tao..Taooo..ahh letette,nos mibe menjek oda?Nem tudom,talán felveszem ezt az ülepes gatyát és azt a cuki piros felsőt,ami kicsit kivágott.Hmm de jó párosítás.
Gyorsan felöltöztem,elfutottam a boltba,vettem a srácoknak enni,inni és rohantam a stúdióba.Kicsit nehezen értem oda,mert pár utcánál eltévedtem.Nagy város Seoul,szóval nem is csodálkozom.
-Halii megjöttem,bár egy kicsit késve,mert akadtak problémáim elől a bejáratnál a biztonsági őröknél,de sikeresen megoldottam és bejutottam-húztam széles mosolyra a szám,majd a kaját Chanyeol kezébe nyomtam,hogy ossza szét.
-Aztaa mi ez a gettós stílus?És köszönjük az ennivalót-nézett csodálkozóan Chanyeol a rapper.
-Rossz?Pedig nagyon imádok ilyenekben lenni.Jobban szeretem ezt,mert kényelmes- zsebre dugtam a kezem,majd leültem egy székre.
-Menőő- adott nekem Kris egy pacsit.
-Köszi,benned bíztam-mosolyogtam.
-Te jó isten 12 fiúhoz jön és ilyen felsőt vesz fel?-súgta Sehun Luhan fülébe zavarodottan.
-Nyugi csak ne azt nézd,türtőztesd magad,bár erős a csábítás,de ne engedj neki,viszont be kell vallani,hogy jól öltözik-nézett rám elismerően Luhan.
-Az nem kifejezés,te jó isten jól áll neki ez a szerkó és ez a felső is-vörösödött el hirtelen,mikor szemei felém irányultak.Én hirtelen elkaptam a tekintetét,majd odamentem hozzá:
-Ehh Sehun talán beteg vagy?-néztem rá aggódóan,de ő csak hátrált és hátrált.
-Mi mi,izé ne gyere közelebb,nem vagyok beteg,csak ne gyere közelebb-szemei nagyra nyitódtak,soha nem láttam még ilyennek őt,de mintha nem is tudom,valami zavarná.Talán lát rajtam valami furát vagy mi?
-Héé mi bajod van?Gyere ide,nem hiszek neked,hisz tiszta piros a fejed-nyújtottam a kezem,hogy megfogjam a homlokát.
-Ne gyere közelebb.Luhan Luhan segíts,tudod hogy ha nem tudom magam visszafogni,mindig szekálom.
-Öhh semmi baja,csak zavarja őt az új felsőd-mutatott rám Luhan.
-Ehh az új felsőm?Mi baj van vele?Mindegy is,ez furcsa.Valami nincs rendben veletek-kezdtem el duzzogni,hisz ez a kedvenc felsőim egyike volt.
-Túl kivágott a felsőd,te nő vagy,mi meg férfiak.Gondolom érted-próbált magyarázni Luhan,de ki kellett,hogy igazítsam.
-Sajnálom,de ez nem kivágott felső-vakartam meg a fejem,majd mellé bevágtam egy hülye mosolyt...
-Mi vaaaaaan?-ugrott fel Sehun a többiekkel együtt.
-Mindegy-válaszoltam.
-Vannak még ilyen felsőid?-érdeklődött vigyorogva Suho meg DO.
-Hogyne lenne és nem fogom őket lecserélni,szóval fogtok még ilyenbe látni,készüljetek fel..-fintorogtam.
-Hogy mit fogunk látni?-vörösödött el még jobban Sehun,pedig azt hittem,hogy az már a full forma volt.
-A a a felsőmre gondoltam te perverz.Hát mi van veletek?Ne zavarjon már ilyen dolog fiúk,hisz ez tényleg semmi,de már mindenki beszólt szinte,de de Luhan herceg te ugye megvédenél?-néztem rá csillogó szemekkel,már amennyire bírtam,mert kiakasztott most ez a dolog.
-Én is férfi vagyok az istenért is-ki sem mondta szinte,hirtelen elkapta a fejét.Teljesen fura lett mindenki,nem értem még most sem nagyon,hogy mi volt a fő ok,de lehet csak én vagyok az értetlen.
-Kész vége lelomboztatok.Mi az ha veletek vagyok,nem vehetem fel a ruháim?-hajtottam le a fejem,közben pedig a lábammal köröztem.
-Dehogynem,vegyed-vigyorgott Sehun.mintha kijött volna a másik énje,a rosszabbik fajta.Nem tudom ezt hogy csinálja,de többszemélyisége van az is biztos.
-Veszi a halál,én ilyen perverz tagok közé többet nem jövök...Csak vicceltem,de látnotok kellett volna az arckifejezéseteket-nevettem el magam hangosan.Régen nevettem már ilyen jót és azt elmondhatom,hogy nagyon jól esett...Na de mennem kell tanulni srácok,majd találkozunk..
-Jó menjél nyugodtan,de megkérdezhetem még,hogy szerinted is jól mutatunk együtt Yoona-val?-nézett rám Sehun,miközben kaján vigyor volt az arcán.
-Mennem kell.Sziasztok-hátat fordítottam nekik.majd elsétáltam.Nem tudom miért,nem tudtam neki válaszolni,hirtelen ilyet kérdezni?Idegesítő és fájt nagyon.Furcsa érzésem volt,de mit sem törődve vele hazasétáltam,megtanultam,majd másnap reggel frissen indultam iskolába.A sétálás közben megláttam Sehunt egy lánnyal beszélgetni.Rögtön elbújtam és leskelődni kezdtem.
-Ki ez a lány?Sztár lehet?Nem látom az arcát pont takarja az a perverz.De Istenem,csak azt ne mond,hogy Sehun barátnője,mert összetörök,vagyis miről beszélek?
Majd míg én ezen filóztam,megtörtént az,amit nem akartam látni.Elköszöntek egymástól,majd a lány magához rántotta Sehunt és megcsókolta.Biztos vagyok benne,hogy jól láttam azt amit.A szívembe mintha egy kést szúrtak volna.Fájt a mellkasom,szinte alig kaptam levegőt,valami fojtogatott,bár tudnám mi volt az.Ilyet még életemben nem éreztem,de azt tudom,hogy soha többet nem is akarom.Nagyon rossz volt,elmondhatatlanul rossz érzés volt.
-Mi-Micsoda?-egy könnycsepp legördült az arcomon akaratom ellenére is.Én nem akartam sírni,de magam sem értettem hogy-hogy is van ez az egész?Nem nem lehet igaz,nem hiszem el,biztos csak egy álom,de akaratom ellenére is kiordítottam:
-Mit csinálsz te hülyeeeee?-olyan hangosan ordítottam,hogy visszhangzott az egész és ők is odakapták a fejüket.
-Bernie?-arcán látszott,hogy kétségbeesett.
-Hjajj ne én nem akartam,hogy meghalljanak,most mit csináljak?-kérdeztem magamtól,de hirtelen ijedtségemben elfutottam.
-Hééj Bernie várj már,ez nem az volt aminek látszott-ordított utánam Sehun,ám én csak szaladtam előre és nem érdekelt semmi,annyira fájt a szívem,ahogy ezt láttam,de még sem tudtam elfogadni,hogy Sehun egy másik lányt csókolt meg.Talán most bizonyosodott be számomra teljesen,hogy tényleg beleszerettem,kedvelem,hiába volt bunkó,hiába egy hülye én még is,ennek ellenére őt választottam.Nagyon fájt,kegyetlenül.
-Sehun te barom barom barom-ráztam a fejem,a könnyeim pedig hullottak a földre.
Sehun már futott utánam,mert látta,hogy az úton akarok átszaladni,de mivel én nem figyeltem,így majdnem elütöttek.Szerencsére időben visszarántott,így ráestem.
-Megőrültél?Ez akár az életeddel járt volna-ordított rám idegesen Sehun.Soha sem láttam még ennyire idegesnek és rémültnek.
-Nem érdekel-vágtam vissza,szemeimet pedig törölgettem.
-Sajnálom-hajtotta le a fejét.
-Nem kell,hisz a te életedet éled,csak kicsit meglepődtem,azt hiszem..-ráztam a fejem,hogy nem az ő hibája,hisz tényleg nem az övé.
-Miért nem vallod be,hogy kedvelsz és rosszul esett neked az amit félreértelmeztél?-kérdezte tőlem fura hangon,amit nem tudtam eldönteni,hogy most akkor ez milyen hangnem is...De erre a válasz egyszerű,makacs vagyok,félek,ő az első szerelmem,gondolom nem csak én viselem így ezt az egészet.Biztos vagyok benne,hogy más is ennyire kétségbeesett mint én,de ha mégsem sajnálom,én tényleg egy idióta vagyok.
-Nem ez nem igaz én nem-a szemeibe néztem és nem tudtam megszólalni.Elakadt a hangom,fogalmam sem volt,hogy mi ez.Talán néma lettem?
-Még mindig idióta vagy,de ez volt az első,amit megkedveltem benned-mosolyodott el egy picit.
-Tessék?-meglepett amit mondott,de ő tényleg ilyesmit mondott volna?..Sehun megfogott,majd szorosan magához ölelt:
-Még egy  ilyen hülyeséget csinálsz,arcon foglak rúgni-váltott hangnemet hirtelen.Mit is gondoltam,hogy van érzelem ebben a betonban?Aiish..
-Kedves vagy,mint mindig-húztam el a szám.
-Örülj,hogy itt voltam,különben már az úton feküdnél ki tudja milyen állapotban-kezdte megint felemelni a hangját,ami nem nagyon tetszett.Nem szeretek veszekedni,de úgy érzem vele még sokat fogok,de nem bánom,talán majd ez tesz engem még erősebbé.
-Miért nem hagytad,hogy elüssenek?Nem lett volna jobb neked?-húzódtam el egy picit tőle.
-Hát te tényleg idióta vagy-nézett rám kerek szemekkel..Már hogy a fenébe hagyhatnám,hogy valakit előttem üssenek el,főleg ha az adott személyt ismerem?-húzta fel idegesen a szemöldökét.
-Nos ez igaz..Sehun én annyira sajnálom.Tényleg sajnálom,de megijedtem,hogy elveszítettelek és ha lett volna vagy lenne barátnőd,velem már nem úgy viselkednél és az fájna..Érted?-hirtelen hozzábújtam és megszorítottam,majd csak ömlöttek egymás után belőlem a szavak.
-Szóval azt akarod mondani,hogy maradjak veled?-kérdezte lágy hangon,ami tényleg nagyon nyugtató volt.Igazából tényleg ezt szeretném,hogy mindig mellettem legyen.
-Nos nem,nem,én nem ezt mondtam-elkezdtem vörösödni,majd megtöröltem hirtelen a szemeimet..A fenéért is nem ismerem már be,annyira béna vagyok.
-Kedvellek-súgta a fülembe lassan,amitől libabőrös lettem és a szemeim olyan nagyra nőttek,hogy nagyobb volt,mint egy hamburger.A szívem olyan gyorsan kezdett el verni,azt hittem,ott helyben kiugrik.Az előbbi szúró érzés helyett,most valami kellemeset éreztem,amit eltudnék viselni minden nap.
-Hahhh?-néztem rá könnyes szemekkel,hisz annyira meglepődtem az előbbi egyszerű egyszavas mondatán.
-Igen jól hallottad.Nem foglak elhagyni,hiszen jól szórakozok veled-megsimogatta a fejem,és éreztem ismét szíve dobogását,mint múltkor.
-Amúgy,amúgy most veszem észre,hogy megint milyen felső van rajtad-rontotta el ezzel a pillanatot,amiért akár megtudtam volna verni.Miért kell neki elrontania ezt,pedig annyira jó volt.
-Ne kezd már megint-hirtelen fejen vertem,majd elmosolyodtam.
-Sajnálom-nevetett ő is velem egyhangúan.
Nos végre bevallotta Sehun,hogy kedvel,de hogy ez min fog változtatni,majd kiderül.Én is elmondtam ugyan,hogy azt akarom,hogy mellettem legyen,de hogy ő ezt,hogy értelmezte?Ez a jövő zenéje.