Nos talán ott kéne folytatnom,hogy mi is történt miután fejbe vertem.
-Nem baj,nem kell sajnálnod,végül is-nevettem el magam,miközben a karjaiban voltam.Olyan erősen fogott,annyira jó érzés volt.
-Látod,mi együtt jól elvagyunk-mosolygott ő is velem együtt,de az ő mosolya annyira más volt,soha sem láttam azelőtt ilyet tőle.
-Nos ez tényleg igaz hehe-megvakartam a fejem és kicsit elpirultam.
-De,de muszáj tényleg ilyen felsőket felvenned?-akadt ki megint,amitől már a plafonon voltam,hisz nem értem mi a baja a felsőmmel.Lehet én vagyok bolond,de tényleg nem értem.
-Ne idegesítsél már,hogy tényleg ennyire zavar-ellöktem egy picit magamtól,de ez semmit sem ért,hisz a szorításából most egy oroszlán sem tudna elmenekülni,nem hogy én,egy balszerencsés lány,mint ahogy Sehun mondaná egy Törpe Idiótának ez képtelenség.
-Nem az,hogy zavar vagy valami,de tudod férfiből vagyok és még is erős a csábítás és persze,hogy akaratlanul is odaterelődik a figyelmem és nem akarom,hogy azt gondold rólam,hogy csak egy perverz vagyok-hirtelen olyan komoly arca lett,de ez annál inkább ösztönzött engem arra,hogy kinevessem.Nem bírtam tovább,olyan röhögőgörcs jött rám,hogy az ott elsétáló emberek úgy néztek rám,mintha valami szellemet láttak volna.Bár teljesen megértem,nem vagyok könnyű eset,az igaz.
-Nos nem gondolom,mert tudom,hogy egy perverz vagy Betonkám-veregettem mellkasát és még mindig sírtam a nevetéstől.
-Köszi megint a kedvességed-fordította el hirtelen fejét,olyan volt mint egy kisfiú,mikor nem kapja meg a nyalókáját.
-Szívesen-jelentettem ki gyorsan,majd hirtelen egymás szemébe néztünk,amitől én teljesen zavarba jöttem.Annyira helyes arca van és olyan gyönyörű szemei,hogy azt hittem a naplómban vagyok benne,amibe minden este írok a kitalált hercegemről.Teljesen úgy nézett ki,mint egy mesebeli herceg,sőt annál jobb is volt.
Majd egy fél perc múlva Sehun megfogta az arcom,és közeledett felém.Kezével lassan végigsimította az arcom,amire én már gőzöltem,hisz ennyire közel ő?Hozzám?
-Mi történik?!Hirtelen olyan komoly lett az arca és és annyira közel érzem magamhoz.Közeledik,rendesen közeledik.Ő ő mit akar tőlem?Csak nem megakar csókolni?De én erre nem vagyok felkészülve,én én félek,hisz én még fiatalkorú vagyok és,hogy lehet ilyen komoly arccal közeledni valakihez?Ez gyakorolt a tükörnél vagy mi van?Áhhh teljesen bepánikoltam-tettem fel magamnak egymás után viharzó kérdéseimet,majd Sehun másik kezével megfogta a hátamat és lassan,gyengéden húzott magához.
-Neeem..N.e..e..e..m hiszem el tényleg azt akarja-szemeim tágra nyitottam és csak az övét néztem,amiben olyan tüzet láttam,mintha csak azt gondolná:-Most véged van Törpe,meghalsz...Annyira be voltam pánikolva,de már nem azért,ki a fene ne lenne ilyen helyzetben?
-Tudom,és látom,hogy fél,de ha most nem teszem meg, ki tudja mikor lesz rá újra alkalmam.Ezt nem szalaszthatom el-szemeiben még jobban égtek a lángok és mikor már majdnem a számnál volt,egy hang megzavart minket,amitől kicsit megkönnyebbültem:
-Héé jól vagytok,hogy itt ültök a járda szélén?-szólt hozzánk Luhan szemöldökét felhúzva.
-Persze,persze,hogy jól vagyunk,csak csak felbuktam egy kőben és pont ráestem Sehunra-
pánik rohamomban ugrottam akkorát,hogy simán megnyertem volna most vele egy távolugró versenyt.
-Apám,miért pont most kellett megjönniük?Komolyan már,így mikor fogom végre megtenni azt,amit most akartam.Ahj,de mit is csinálok?Én a Betonszikla ilyen nyálas dolgokat művel?Mikor lettem én ilyen?-gondolkodott magában Sehun,miközben fejét lesütötte a földre.Olyan volt,mint egy depis gyerek.
-Sehun,te nem állsz fel a földről?-kérdezte Luhan idétlenkedve,hisz tudta,hogy milyen helyzet is volt ez,de mit ne mondjak élvezte,ha Sehunt piszkálhatja.
-De-felállt,de inkább ne tette volna,hisz olyan gonosz aura áramlott belőle,hogy a szívem is megállt egy pillanatra.Ijesztő volt,komolyan ez egy személyiségváltó ember.Előbb még komoly volt,meg mosolygott,most pedig megtudna ölni egy hadsereget csupán a nézésével.
-Talán rossz pillanatban jöttünk..Sajnáljuk,de úgy nézett ki,mintha a kis angyalunk a mi kicsi maknaenkat szerette volna..Tudjátok-értetlenkedett Tao,de annyira zavarba ejtően mondta,hogy szerintem pirosabb voltam egy ráknál.
-Igen ez úgy nézett ki és tudom,hogy az is lett volna-okoskodott Suho nagy mosollyal az arcán.
-Hát ez a mi szerencsénk,sajnáljuk-mondták egyszerre a fiúk.
-Ugyan már,mit is sajnáltok?-próbáltam elterelni a szót,de láttam ez Sehunnak cseppet sem esett jól.
-Hogy mi?-fogta meg a vállam Sehunie kérdő tekintettel.
-Ugye Sehun,nem történt semmi,meg nem is történt volna semmi.Mondd meg nekik,hogy nagyon félreértették ezt az egész helyzetet,hisz nem gondolhatjátok komolyan,hogy én meg ő valamikor is..szóval-nem tudtam kimondani,mert Sehun közbeszólt ideges fejjel.
-Ha te így gondolod..Tedd azt amit akarsz-ez fájt nekem,magam sem tudom,hogy miért,de nem volt egy jó érzés.
-Na ne makacskodj,mondd már meg,hogy nem volt semmi,hogy elhiggyék-muszáj volt ezt mondanom,nem akarom,hogy a fiúk is tudjanak az érzéseimről,annyira cikisnek találtam a helyzetet.
-Rendben,te akartad.Nem volt semmi,nem lett volna semmi és nem is lesz soha a büdös életben semmi-az elején még halkan mondta,de a végén mikor ehhez ért:"És nem is lesz soha a büdös életbe semmi",akkor felemelte hangját,majd megfordult és elsétált....Miért,miért fájt ez nekem ennyire?Most ugye nem sértődött meg ezért,mert erre kértem,ne már,hogy emiatt megsértődjön..De én csak azért csináltam,hogy a fiúk ne jöjjenek rá vagy ők már tudnak róla?Ahj de hülye vagyok.
-Héé Sehun várj már,most hova mész?Sehuun,Sehun héé figyelj már.Mi bajod van?
-Semmi,csak egyedül akarok maradni,oké?-förmedt rám hirtelen,ami nagyon nem esett jól,de végül is az én hibám ez az egész.Hogy lehetek ennyire nyomorult,hogy elszalasztok egy ilyen jó lehetőséget.Miért nem maradtam az ölében?
-De hééé- ordítottam utána,de értelmetlen volt,meg sem hallott,majd 3 perc múlva el is tűnt.
-Hagyd most..Bernie,tudjuk,hogy köztetek van valami,elég sokat vagytok egymással és jól szórakoztok,miért nem vallod már be végre magadnak,hogy tényleg kedveled őt?Sehun nekem mindent elmesélt és hidd el,tényleg kedvel téged,de ezt egy fiúnak nem olyan könnyű kimutatni.Szerintem annyira már ismered,hogy tudd milyen is ő,ha valaki tetszik neki.Te tudod a legjobban,most meg arra kéred,mikor éppen be akarta vallani az érzéseit,hogy mondja azt,ami nem igaz.Neki ez úgy jön le,hogy te nem kedveled őt és szégyenled ezt az egészet.-sétált hozzám közelebb Luhant,miközben igazságokkal teljes kisebb monológját elmondta..Tudom,hogy igaza van Luhannak,de mit tehetnék,ha ennyire félek?
-De én csak ahj,én csak bepánikoltam.Nem természetes ez,ha valakinek ez az első ilyen esete?Nagyon megkönnyebbültem,mikor meghallottam a hangotokat,mert tényleg nagyon féltem,remegtem.Mi van ha elrontottam volna valamit?-magyaráztam gyorsan és mutogattam is hozzá,mert még mindig zavarban voltam,de jobban aggódtam most Sehun miatt,hisz mi van ha most már többet nem szól hozzám?
-Ez természetes,hisz ez lett volna az első..-súgta a fülembe DO,amitől a hideg is kirázott,majd arcom ismét full vörös lett.
-Ne mondd ki!Ki ne mondd,hallod?-veregettem meg fejét.Ne hozzák már ezt csak így fel,ennyi fiú előtt ilyen dolgokról beszélni elég kínos.
-Ahh én nem tudom,még nekem sem volt igazi szerelmem vagy ilyenek,de minden lány ennyire kezelhetetlen vagy fura lesz,ha arról van szó akit kedvel?-nézett rám kérdően Luhan.
-Ne máár,ez annyira kínos.Luhan te meg maradj csendbe,menj papnak,túl sok mindenben igazad van,és képzeljétek attól mert a lányok komolyan veszik a szerelmet,nem kezelhetetlenek csak kicsit megváltoznak,de ti fiúk akik a nagy rendetlenségben fekszenek,focimeccset néznek sörrel a kezükben és egy szál alsóban ülnek közben a fotelban,egy bombával sem lehetne kiüldözni titeket a szobából és egy cseppet sem gondolkodtok el azon a lányon aki tetszik nektek.Szóval te csak Luhan ne osztogasd itt a sárga lapot-mikor ezt kiadtam magamból,kicsit egyszerűbbnek éreztem magam,de ekkor Luhan:
-Na idefigyelj Csipke Júlia,most azonnal azt fogod tenni,amit mi mondunk és kiengeszteled Sehunt,mert ő a legjobb barátom és aggódom érte.Amit meg a fiúkról mondtál,nem igaz,mert Sehun sem ezt csinálta,hanem teljesen mást,de majd ő ezt elmondja,ha akarja és nem megyek papnak,mert akkor nem lehet csajom,de téged szívesen kioktatlak bármikor.-odasétált hozzám Luhan a szemembe nézett és úgy mondta el ezt a kisebb szövegét.Én köpni-nyelni nem tudtam,mellesleg mi az,hogy kiengesztelni Sehunt?Mire gondol már Luhan herceg is?
-Értettem-tisztelegtem,mint ahogy a katonák szokták,valahogy Luhan kicsit furább lett,de nem baj,tudom ha ő intézi a dolgokat,minden rendben lesz...-Amúgy Segítsetek,mit csináljak?
-Tudod,hogy holnap lesz a szülinapja ugye?-kérdezte Suho.
-Persze,hogy tudom,már az ajándékot is megvettem.Segítsetek,én bármit megteszek,csak segítsetek-könyörögtem nekik kiscica szemekkel,de nem kellett sokáig,mert Luhan és Lay szemében felcsillant valami.
-Bármit képes vagy megtenni?-kaján vigyor ült ki az arcukra...Hát rendben van,ki kell engesztelned,ha akarod,ha nem.Mivel Sehun oda-vissza van a cicákért,így beöltöztetünk annak és míg a szülinapja tart szolgálnod kell a gazdád...
-Na mi vaaaaaaaaan?-tátottam el a szám,lehet elég hülyén hangzik,de a földig biztos leért.Azt hittem ott a vég,de Sehunért bármit megteszek.
- Igen jól hallottad,beöltöztetünk egy cicának,aztán kifestünk,megcsináljuk a hajad hogy még aranyosabb legyél és elmegyünk egyszerre a házába,majd besétálunk és téged bedobunk.Ez lesz neki a főajándékunk.-rajzolta le a haditervet Lay és Suho.
-Mi van?Ajándékként akartok használni engem?Mint egy tárgyat?Mint egy hülye ajándéktárgyat?-vergődtem teljes zavaromban.Még ha csak bele is képzelek mi lenne,rögtön elkezdek remegni.
-Ne kérdezősködj,most már nincs menekvés,ma nem mész suliba jössz velünk a boltba venni ruhát és készülődünk a holnapi napra,ja meg haza sem mehetsz.Nálunk alszol az Exo lakásba,SEhun úgy sem lesz ott,mert a szülinapján a családjához megy haza.Mostantól ne szólalj meg,csináld azt amit mi mondunk és hidd el,meg fog bocsátani - biztatott Luhan,ha ezt nevezhetjük annak.
-11 fiú között én aludni?Elment a józan eszetek nektek?Csak lány vagyok..-ordítottam rájuk piruló arccal.
-Mondtam már,hogy ne szólalj meg,induljunk-utasított Luhan és lökött előre.
Ezt követően elmentünk egy cosplay boltba,ami tele volt mindenféle cuccokkal és nagy meglepetésemre több 100 cicás jelmez is volt.Voltak nagyon aranyosak,de voltak olyanok is,hogy inkább be sem mutatom.A fiúk beküldtek egy próbafülkébe,hogy amit beadnak próbáljam fel és majd ők eldöntik,hogy melyik a legjobb.Felpróbáltam vagy 30-at,de nekik egyik sem jött be,mindegyikre volt valami kifogásuk,amikor már kezdtük feladni,Luhan talált egy nagyon aranyos rózsaszín színűt.Felvettem,majd bevágtam egy macskapózt,amitől mind a 11-en kidőltek.Fura volt ennyi fiúval lógni,különösen velük,de nem baj ritka pillanat mikor együtt vannak mindannyian.
-Öö izé jól vagytok?-néztem rájuk zavarodottan.
-Igen,ez tökéletes,megvesszük-kiabálták egyszerre.Egyébként a boltba kicsit se néztek minket..
-Hurráá,végree azt hittem már örökké tart-jártam el a hurrá táncom,amit mindig megcsinálok,ha valami olyan történik,aminek iszonyatosan örülök.
-A jó munkához idő kell,ahogy a jó választáshoz is-mondta rám kacsintva Chanyeol.
-Nos ez így van,de az tényleg igaz,ha ebben meglát Sehun,szerintem utolsó szülinapja lesz-röhögött fel Kai odalépve Krishez,aki éppen egy cipőt nézegetett.Nem tudom milyen ízlése van,de az valami förtelmesen nézett ki.
-Ennyire durva?
-Hidd el aratni fog,ez biztos,hisz alapból rózsaszín,a cicafarok aranyos és hosszú,mozgatható és a fülek is szépen megvannak csinálva és az is mozgatható.Rövid kis ruha,de alá van egy kis short,szóval attól sem kell tartanod,hogy valamid ki lenne.Mell résznél is tökéletesen áll,valamint a fenék résznél is jól ki van dolgozva.Egyszerűen ez a tökéletes ruha...Én tátott szájjal figyeltem,ahogy Luhan magyaráz.
-Luhan ebben menő,de erre most nincs időnk,menjünk és gyakoroljunk-mondta Suho.
Mi elhagytuk a boltot,megvettük a ruhát,Luhan még elment venni nekem egy cipőt,lebeszélte holnap reggelre a sminkest és a fodrászt,mi pedig addig otthon gyakoroltunk,de mivel elég ügyes voltam,így elég hamar elaludhattunk.Reggel gyorsan elmentünk hozzánk az ajándékomért,amit még külön fog tőlem kapni Sehun,ezután engem bedobtak a fodrászhoz,sminkeshez,majd 10 óra körül teljesen készen kisétáltam az épületből.
-Wáooow!Gondoltátok volna,hogy egyszer ilyet láttok?Úristen ha egyszer tényleg sztár lesz,a többiek felköthetik a gatyájukat.Nagyon aranyos.-mosolyogtak rám meggyőzően a fiúk,ezután pedig készítettünk ennek emlékére egy közös fotót,amin mindannyian rajta vagyunk,kivéve Sehun,de Chanyeol azt mondta,ő majd csinál sok képet a kis buliról és mindet megkaphatom.Ezután beszálltunk a limuzinba,majd Sehun háza felé vettük az irányt.Nagyon ideges voltam,hogy vajon mi lesz,de olyan hamar odaértünk,hogy jóformán időm sem volt kitalálni,hogy mivel kezdjem.Mindenki előre ment én pedig lemaradtam.Először a fiúk adták át kicsit apróságaikat Sehunnak,aki ennek nagyon örült,nem az ajándék miatt csak,hanem mert a haverjai itt vannak vele a szülinapján is,de ekkor:
-Figyelj,hoztunk neked valamit,aminek nagyon fogsz örülni és szórakozzál jót vele,ő a főajándékunk.Egy napig csak a tiéd és azt csinálhatsz vele,amit akarsz.
-Mi van azt csinál velem amit akar?Én én nem megyek be én nem megyek be-próbáltam elfutni,de Luhan a cicafarkamnál fogva úgy visszarántott,hogy rögtön fenékre csücsültem.
-Nem menekülsz,itt maradsz!-húzott maga után Luhan,én pedig a szőnyeget húztam magam után,nem tudtam másba kapaszkodni.
-Héé hé ne már ez fáj Luhan te durva ..-erre odadobott Sehun elé,mint egy rongyot.Tényleg csak az ajándékot látja bennem?Mi lelte hirtelen???
-Tessék,itt az ajándékod Sehun.Boldog születésnapot!-mondták egyhangúan.Én elakartam menekülni,de most,hogy látom Sehunt,nem tudok elmenni.
-Mi van?-vörösödött el olyan gyorsan Sehun,hogy ezzel világrekordot állított fel,ebben biztos vagyok.Olyan zavarodott volt,de mégis annyira aranyos.Örülök,hogy nem csak én égtem pánikomban.
-Izéé,szóval ..Se..Se..Sehun ga-ga-ga -kaptam egy olyan luhantarkóst,hogy rögtön kimondtam:gazdám-olyan szégyenlős szemekkel néztem Sehunra,annyira vert a szívem,pedig még a közelembe sem volt.....Boldog szülinapot!-nyújtottam oda az én kicsi ajándékomat is.
-Kö-köszönöm srácok,de hol szedtétek fel ezt a nőt?-mutatott rám nagyra nyílt szemekkel.
-Öcsém ennek a két embernek a reakciója mindent megér-nevették el magukat a többiek.Oké nekik ez lehet nagyon vicces,de én nem éreztem magam valami kényelmesen,látszólag Sehun sem,de ő nem volt olyan cuccban mint én.
-Bernie ez a kis cica,tudjuk,hogy oda-vissza vagy a cicákért ezért beöltöztettük neked és csak a tiéd egy napig.Élvezd ki a helyzetet és simogasd a pici macskádat-súgta a fülébe Suho Sehunnak,aki erre a kijelentésre olyat nyelt,mintha egy kapa csúszott volna le a torkán.
-Haaaaaaaaaaaaaaa?-néztem rájuk könnyes szemmel,hátha így megesik a szívük rajtam,de hiába rám sem figyeltek.
-Mérhetetlenül aranyos.Francba érzem,hogy tiszta vörös a fejem és égek,de rendben van elfogadom ezt az aranyos ajándékot-próbált normálisan rám mosolyogni,de nem ment neki,ezért olyan perverz feje volt,hogy ha nem ismerném tuti arcon rúgtam volna most.
-Aranyos?Te te azt mondtad rám,hogy aranyos vagyok???-kérdeztem szégyenlősen,de jól esett.Persze,hogy jól esik a dicséret,ha valaki olyan mondja,aki fontos neked.
-Gyere ide hozzám,a gazdádhoz-felemelt,majd az ölébe tett,ezután kaján vigyor ült ki arcára és így nézett a szemembe.......
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése