Luhan érzései

-Mit mondtál az előbb Luhan?-lefagyva állt a fiú Wc ajtajánál Sehun és éppen kérdőre vonta legjobb barátját az előbb hallottak miatt.
-Miii?Nem izé én nem mondtam semmit Sehun- rázogatta fejét,valószínűleg kellemetlenül érezte magát,de Sehunt ez nem érdekelte.
-Szóval jól sejtettem,nem hiába csókoltad te meg előbb Berniet és azt a "Szeretlek"-et tök komolyan gondoltad.Miért nem mondtad el,miért titkoltad el?-sétált közelebb Sehun,aki látszólag kicsit ideges és zavarodott volt,de még nem ordítozott.
-Én én ..én nem,izé Sehun én sajnálom.Igazából mióta találkoztam vele a suli színháztermében,azóta nem tudom kiverni a fejemből.Ő mindig olyan kedves volt hozzám és mindig Luhan hercegezett,majd akaratom ellenére beleszerettem,de nem akartam szólni,mert mikor tisztában lettem az érzéseimmel,megtudtam,hogy neked is tetszik és mivel nekem a barátságunk a legfontosabb,így nem akartam szólni róla.Segítettem,hogy kibéküljetek és összejöjjetek,de mikor megcsókoltátok egymást a szívem megfájdult,majd mikor egy szobában is aludtatok,akkor egész éjszaka fent voltam.Az elmúlt időben csak erősödött az iránta érzett vonzalmam,és mikor engem küldtél el magad helyett nagyon boldog voltam,de Bernie erről még nem tud.Most pedig mikor ránéztem,nem tudtam neki ellenállni,a testem magától mozgott és muszáj
volt őt megcsókolnom,még ha nem is akartam.Annyira össze vagyok zavarodva,nem tudom mit csináljak,én én annyira utálom magamat-egy könnycsepp kiesett a szeméből,majd összerogyott.Sehun odaszaladt hozzá és megölelte Luhant.
-Hülye,tudod hogy te vagy a legjobb barátom és az is maradsz,egy csaj sem állhat közénk-sajnos ők nem tudták,hogy én hallgatózom,így azt is hallottam,hogy egy csaj sem állhat közénk.Ez igazából nagyon fájt,de ha ezt mondta akkor az azt jelenti,hogy engem el is dobna,csak hogy Luhannak ne fájjon.Bár a barátok mindennél fontosabbak és meg is értem,de nem akarom,hogy én meg Sehun el váljunk..
-Sajnálom-sajnálkozott tovább szegény Luhan herceg,nagyon sajnáltam és nagyon meglepődtem,sőt egyenesen sokkot kaptam ettől az egésztől.
-Ne sajnáld,az érzéseiddel nem tehetsz semmit,de egyet kérek,ne kelljen elhagynom Berniet,ő annyira fontos számomra.Egy nő sem állhat közénk,de annyit talán tehetek,hogy ő döntsön kettőnk között,hogy tisztességes legyen-na ezt már nem bírtam tovább,így besétáltam a fiú WC-be,majd bezártam az ajtót.
-Sajnálom,hogy megzavarom ezt a beszélgetést,de Sehun te mit ajánlgatsz ilyeneket?Nem tudom elhinni,nagyon sajnálom Luhan,hogy nem vettem észre az érzéseidet,pedig először téged kedveltelek és ha azt mondtad volna,hogy járjunk rögtön a nyakadba ugrok,de most más a helyzet.Tiszta szívemből szeretem Sehunt és bármit megtennék azért,hogy életem végéig vele maradhassak.Tudom hogy legjobb barátok vagytok és nem is akarok közétek állni,de Sehunt sem akarom elhagyni.Luhan én tényleg sajnálom,viszont ha akarod legjobb barátok lehetünk,sosem volt még fiúbarátom-rámosolyogtam és leguggoltam hozzá.Sehun elengedte őt,majd felállt,ezért én öleltem meg Luhant.Erősen szorított és sírt,annyira fájt ez az egész,nem akartam így látni szegényt.Annyira meghatódtam,hogy én is elkezdtem pityeregni és megszorítottam,de én Sehunt szeretem.Fájt,hogy ne fájt volna,de nem akarok eldobni egy jó kapcsolatot,mellesleg Luhan
idősebb is.
-Akkor lehetek a legjobb barátod?-rám nézett könnyes szemekkel,amiket gyorsan letöröltem.Így is aranyos volt,de az a fájdalmas arc annyira elszomorított.
-Igen,most pedig hogy bebizonyítsuk,hogy mi vagyunk a legjobb barátok,menjünk el hárman fagyizni órák után-rámosolyogtam és felsegítettem.
-Hogy mi hárman?-mutogatott Sehunra,majd rám és magára.
-Igen,mi hárman,de nyugi nem lesz mindig velünk Sehun-kacagtam gonoszan,amit félre is értettek,de én tudom,hogy értettem és ez a lényeg.
-Luhan,te nem szoktál sírni,haver annyira sajnálom hogy miattam most minden rossz,te hamarabb kedvelted Berniet.Lehet hogy...
-Menjünk,mert kezdődik az óra-vágtam bele idegesen,majd kifutottam és bevágtam magam mögött az ajtót.Egyszerűen bántott,hogy Sehun ilyen hamar és ilyen könnyen odaadna egy másik srácnak,tudom hogy azt akarta mondani..........

-Gyerekek,akkor most jöjjön az éneklés.Ő itt az SM vezetője,kérlek tiszteljétek és beszéljetek vele normálisan.Sok szerencsét mindenkinek.Hwaiting-tanárnő a helyére ment,majd leült és kiszólította az első embert.Voltak olyanok,akik nem bírtak megszólalni,de voltak iszonyú profik is.Volt aki táncolt,volt aki énekelt,de olyan is előfordult aki mind a kettőt.SM papa csak állát fogdosta és egy papírra írkált kicsi tollával.
-Bernie,te jössz.Mutasd meg mit tudsz-először félénken kisétáltam és bemutatkoztam.Ezt követően kezembe vettem az iskolai gitárt és hozzákezdtem énekelni.Eddig még senki nem játszott hangszeren.Az osztálynak leesett az álla,a tanár imádkozva figyelt,az SM vezetője pedig szigorú fejjel méregetett.Megpróbáltam nem foglalkozni a körülöttem lévő emberekkel,de mikor egy kicsit hátranéztem,megpillantottam Sehunt,aki mosolygott rám,egy kicsit oldalra néztem,ahol Luhan szomorkás arcával találtam magam szembe.A szám amit énekeltem,úgy is szomorú volt,illett a jelenlegi helyzetre.Csak úgy löktem a koreai és angol szavakat magamból,teljesen átéreztem a dalt,egyszerűen fantasztikus érzés volt.Mikor abbahagytam,kissé elérzékenyültem,de nem sírtam.Kinyitottam szemeimet és félénk mosollyal az arcomon meghajoltam.Az SM vezetője újra végigmért,majd elnevette magát és hangos tapsolásba kezdett.A szívem egy óriásit dobbant,úgy éreztem hogy talán tetszettem neki.
-Ez nagyon jó volt kislány,azt hiszem még látjuk egymást-súgta oda hozzám halkan,majd felállt...-Nos sajnálom,de az időm ennyit engedett.Vannak itt nagyon tehetséges emberek,vannak kevésbé tehetségesek is,de azt hiszem egy párat mindenféleképpen gyakornokká teszek.Ha bírják a kiképzést,vegyék úgy,hogy már híresek is.Nemsokára értesítek pár embert,további szép napot!-Jinya tanárnő kikísérte a férfit,majd mikor kiléptek az ajtón az osztály nagy beszélgetésbe kezdett.Én megkönnyebbültem ültem le Sehun mellé,aki tátott szájjal és csillogó szemekkel bámult rám.
-Csodálatos voltál,soha nem hallottalak még énekelni,gitározni.Azt hiszem egy angyallal találkoztam-áradozott.
-Ohh ugyan már,ne túlozzunk,de örülök hogy tetszett.Akkor szerinted lehet esélyem?-kérdeztem félénken.
-Most ugratsz ugye?Egyedül csak neked súgott oda személyesen valamit,senki másnak.Tuti hogy bekerülsz,de ha tényleg sikerül,akkor még korai örülni,mert ott van a gyakornoki idő,ami elég kemény,de ha nekünk ment,neked is menni fog.Kemény lány vagy.
-Bernieee.Gratulálunk.Nagyon ügyes voltál,nem is számíthattunk volna másra a mi angyalunktól.Fenomenális voltál,egyszerűen lenyűgöző,teljesen elkápráztattál mindenkit a hangoddal-gyűlt körém az Exo többi tagja,kivéve Luhant,ő a helyén maradt és valamit firkálgatott a füzetébe.Nekem is rossz lett a kedvem,pedig örülnöm kellett volna,de az hogy Luhan most miattam ilyen,mert én vak voltam,ez így nagyon rossz.Annyira sajnálom most őt,én tényleg szeretem,de mint egy barátot.Ha előbb mondott volna valamit,akkor talán most vele lennék,de Sehunnal hozott össze a sors.

Délután fáradtan mentem haza.Sehun elment az SM-hez,mert valami megbeszélésük volt,így egyedül lehettem egy kicsit és ki tudtam szellőztetni a fejemet.Megálltam a Han-folyó mellett és egy nagyot sóhajtottam.A szél lobogtatta hajamat,a madarak csicsergése egy teljesen más világba vitt,elbambultam.
-Héé,magadnál vagy?-veregette meg valaki a hátamat.Ijedten kaptam hátra a fejemet,de megkönnyebbültem,mikor Luhannal találtam magam szembe.
-Ohh csak te vagy az?-próbáltam mosolyogni.
-Miért vagy letört?-köhögött egyet,majd mellém állt és ő is élvezte a szelet.
-Még kérdezed?-fejemet lehajtottam,lábaimmal pedig a köveket rugdostam.Olyan rossz most így itt állni és együtt beszélgetni,régen mindig boldog voltam mellette.
-Ja,igaz..Sajnálom..-sóhajtott egyet fájdalmasan.
-Szóval..3 hónappal ezelőtt,mikor Sehun maga helyett küldött és te elbúcsúztál tőlem,te akkor tényleg komolyan gondoltad?Te már akkor bevallottad,hogy szeretsz.Már emlékszem,annyira bolond vagyok,de már akkor sem tehettem volna semmit.De tudod mi ebben a legrosszabb Luhan?-küszködtem könnyeimmel...-Hogy én téged szerettelek vagy kedveltelek az elején,de féltem elmondani hogy mit érzek.Szerettem volna veled lenni,de még a legrosszabb álmaimban sem gondoltam volna,hogy a végén így lesz.
-Ahh..Ez így még fájdalmasabb,most hogy ezt elmondtad...Én,én nem tudtam elmondani,vagyis mikor először találkoztunk,már akkor megfogtál,a szívem egy hatalmasat dobbant,de nem tudtam mire vélni.Aztán lassan kezdtem megérteni,hogy mi is ez,de mikor már rájöttem hogy mit is érzek,akkor már észrevettem rajtad,hogy vonzódsz Sehun iránt.Mivel Sehun a legjobb barátom,téged pedig szeretlek,nem akartam bekeverni.Azért segítettem,hogy összejöjjetek,mert Sehun is nekem mondta a panaszait hogy szeret,meg te is.Annyi minden kavargott a fejemben,hogy nem tudtam tisztán gondolkozni.Én csak jó ember akartam lenni,de végül magammal nem foglalkoztam és most nem is tudom,nem vagyok önmagam.Nem tudok boldog lenni,mint azelőtt-fájdalmas volt ezt hallani,a szívem hasogatott.Esküszöm,mintha 1000 kést forgattak
volna benne egyszerre,borzasztóan fájt és akkor még csak el sem merem képzelni,hogy neki ez milyen fájdalom lehet.
-Luhan...én..én-szipogtam.Nem bírtam tovább,a könnyeim előtörtek.Tényleg szeretem Sehunt,de úgy érzem hogy Luhan iránt is érzek valamit.Kezdek elbizonytalanodni,de Sehunhoz még mindig jobban köt valami.
-Semmi baj,megértem az érzéseidet és ha lány lennék,én is Sehunt választottam volna.És hogy miért is?Mert Sehun tényleg jó ember,aranyos,kedves,jó fej,megértő,együtt érző,vicces és imádni való.Akiket közel enged magához,azokat tényleg nagyon szereti és bármit megtenne értük.Én csak annyit tudok mondani,hogy szeresd őt örökké-mikor sírva felpillantottam rá,megláttam az arcán legördülő könnycseppet.Szívem összeszorult,mert közben erőteljesen próbált mosolyogni.Az éppen nyugavóra térő nap,jól megvilágította fejét,így még jobban láthattam angyali arcát,ahogy szenved.
-Luhan,kérlek ..miattam nem kell erőltetned a mosolygást,nyugodtan mutasd ki az igazi érzéseidet..-fordítottam magam felé,de ő ekkor mélyen a szemembe nézett,majd lassan megpuszilta a homlokomat.
-Ne akard,hogy kimutassam az igazi érzéseimet-egy gyors fordulattal,sietve,köszönés nélkül,egy ilyen mondattal ott hagyott,én pedig csak álltam és néztem előre a nagy semmiségbe.........................................

Egy hirtelen jött csók

-De szép nyakláncot kaptál tőle-fogdosta HyuJi a láncomat,amit Sehuntól kaptam a tegnap esti randinkon.
-Persze-büszkélkedtem,annyira boldog vagyok,tényleg annyira szép volt,de nem az a lényeg,hanem hogy tőle kaptam.Ha még egy papírdarabot is kapok tőle,nekem az is bőven megfelel.Az iskolapadban ülve eléggé unalmas volt így reggel,még csak nem is Sehunnal jöttem be,mert neki korán reggel el kellett mennie az SM-hez,de azt mondta,hogy suliba fognak jönni.
-És voltatok már úgy együtt?-kíváncsiskodott barátnőm,amitől nagyon zavarba jöttem.
-Yaaaa,halkan-szóltam rá..-Miért érdekel téged ilyen dolog,nem kéne ilyenekről beszélgetnünk.Miért te Kaijal?-húzogattam a szemöldökömet.
-Persze,már nagyon rég és ha van időnk csináljuk is,baromi jó,főleg vele,mert tudom hogy szeret-mosolyodott el kisebb pirosság mellett az arcán.Látszott rajta,hogy menyire szereti Kait,mellesleg tényleg összeillettek.
-Hmm értem,nos ha ennyire kíváncsi vagy rá Hyuji,de másnak ne mond el én sem híresztelem,elég ha te tudsz róla.Olyan 2 napja volt az első,persze ő tegnap este is akart valamit a randi után,de hát én az elsőt is baromi korainak tartottam,hisz oké,hogy együtt voltunk hivatalosan már 9 hónapja,de alig találkoztunk,mellesleg annyira féltem,de aztán láttam hogy csalódott és zavarja,ezért gondoltam leszarom az én részemről és akkor oké,de tényleg jó volt.Éreztem,hogy szeret és nem csak hazudik nekem-fejemet fogtam és vigyorogtam,mint a tej betök.Annyira fura,hogy az elején nem szerettük egymást,aztán most így beszélek róla és bármivel örömet tud okozni,tehát ilyen az igazi szerelem.Annyira imádom,soha nem akarom elengedni,lehet hogy ő az első barátom,de azt akarom,hogy az utolsó is ő legyen,örökre vele akarok maradni.
-Néézd csak ki jön ott,a herceged megérkezett -HyuJi kijelentésére felkaptam a fejemet,majd már csak annyit vettem észre,hogy Sehun mellettem ül.Igen,mióta együtt vagyunk,azóta újra együtt ülünk,emlékszem mikor még utáltuk egymást és elült mellőlem,mert annyira ragaszkodtam hozzá.
-Jó reggelt kicsi idiótám-mosolygott borzasztó aranyosan,majd lágyan megcsókolt.
-Jó reggelt oppa- elnevettem magam,majd hozzábújtam...-Na miért kellett olyan korán bemenni?
-Hát megmondták az eheti napirendünket,elég sűrű,de lesz rád időm bőven,főleg este,meg éjszaka,tudom hogy akkor aludni fogsz,meg akarsz,de befekszem majd melléd és azzal is megelégszem-kedves gesztus tőle,de én ezt nem helyeselem.
-Ha írsz előtte sms-t felkelek én,de időbe hogy ne úgy nézzek ki,mint egy zombi.Amúgy nappal valamikor lesz időd vagy nem?-néztem fel rá,majd megigazítottam a haját,az egyik szál felfelé állt,ezért el is nevettem magam,de az már lényegtelen.
-Hát ha így gondolod írok persze,amúgy köszi az egyik mindig kis rakoncátlan,nem akarja az igazat-nevetett.Ha mosolygott körülbelül a szívem állt le,szerintem az egyik legszebb tulajdonsága az az,ha mosolyog,mert mindig szívből jön.Sokat beszélgettünk még,de az óra közbeszólt.
-A mai óra feladata az,hogy ki tudja a legjobban eljátszani a hirtelen jött ötleteket,ha ez meg volt,a következő órában egy kis éneklés lesz és most kedves leszek.Mindenki elénekelheti a kedvenc számát,bármilyen nyelven is legyen,csak annyival fűszerezve,hogy ma egy nagyon kedves,híres és sok tehetséges sztárt futtató egyén lesz itt és kiválaszt pár embert akit elég tehetségesnek talál és lehet hírességet csinál belőle.Remélem jól fog sikerülni,sok szerencsét és mindent bele,akartam szólni pár nappal ezelőtt,hogy azért feltudjatok készülni,de ez az ember arra kért,hogy semmit ne mondjak,most arra kíváncsi,hogy felkészülés nélkül van -e olyan személy aki így is ügyes,lesz -e olyan tehetség.Na akkor kezdjük,
kihúzunk 5 nevet,akik a hirtelen szituációkat fogják eljátszani és a legjobbat alakító győz.A győztes jutalma egy 5-ös-mindenki bólintott,majd lelkesen figyeltünk tovább,hogy vajon kiknek adatik meg az,hogy gyors szituáció párbajba kerüljön.
-Az 5 ember tehát-húzta ki sorban a cetliket..-HyuJi,Luhan,Sehun,Bernie és Juna.Na mind az ötőtök álljon ki és először csak egy ember csinálja azt,amit mondunk neki.Ha rámutatok kezdheti,ha intek befejezi.Egyszerű nagyon,de ha nem figyelsz eléggé és nem vág az eszed,akkor béna vagy-kiálltunk mind az öten egymás mellé,majd vártuk a feladatot...-Az első szituációt mondja ott leghátulról Kris-mutatott Krisre.
-Összeveszel az apukáddal-a tanárnő rögtön Luhanra mutatott,aki hirtelen elkezdett színészkedni.Annyira profi volt,azt hittem ettől nem lesz jobb,de az a helyzet,hogy mindenki lenyűgöző volt előttem.A legutolsó én voltam és mivel régebben sokat veszekedtem az igazi apámmal,sőt a nevelőapámmal is volt pár,így ez nem volt nagy kihívás számomra.Mindenkit megtapsoltak,majd mikor az utolsó szituációhoz értünk,kicsit nehezebb volt.
-Te ott,Baekhyun mondj valami jót-nevetett perverzen tanárnőm,de fogalmam sem volt,miért egy ilyen arcot kellett vágnia.
-Hát jól van,legyen az,hogy egy moziba vagy és találkozol az exeddel,akit még most is szeretsz,de ő mindig is bunkó volt veled,ezért is lett vége,de te ennek ellenére is szereted.Ezt ott el is akarod neki mondani,de amiért ráborítottad a kóládat,borzasztó mérges lesz és nagy vitába kezdtek,majd ő egy hirtelen mozdulattal elkapja a csuklódat és megcsókol.
-Huhaaa,Baekhyun nem mondtuk,hogy ilyen hosszút mondj,de okés,azt csókoltok meg,akit akartok,ezt ti döntitek el akkor hirtelenjében-mindenki végig nézett mindenkin,én tudtam,hogy kit akarok.Rögtön elkezdtük.Először Hyuji kezdett aki Luhant választotta már csak azért is,mert Sehunnal én járok és mit gondolnék erről.Ám HyuJinak mivel Kai a barátja,nem akarta megbántani,így csak letakarta kezével száját és úgy tettek mintha megcsókolták volna egymást.Ezután Sehun következett,aki engem választott,így az egész osztályunk előtt simából megcsókolt,nagyon zavarban voltam,de mindenki csak fütyülgetett és tapsolgatott,ám azt senki nem vette észre,hogy egy fiúnak ez bizony nem esik jól.Luhan szomorúan lehajtotta a fejét és a földet nézte...Utána következtem én,úgy oldottuk meg,hogy megcseréltük a szerepeket,akire épp a sor került,az játszotta a csaj szerepét,aki pedig a pár volt az a paliét.Rögtön Sehunt választottam,ezen senki sem lepődött meg.Jól alakítottunk,hisz tapsoltak.Ezután történt egy olyan dolog,ami nem csak engem,de
mindenkit ledöbbentett.Luhanon volt a sor,aki engem választott párjának.Annyira paráztam,hisz erre nem számítottam,miért nem választott mást,de mindegy ez lényegtelen is.A végén megragadta a kezem,a szemembe nézett és halál komolyan csak ennyit mondott:-Szeretlek..-majd magához rántott és ajkait az enyémekre tapasztotta.Szemeim a kétszeresére növekedtek,majd hirtelen kirántottam fejemet a szorításából.Még is mit képzel,hogy ilyet tesz,miért nem puszilt csak meg,mint HyuJi őt,hisz tudja hogy a legjobb barátjával járok Sehunnal,aki ennek hatására olyan ideges lett,hogy könnybe lábadt a szeme.Én csak nyugtattam Sehunt és a többieket,hogy nem volt semmi,nem történt semmi és semmit sem jelent ez a csók,ami láthatóan Luhannak nem is esett jól.Ezt követően Juna volt soron,aki Sehunt választotta,már
csak azért is,mert utált engem és hasonlóképpen történtek itt is a dolgok.Sehun először csak arcra puszit akart,mert tudja hogy mennyire féltékeny vagyok,még akkor is ha ez csak egy hülye színészkedés,de Juna ennyivel nem elégedett meg.Megragadta szerelmem arcát és vadan megcsókolta.Sehun hasonlóan tett,mint én Luhannál,majd ráordított Junára.
-Oké,ez mi volt?Mi a francért csókoltál meg te engem,mikor tudod hogy barátnőm van.Lehet,hogy ez egy színészkedés,de akkor is egy csók és én az övén kívül senkiét sem akarom.Most mehetek és moshatok fogat,kösz szépen.Miért nem lehetett csak puszit vagy valami?-annyira mérges volt,de én lefogtam és csitítgattam.A tanár helyeselte Sehun kijelentését,hisz itt az a szabály,ha tudjuk hogy valakinek barátja vagy barátnője van,akkor nem kell a csók,elég ha csak a kamerák előtt csináljuk.
-Persze,és te nevezed magad sztárnak,aki egy csóktól ennyire felháborodik?De ha téged ennyire izgat,a kedves kis barátnődet miért nem izgatja ennyire az,hogy Luhan megcsókolta?-kérdése teljesen jogos volt és szégyelltem is magam,hogy én nem szóltam Luhanra,de mit tehettem volna?
-Ez így van Juna,nem szóltam Luhanra,de ilyen többet nem fog előfordulni,nem haragszom hogy megcsókoltad Sehunt,hisz ez csak egy szerep volt és semmi olyan nem volt benne,amiért haragudnom kéne-mondtam halkan.
-Luhan a legjobb barátom,persze nem mondom hogy nem bánt az előbbi lépése,mert nem akarom,hogy rajtam kívül más is megcsókolja Berniet,de Luhan a legjobb barátom és az más,mert ha tegyük fel más csókolja meg,akkor kibaszott ideges és féltékeny lettem volna,de te egy senki vagy Juna,egy kígyó,csak is azért tetted,hogy idegesítsd Berniet,de ha még egyszer ilyet teszel,nagyon megbánod-alig bírtam lefogni,hogy ne üsse le Junat,valahogy azt hittem az elején,hogy jobban bírják egymást,de tévedtem.
-Oké gyerekek elég volt,szedjétek össze magatokat a következő órára és ezt mindenki felejtse el,úgy döntöttem,hogy mindannyian megérdemlitek az ötöst,de ha még egyszer ekkora veszekedést rendeztek,akkor elzáráson lesztek és nem érdekel,ha fellépésetek van-szigorított be egy kicsit Jinya tanárnő,de igaza volt.Felesleges volt ebből ekkora ügyet csinálni.Mindenki a helyére fáradt,majd csak magunk elé néztünk.Éppen szünet volt,így megtudtuk beszélni a dolgokat.
-Sajnálom Sehun,hogy hagytam magam,de annyira meglepődtem,de hidd el semmit nem éreztem emiatt.Számomra semmit nem jelentett az a csók és remélem nem vagy féltékeny vagy ilyesmi,nem szeretném,hogy emiatt legyen bármi hülyeség is.Én sem haragszom a Junas miatt,szóval nyugodtan felejtsük el.Ha te is drámákban,meg én is azokban fogok szerepelni vagy ilyesmikben,ott muszáj lesz csókolózni,nem nyafoghatunk,de ez minket soha ne válasszon el-rámosolyogtam,majd megsimogattam arcát.Láttam,hogy ideges és most fel kell dolgoznia az előbb történteket.Valószínűleg könnyebb lenne mindkettőnknek ha én nem ilyen suliba járnék és mással foglalkoznék,ő meg nem lenne sztár.Lehetnénk normális emberek és élhetnénk normálisan,de ha nem jövök ide és ő nem sztár,lehet hogy soha a büdös életbe nem találkozunk.
-Oké,csak Luhan nem hagy nyugodni.Az oké,hogy te elfogadod azt hogy engem Juna,és persze az ő csókja sem érdekelt,mert rohadt szar volt,mellesleg hamar elkaptam a fejem,de Luhan más volt.Soha nem viselkedett így,nem hagy nyugodni az a komoly tekintet.Olyan volt,mintha tényleg szerelmet vallott volna neked,tudom hogy borzasztó jó színész,de ez még is más volt,régóta ismerem én már őt.Azt hiszem beszélni fogok róla vele,de nem haragszom persze,de azért féltékeny vagyok és ez szerintem normális is-vallotta be és még jó hogy normális.
-Én is féltékeny vagyok,de ez ellen nem lehet mit tenni.A lényeg,hogy mi itt vagyunk egymásnak és ilyen többször is elő fog fordulni,majd mikor a klippekben vagy koncerteken csajokkal lesztek,az ellen sem tehetek majd semmit.De Sehun,figyelj csak ide-magam felé fordítottam a fejét,majd megpusziltam arcát és a szemébe néztem:-Szeretlek,mindennél jobban.Soha senkit nem szerettem még ennyire és ez becsszó.Soha más nem kell,csak te.Én téged szeretlek örökre,és soha nem szeretném,hogy mi ketten el váljunk,még akkor sem,ha évekig nem találkozunk,mert dolgoznod kell,csak hogy tudd én annyit várok rád amennyit csak kell,ha kell.Szeretlek,szeretlek,és szeretlek-mivel suliban annyira nem lehet közeli kapcsolatot teremteni maradtam az erős ölelésnél.
-Remélem komolyan gondolod,mert számomra is te vagy a minden.Én is szeretlek és lehet,hogy féltékenyek vagyunk,de igazad van,ezen is túl kell esnünk,de Luhannal mindenféleképpen beszélnem kell-ő is megölelt,majd egy puszit nyomott a fejem búbjára...Luhan az egész beszélgetést hallotta,majd felállt a helyéről és idegesen kiment a férfi mosdóba.Belenézett a tükörbe és:
-Én szeretem őt,szeretem,annyira komolyan gondoltam mikor kimondtam azt a szót és megcsókoltam.Életem legszebb pillanata volt,annyira jó érzés volt,de még is fáj a szívem.Sehun a legjobb barátom és még is ilyet teszek,azt szeretném hogy ők boldogak legyenek,nem akarok közéjük állni,ezért jobb lesz ha Berniet kerülöm és úgy viselkedem,mint régen.Sehunt imádom,a legjobb barátom,nem akarom,hogy én tönkretegyek mindent,tényleg nagyon szereti Berniet.Berniebe pedig beleszerettem,de ő Sehunt mindennél jobban szereti és azt akarom,hogy ő is boldog legyen,az nem számít hogy én mit érzek,csak ők legyenek boldogak-megrázta a fejét és belevert egyet a falba,majd hangosan és fájdalmasan felordított,mire Sehun kinyitotta az ajtót és kerek szemekkel figyelte a szenvedő fiút.................