Luhan érzései

-Mit mondtál az előbb Luhan?-lefagyva állt a fiú Wc ajtajánál Sehun és éppen kérdőre vonta legjobb barátját az előbb hallottak miatt.
-Miii?Nem izé én nem mondtam semmit Sehun- rázogatta fejét,valószínűleg kellemetlenül érezte magát,de Sehunt ez nem érdekelte.
-Szóval jól sejtettem,nem hiába csókoltad te meg előbb Berniet és azt a "Szeretlek"-et tök komolyan gondoltad.Miért nem mondtad el,miért titkoltad el?-sétált közelebb Sehun,aki látszólag kicsit ideges és zavarodott volt,de még nem ordítozott.
-Én én ..én nem,izé Sehun én sajnálom.Igazából mióta találkoztam vele a suli színháztermében,azóta nem tudom kiverni a fejemből.Ő mindig olyan kedves volt hozzám és mindig Luhan hercegezett,majd akaratom ellenére beleszerettem,de nem akartam szólni,mert mikor tisztában lettem az érzéseimmel,megtudtam,hogy neked is tetszik és mivel nekem a barátságunk a legfontosabb,így nem akartam szólni róla.Segítettem,hogy kibéküljetek és összejöjjetek,de mikor megcsókoltátok egymást a szívem megfájdult,majd mikor egy szobában is aludtatok,akkor egész éjszaka fent voltam.Az elmúlt időben csak erősödött az iránta érzett vonzalmam,és mikor engem küldtél el magad helyett nagyon boldog voltam,de Bernie erről még nem tud.Most pedig mikor ránéztem,nem tudtam neki ellenállni,a testem magától mozgott és muszáj
volt őt megcsókolnom,még ha nem is akartam.Annyira össze vagyok zavarodva,nem tudom mit csináljak,én én annyira utálom magamat-egy könnycsepp kiesett a szeméből,majd összerogyott.Sehun odaszaladt hozzá és megölelte Luhant.
-Hülye,tudod hogy te vagy a legjobb barátom és az is maradsz,egy csaj sem állhat közénk-sajnos ők nem tudták,hogy én hallgatózom,így azt is hallottam,hogy egy csaj sem állhat közénk.Ez igazából nagyon fájt,de ha ezt mondta akkor az azt jelenti,hogy engem el is dobna,csak hogy Luhannak ne fájjon.Bár a barátok mindennél fontosabbak és meg is értem,de nem akarom,hogy én meg Sehun el váljunk..
-Sajnálom-sajnálkozott tovább szegény Luhan herceg,nagyon sajnáltam és nagyon meglepődtem,sőt egyenesen sokkot kaptam ettől az egésztől.
-Ne sajnáld,az érzéseiddel nem tehetsz semmit,de egyet kérek,ne kelljen elhagynom Berniet,ő annyira fontos számomra.Egy nő sem állhat közénk,de annyit talán tehetek,hogy ő döntsön kettőnk között,hogy tisztességes legyen-na ezt már nem bírtam tovább,így besétáltam a fiú WC-be,majd bezártam az ajtót.
-Sajnálom,hogy megzavarom ezt a beszélgetést,de Sehun te mit ajánlgatsz ilyeneket?Nem tudom elhinni,nagyon sajnálom Luhan,hogy nem vettem észre az érzéseidet,pedig először téged kedveltelek és ha azt mondtad volna,hogy járjunk rögtön a nyakadba ugrok,de most más a helyzet.Tiszta szívemből szeretem Sehunt és bármit megtennék azért,hogy életem végéig vele maradhassak.Tudom hogy legjobb barátok vagytok és nem is akarok közétek állni,de Sehunt sem akarom elhagyni.Luhan én tényleg sajnálom,viszont ha akarod legjobb barátok lehetünk,sosem volt még fiúbarátom-rámosolyogtam és leguggoltam hozzá.Sehun elengedte őt,majd felállt,ezért én öleltem meg Luhant.Erősen szorított és sírt,annyira fájt ez az egész,nem akartam így látni szegényt.Annyira meghatódtam,hogy én is elkezdtem pityeregni és megszorítottam,de én Sehunt szeretem.Fájt,hogy ne fájt volna,de nem akarok eldobni egy jó kapcsolatot,mellesleg Luhan
idősebb is.
-Akkor lehetek a legjobb barátod?-rám nézett könnyes szemekkel,amiket gyorsan letöröltem.Így is aranyos volt,de az a fájdalmas arc annyira elszomorított.
-Igen,most pedig hogy bebizonyítsuk,hogy mi vagyunk a legjobb barátok,menjünk el hárman fagyizni órák után-rámosolyogtam és felsegítettem.
-Hogy mi hárman?-mutogatott Sehunra,majd rám és magára.
-Igen,mi hárman,de nyugi nem lesz mindig velünk Sehun-kacagtam gonoszan,amit félre is értettek,de én tudom,hogy értettem és ez a lényeg.
-Luhan,te nem szoktál sírni,haver annyira sajnálom hogy miattam most minden rossz,te hamarabb kedvelted Berniet.Lehet hogy...
-Menjünk,mert kezdődik az óra-vágtam bele idegesen,majd kifutottam és bevágtam magam mögött az ajtót.Egyszerűen bántott,hogy Sehun ilyen hamar és ilyen könnyen odaadna egy másik srácnak,tudom hogy azt akarta mondani..........

-Gyerekek,akkor most jöjjön az éneklés.Ő itt az SM vezetője,kérlek tiszteljétek és beszéljetek vele normálisan.Sok szerencsét mindenkinek.Hwaiting-tanárnő a helyére ment,majd leült és kiszólította az első embert.Voltak olyanok,akik nem bírtak megszólalni,de voltak iszonyú profik is.Volt aki táncolt,volt aki énekelt,de olyan is előfordult aki mind a kettőt.SM papa csak állát fogdosta és egy papírra írkált kicsi tollával.
-Bernie,te jössz.Mutasd meg mit tudsz-először félénken kisétáltam és bemutatkoztam.Ezt követően kezembe vettem az iskolai gitárt és hozzákezdtem énekelni.Eddig még senki nem játszott hangszeren.Az osztálynak leesett az álla,a tanár imádkozva figyelt,az SM vezetője pedig szigorú fejjel méregetett.Megpróbáltam nem foglalkozni a körülöttem lévő emberekkel,de mikor egy kicsit hátranéztem,megpillantottam Sehunt,aki mosolygott rám,egy kicsit oldalra néztem,ahol Luhan szomorkás arcával találtam magam szembe.A szám amit énekeltem,úgy is szomorú volt,illett a jelenlegi helyzetre.Csak úgy löktem a koreai és angol szavakat magamból,teljesen átéreztem a dalt,egyszerűen fantasztikus érzés volt.Mikor abbahagytam,kissé elérzékenyültem,de nem sírtam.Kinyitottam szemeimet és félénk mosollyal az arcomon meghajoltam.Az SM vezetője újra végigmért,majd elnevette magát és hangos tapsolásba kezdett.A szívem egy óriásit dobbant,úgy éreztem hogy talán tetszettem neki.
-Ez nagyon jó volt kislány,azt hiszem még látjuk egymást-súgta oda hozzám halkan,majd felállt...-Nos sajnálom,de az időm ennyit engedett.Vannak itt nagyon tehetséges emberek,vannak kevésbé tehetségesek is,de azt hiszem egy párat mindenféleképpen gyakornokká teszek.Ha bírják a kiképzést,vegyék úgy,hogy már híresek is.Nemsokára értesítek pár embert,további szép napot!-Jinya tanárnő kikísérte a férfit,majd mikor kiléptek az ajtón az osztály nagy beszélgetésbe kezdett.Én megkönnyebbültem ültem le Sehun mellé,aki tátott szájjal és csillogó szemekkel bámult rám.
-Csodálatos voltál,soha nem hallottalak még énekelni,gitározni.Azt hiszem egy angyallal találkoztam-áradozott.
-Ohh ugyan már,ne túlozzunk,de örülök hogy tetszett.Akkor szerinted lehet esélyem?-kérdeztem félénken.
-Most ugratsz ugye?Egyedül csak neked súgott oda személyesen valamit,senki másnak.Tuti hogy bekerülsz,de ha tényleg sikerül,akkor még korai örülni,mert ott van a gyakornoki idő,ami elég kemény,de ha nekünk ment,neked is menni fog.Kemény lány vagy.
-Bernieee.Gratulálunk.Nagyon ügyes voltál,nem is számíthattunk volna másra a mi angyalunktól.Fenomenális voltál,egyszerűen lenyűgöző,teljesen elkápráztattál mindenkit a hangoddal-gyűlt körém az Exo többi tagja,kivéve Luhant,ő a helyén maradt és valamit firkálgatott a füzetébe.Nekem is rossz lett a kedvem,pedig örülnöm kellett volna,de az hogy Luhan most miattam ilyen,mert én vak voltam,ez így nagyon rossz.Annyira sajnálom most őt,én tényleg szeretem,de mint egy barátot.Ha előbb mondott volna valamit,akkor talán most vele lennék,de Sehunnal hozott össze a sors.

Délután fáradtan mentem haza.Sehun elment az SM-hez,mert valami megbeszélésük volt,így egyedül lehettem egy kicsit és ki tudtam szellőztetni a fejemet.Megálltam a Han-folyó mellett és egy nagyot sóhajtottam.A szél lobogtatta hajamat,a madarak csicsergése egy teljesen más világba vitt,elbambultam.
-Héé,magadnál vagy?-veregette meg valaki a hátamat.Ijedten kaptam hátra a fejemet,de megkönnyebbültem,mikor Luhannal találtam magam szembe.
-Ohh csak te vagy az?-próbáltam mosolyogni.
-Miért vagy letört?-köhögött egyet,majd mellém állt és ő is élvezte a szelet.
-Még kérdezed?-fejemet lehajtottam,lábaimmal pedig a köveket rugdostam.Olyan rossz most így itt állni és együtt beszélgetni,régen mindig boldog voltam mellette.
-Ja,igaz..Sajnálom..-sóhajtott egyet fájdalmasan.
-Szóval..3 hónappal ezelőtt,mikor Sehun maga helyett küldött és te elbúcsúztál tőlem,te akkor tényleg komolyan gondoltad?Te már akkor bevallottad,hogy szeretsz.Már emlékszem,annyira bolond vagyok,de már akkor sem tehettem volna semmit.De tudod mi ebben a legrosszabb Luhan?-küszködtem könnyeimmel...-Hogy én téged szerettelek vagy kedveltelek az elején,de féltem elmondani hogy mit érzek.Szerettem volna veled lenni,de még a legrosszabb álmaimban sem gondoltam volna,hogy a végén így lesz.
-Ahh..Ez így még fájdalmasabb,most hogy ezt elmondtad...Én,én nem tudtam elmondani,vagyis mikor először találkoztunk,már akkor megfogtál,a szívem egy hatalmasat dobbant,de nem tudtam mire vélni.Aztán lassan kezdtem megérteni,hogy mi is ez,de mikor már rájöttem hogy mit is érzek,akkor már észrevettem rajtad,hogy vonzódsz Sehun iránt.Mivel Sehun a legjobb barátom,téged pedig szeretlek,nem akartam bekeverni.Azért segítettem,hogy összejöjjetek,mert Sehun is nekem mondta a panaszait hogy szeret,meg te is.Annyi minden kavargott a fejemben,hogy nem tudtam tisztán gondolkozni.Én csak jó ember akartam lenni,de végül magammal nem foglalkoztam és most nem is tudom,nem vagyok önmagam.Nem tudok boldog lenni,mint azelőtt-fájdalmas volt ezt hallani,a szívem hasogatott.Esküszöm,mintha 1000 kést forgattak
volna benne egyszerre,borzasztóan fájt és akkor még csak el sem merem képzelni,hogy neki ez milyen fájdalom lehet.
-Luhan...én..én-szipogtam.Nem bírtam tovább,a könnyeim előtörtek.Tényleg szeretem Sehunt,de úgy érzem hogy Luhan iránt is érzek valamit.Kezdek elbizonytalanodni,de Sehunhoz még mindig jobban köt valami.
-Semmi baj,megértem az érzéseidet és ha lány lennék,én is Sehunt választottam volna.És hogy miért is?Mert Sehun tényleg jó ember,aranyos,kedves,jó fej,megértő,együtt érző,vicces és imádni való.Akiket közel enged magához,azokat tényleg nagyon szereti és bármit megtenne értük.Én csak annyit tudok mondani,hogy szeresd őt örökké-mikor sírva felpillantottam rá,megláttam az arcán legördülő könnycseppet.Szívem összeszorult,mert közben erőteljesen próbált mosolyogni.Az éppen nyugavóra térő nap,jól megvilágította fejét,így még jobban láthattam angyali arcát,ahogy szenved.
-Luhan,kérlek ..miattam nem kell erőltetned a mosolygást,nyugodtan mutasd ki az igazi érzéseidet..-fordítottam magam felé,de ő ekkor mélyen a szemembe nézett,majd lassan megpuszilta a homlokomat.
-Ne akard,hogy kimutassam az igazi érzéseimet-egy gyors fordulattal,sietve,köszönés nélkül,egy ilyen mondattal ott hagyott,én pedig csak álltam és néztem előre a nagy semmiségbe.........................................