Búcsúzás

Teltek,múltak a napok,majd egy hétvégén egyszer csak elkezdett csörögni a telefonom.Nem nagyon akartam felkelni,de nagy nehezen felültem és ránéztem az órámra,ami hajnali 5:30-at mutatott.Fogalmam sem volt,hogy ki kereshet ilyen korán,szombaton,mikor örülök,hogy végre pihenhetek.Felvettem a telefont,majd:
-Igen ki az?-ásítottam el magam bamba fejjel.
-Na ki lennék?Azt üzeni az Exo,hogy ki az ágyból,és gyere az SM épületéhez most rögtön.10 perced van.Elkezdődtek az edzések,neked pedig velünk kell lenned-utasított mély hangon Sehun.
-Miii a?Ne mond hogy még hétvégén is veletek kell lógnom.Ezt nem hiszem el,fáradt vagyok,aludni akarok,hagyjatok békén-nyafogtam neki,de nem nagyon érdekelte.
-Hát pedig de így van,nem kell vitatkozni.Te vállaltad el az angyal melót.Siess 10 perced van azt üzeni Luhan
és Baek Hyun.Ha késel,véged van-mondta kicsit mélyebb hangon.
-Most vicceltek ugye?Egyébként is,én nem akartam elvállalni.Ti szedtetek rá,mert ha nem így lett volna te csókoltál volna meg-húztam el a szám és fintorogtam....Vajon tényleg megtette volna vagy csak XiuMin szívatni akart?Ahh biztos vagyok benne,hogy nem tette volna meg.De úr isten,én miken gondolkodok??Aiiish..
-Szerinted voltam én valamikor is vicces ?És mi az,hogy megcsókoltalak volna??Mondtam én ilyet egy szóval is?XiuMin találta ki ezt a hülyeséget és remélem te ezt nem vetted komolyan-hadarta el gyorsan egymás után a szavakat,mintha zavarban lett volna...Ugye most nem gondolta komolyan,hogy tényleg megcsókolnám?? Mit képzel ez a lány?Normális?...
-Igazad van,te sosem viccelnél ilyenekben.Amúgy nem nem gondoltam komolyan.Mi van veled? Minek nézel te engem?Szerinted tényleg bevettem,hogy megtennéd??Ugyan már,még ha muszáj is lenne,akkor sem tennéd meg,meg én sem,szóval ne is próbálkozzál...-ordítottam bele a telefonba,majd legurultam az ágyról..-Auuu
-Ööö izé jól vagy?-kuncogott a telefonba aranyosan Sehun.
-Nem,nem vagyok jól..-motyogtam...Na de leteszem,mindjárt ott vagyok,szia...-letettem a telefont,majd gyorsan elkészülődtem.Szaladtam le a lépcsőn,ahogy csak tudtam,mivel nekem az emeleten volt a szobám,de ekkor egy hang:
-Mégis hová mész ilyen korán kisasszony?-nézett rám kérdően nevelőapám BunJiku.
-Ööö be kell mennem az SM-hez,mert a barátaim megkértek rá-mondtam neki sietve.
-Kik azok a barátok és pont oda kell menned a sok gazdag ember közé??..
-Most mi van?Ha ott vannak a barátaim...-emeltem fel a hangom.
-Lányok vagy fiúk egyáltalán?Miért nem mutatod be nekünk soha a barátaidat?Örülünk,hogy vannak,de még egyet sem mutattál be anyukádnak és nekem...-jött közelebb hozzám,majd beleivott a kávéjába.
-Sajnálom.Ígérem,hogy majd elhozom őket,de 12-en vannak,de ha még Hyuut is beleszámolom,akkor 13-an.Egyébként fiúk,Hyuu pedig lány.Nagyon kedvesek és nemsokára fognak debütálni..-mosolyogtam BunJikura.
-Értem..Szaladj akkor,de máskor előre szóljál az ilyenekről,különben nem foglak elengedni..
-Köszönöm-kiszaladtam az ajtón és futottam,ahogy csak bírtam....
Ahhh nem fogok odaérni,nem fogok odaérni.10 perc már rég eltelt,mondjuk ahogy Sehunt ismerem,biztos így lesz:
-Miért késtél ennyit?Semmire sem lehet használni.Használhatatlan vagy..
-Sajnálom,sajnálom,sajnálom Sehun,de...
-Nincs de és nincs mit sajnálni.Takarítsd fel az egész SM-et.
Az elképzelés után visszatértem a valóságba és még jobban rákapcsoltam....Nem lehet igaz,mikor érek már oda?..Futottam még 10 percen keresztül,mire végre megtaláltam őket:
-Sajnálom,nagyon sajnálom.Kérlek nézzétek el nekem.Siettem ahogy csak tudtam és jó reggelt amúgy-fújtattam,mint valami bika.Alig kaptam levegőt,teljesen elfáradtam.
-Ugyan már,semmi baj.Fújd ki magad,ülj le a székre és igyál egy kis vizet-nyugtatott meg Chen.
-Senki nem haragszik ugye srácok??-néztem körbe rajtuk,miközben a vizet ittam.
-Én igen.Ki nem állhatom azokat,akik késnek-lépett oda hozzám morcos fejjel Sehun,de még is,annyira helyes volt....
-Annyira szép szemei vannak,olyan szépen csillog..De már megint..Miken gondolkodok?-kezdtem pirosodni...Téged nem kérdezett senki,mert tudtam,hogy te leszel az egyetlen aki beszól,szóval ezt fel sem
veszem Sehun.
-Ez egyértelműűűű- mosolyodott el,méghozzá olyan aranyosan,hogy minden nő,aki most itt lett volna,biztos,hogy egyből belé szeret.
-Tényleg mosolygott?Tud ilyen aranyos is lenni??Nem hiszem el,hogy ez Sehun,a betonszikla.Bárcsak mindig így viselkedne,talán még meg is kedvelném...Ahj ahj már megint.Mi van velem?Mit gondolok én mostanában mindig Sehunra?Nagyon nem jó ez így..Mi ez?Miért dobog a szívem,mikor közel van hozzám vagy akár csak mosolyog?..-gondolkodtam el hosszan,ami a fiúknak fel is tűnt,de nem akartak megzavarni...
-Srááácok.Mikor szaladtam ide hozzátok arra gondoltam,hogy elmehetnénk ma vásárolni vagy vidámparkba míg van rá időtök,hiszen ha beindul a dolog,akkor már nem lesztek velem sokat,így gondoltam,hogy használjuk ki még ezt a 2 hónapot-mondtam boldogan,de láttam,hogy nem nagyon örülnek neki.
-Ezzel nem is lenne probléma,de..-ejtették ki a szájukon Kris és Chanyeol.
-De mi?-néztem kíváncsi tekintettel,hogy vajon mi lehet a kifogás?
-De előrébb hozták a debütünket.Nekünk is csak ma szóltak,mikor reggel beértünk.Sajnáljuk,de ezt a vidámparkozást és a vásárolgatást át kell pakolnunk egy másik időpontra.-fogta meg a vállam Luhan,majd megsimította az arcom.
-Micsodaa??Mikorra,mégis mikorra??-hadonásztam össze vissza.
-2 nap és vége lesz ennek a kis szabadidőnek,mert utána az m-es része megy Kínába,mi pedig itt fogjuk tolni-válaszolt csendesen Sehun.
Miért érzem ezt a fájdalmat?Olyan mintha szétszakítanák őket.Én ezt nem akarom,annyira jól
érzem magam velük.Miért pont most,amikor már tök jól elvoltunk...Mindegy bele kell törődnöm,hiszen nem csünghetek mindig rajtuk.....-Öhmm szóval örülök..végre beteljesedik az álmotok-nehezen mondtam ki,de az ő érdekükben nem kezdhetek el itt bőgni,hogy ne menjetek,maradjatok velem.Hülyeség lenne.
-De nem vagy szomorú?-fogták meg a kezem Suho és DO.
-Ugyan fiúk.Lesz még alkalom hogy együtt lógjunk vagy tévedek??-nevettem rájuk,hogy miattam ne is aggódjanak.Egy nyűggel kevesebb.
-Reméljük nem,de ugye tudod,amikor a Shinee is berobbant,egy csöppnyi  szabad idejük sem volt,sőt nem is voltak itthon-ült le mellém Luhan a lócára.
-Tudom,de a legfontosabb most az,hogy ne azzal foglalkozzatok,hogy mi lesz,hanem azzal,hogy az első nagy megjelenésetek fergeteges siker legyen,szóval gyerünk egy-kettő táncolni.Addig elmegyek és veszek nektek valamit.-biztattam őket.
-Majd csak később menj,most még maradj itt a csapattal..-szólt hozzám Kai,akivel alig szoktam beszélni,bár érthető.Ő inkább Hyuuval van,aminek nagyon örülök.
-Nos rendben-fogadtam szót...
Teltek múltak az órák,az Exo pedig keményen edzett,gyakorolt és minden erejüket,szívüket
beleadták.Néztem nagy szemekkel rájuk,hogy-hogy bírják ezt így,és vajon egyszer tényleg rám is ez várna?Ilyen kemény lesz??Félek,de állok elébe,hisz mindig is arra vágytam,hogy a színpadon állhassak és örömet okozzak az embereknek.Bármit megteszek azért,hogy elérjem az álmaimat...Már sötét volt,amit én észre sem vettem,mert kicsit elaludtam,majd mikor felkeltem:
-Nem akartok már pihenni egy kicsit?-kérdeztem tőlük hangosan,hisz bömbölt a zene.
-Kérlek most menj el venni nekünk valami frissítőt-mondta nekem Tao az ugrása közben.
-De Tao,már sötét van.Ilyenkor csak nem engedhetjük ki egyedül az utcára-aggodalmaskodott Chen.
-Sötét?Mi van?-néztem idétlen arcommal rájuk,ők pedig jót nevettek ezen.
-Igen kicsit elaludtál,de semmi gond.Biztos nagyon fáradt voltál-borzolta meg a hajam Luhan és nézett rám kedves arcával.Tényleg úgy nézett ki,mint valami angyal,egy herceg.
-Elaludtam???Észre sem vettem,de rendben úgy is itt van egy kisbolt veszek nektek valamit,mindjárt jövök-fogtam magam és átsétáltam a kisboltba....Úristen ilyen gyorsan elment ez a nap és semmit sem csináltunk.Nem is beszélgettem velük,pedig 2 nap és nem fogom látni őket,csak TV-ben...Mindegy..
Vajon mit vegyek nekik?Áhh biztos örülnének egy kis gyümölcsnek és ennek a kis édességnek és ennek a finom innivalónak.Áhh de itt van ez a jégkrém is,ami nagyon finom és múltkor ilyet láttam Luhan kezében is. Na szerintem ez jó lesz nekik,biztos örülni fognak ennek....Jéé kicsi állatkák,ezek annyira aranyosak.Mi lenne,ha vennék nekik ilyet ajándékba,és ez lenne a búcsúajándékom?..Igen megveszem.
-200 lesz-kérte a pénzt az eladónő.
-Huhh picit sok,de nem baj rájuk megéri minden fityinget költeni.Tessék-nyújtottam oda a pénzt.
-Köszönöm a vásárlást.Viszlát-mosolygott kedvesen a néni.
-Viszlááát- mentem ki az ajtón sietve...Vajon fognak ezeknek örülni?Biztos elfogadják,de most,hogy belegondolok,tényleg itt hagynak egy hosszabb időre.Kivel fogok kötekedni,nevetni?Hiszen a fellépésekre nem tudok elmenni vagy ha mégis akkor mind a kettőn egyszerre nem tudok ott lenni...-rugdostam a követ magam előtt ezen gondolkodva.
-Héé te lány-szólt valami rekedtes hang az épület mögül.
-Ki-Ki az?-fordultam meg ijedten.
-Ne félj,csak ismerkedni akarok veled-sétált oda hozzám,valami undorító perverz ember,aki az alkohol szagtól bűzlött.Mintha abban fürdene minden nap.
-Hát én meg nem nagyon-siettem előre,de ő megfogta a kezem.
-Na,ne siess már ennyire.Szórakozzunk el együtt egy kicsit.Mit szólsz hozzá?-húzott oda magához.
-Tessék?Engedjen el..-próbáltam elrántani a kezem,de nem tudtam.Hirtelen megfogta a mellem,majd kaján vigyor ült ki az arcára.
-Hülye perverz.Engedjen el,engedjen mááár el.Hé segítsééééééég.Valaki segítsen már-ordítottam torkom szakadtából.
-Mi van abban a szatyorban ?-
-Héé ne azt a szatyrot hagyja békén.Nagyon szépen kérem.-könyörögtem neki,hisz abban volt minden,amit a srácoknak vettem.
-Akkor adj egy csókot és békén hagyom.Nem mondhatod,hogy nincs választásod-nézett a szemembe,majd közeledett.
-Tessék?mit adjak?-csak álltam tehetetlenül és húzódtam el tőle,de ő egy hirtelen mozdulattal a falnak lökött,a szatyrot eldobta majd:
-Egy csókot adjál.Azt kérek.
-Neeem a szatyor.Összetörik ami benne van és nem akarok csókot adni.Segííííííííííííííííítség- gördült le egy könnycsepp az arcomon....Miért nem hall meg egy árva lélek sem?Nem fog senki megvédeni???Miért gondolok Sehunra?Miééért?? Mi mi mi miért jut eszembe mikor megpuszilt??Ne,nem lehet igaz elgyengülök teljesen.Nem bírom,félek,nagyon félek...Mindig is a sötétség és az ilyen emberek voltak a legnagyobb félelmeim...Sehuuuuuuuuuuuuuuuuuuuun Segíííííííííííííííííííííííts!!-mikor ezt kiordítottam akaratlanul is a számon,megjelent Sehun és leverte a palit,aki ezután elmenekült.Én csak néztem magam elé és sírtam,Sehun pedig felvette a szatyrot és:
-Jól vagy?Miért nem szólsz hogy valaki kísérjen el-mondta kicsit idegesen.
-Sehun,Sehun.....Sehun kö-kö-köszönöm -mihelyst ezt kimondtam,rögtön átöleltem.Annyira jó érzés volt,végre azt éreztem,hogy biztonságban vagyok és itt akartam maradni....Én én annyira féltem.Soha többet ne engedjetek el ilyen sötétben egyedül-zokogtam.
-Te idióta- lepett fejjel ugyan,de kimondta ezt,majd magához szorított...Miért ..miért nem mondtad el nekünk,hogy ennyire félsz?-súgta a fülembe aggódóan.
-Én nem akartam megzavarni a gyakorlásotokat.
-És szerinted zavarna is valakit,ha egy pillanatra át kéne veled ugrania a boltba??-éreztem,hogy minden egyes mondatánál csak egyre jobban szorít magához.Talán tényleg aggódott.
-Sajnálom-fúrtam bele arcom a mellkasába.
-Idiótaa- kicsit megbökte a fejem,de szinte alig éreztem....De azért örülök,hogy jól vagy és nem esett semmi bajod.Ha tett volna veled bármit is az a mocskos ..én-nem folytatta tovább.Kíváncsi vagyok,hogy mit akart ezután mondani.
-Nagyon szépen köszönöm,tényleg nagyon nagyon szépen köszönöm.Sehun,örök hálám,te tényleg egy
betonszikla vagy.-mosolyodtam el hirtelen.
-Kösz azért a dicsérést-morogta...De mikor engedsz már el?Kezdek zavarba jönni.
-Nem még egy kicsit ölelni akarlak.Még nem múlt el a remegésem-ellenkeztem..Soha nem gondoltam volna,hogy ennyire jó érzés valakit megölelni.Olyan jó illata volt és a haja is annyira sima.Egyszerűen minden tökéletes volt rajta.Soha nem éreztem még ilyet,annyira jó volt,nem akartam többet elengedni Sehunt.Örökre a karjaiba akartam maradni.
-Igaz is,az egész teste tiszta forró és mindenhol remeg.Tényleg ennyire félt volna?Reggeltől velünk van,de egyszer sem zavart meg minket.Tényleg csak nekünk akar jót,magát pedig elhanyagolja és mindig magába folytja az érzéseit.Istenem én tényleg egy nagy IDIÓTÁVAL találkoztam,de talán én ezt az idiótát kedvelem-játszotta el magában ezt a gondolatot Sehun,majd még jobban megszorított.Úgy éreztem,mintha ezekből a karokból soha nem szabadulhatnék..Éreztem a szívverését,az övé is hasonlóan gyors volt,de az enyém még mindig gyorsabban vert..Vajon mire gondolhatott?
-Huhh?-néztem rá nagyra nyitott szemekkel.
-Hééééj jól vagytok?Miért térdeltek a járda közepén?-szaladtak oda hozzánk a srácok.
-Nem semmi semmi,csak megtámadott egy perverz fickó és Sehun megvédett,majd megvigasztalt-löktem el magamtól hirtelen Sehunt.Nagyon zavarba lettem.Mi van ha a fiúk azt hiszik,hogy belé zúgtam?Kicsit lenne csak égő,biztos vagyok benne,hogy kiröhögnének...De várjunk csak egy picit..Én nem most ismertem be,hogy szeretem?Úristen hülye vagyok -e én?..
-Jól vagy?-emelt fel Luhan a járdáról.
-Igen,de hagyjuk ezt most.Vettem nektek egy kis ajándékot-tereltem el gyorsan a szót.
-Huhh?-néztek rám mindannyian,mint borjú az új kapura..
-Tessék itt van ez a sok gyümölcs,ez majd felfrissít titeket ,valamint hoztam egy kis frissítő italt,ettől majd új erőre kaptok.Illetve hoztam fincsi jégkrémet,hogy kicsit pihenjetek és beszélgessünk és
hoztam még édességet is amitől nagyon boldogak lesztek.-pakoltam ki sorba a cuccot a szatyorból a fiúk pedig tátott szájjal figyeltek engem....Ja tényleg majdnem elfelejtettem a legfontosabbat-mosolyogtam.
Remélem tetszeni fog.Szeretnék most elköszönni tőletek és átadni ezt a kis ajándékot,mert holnap már nem zavarhatlak titeket.Beszéltem a főnökötökkel és azt mondta,hogy holnap már mindent fogtok csinálni,szóval
nem lenne jó ha lábatlankodnék.Tanulnom is kell még és ki kell takarítanom a szobámat is,de ígérem,hogy a tévében  megnézem az első fellépéseteket és ott fogok sírni,hogy milyen nagyszerű banda is vagytok...Tudom ez a kis figura nem sokat ér,de ez majd erőt ad nektek,hogy mindvégig kitartsatok és annyi fant szerezzetek,mint még senki sem...
Mindenkihez külön oda mentem,átadtam a kis cukiságokat,majd minden tagnak mondtam egy jókívánságot.Tényleg nagyszerű emberek.Utoljára Sehuntól búcsúztam el, és talán tőle is volt a legnehezebb.
-Nahát,hozzád is elérkeztem-nevettem el magam,amitől egy kicsit elpirult.
-Úgy néz ki-viszonozta mosolyomat,de az övé tényleg emberfeletti.
-Szeretném,ha a legjobb tánctudásod szerint táncolnál és kihoznád magadból a 100%-ot.Továbbra is maradj ilyen,amilyen most vagy.-átadtam neki a kis figurát,majd hosszan egymás szemébe néztünk.Közelebbről megnézve tényleg csodálatos szemei vannak.Régen soha sem tudtam egy fiú szemébe nézni,de az övébe igen,bár egy idő után zavarodottan elkaptam a tekintetemet...Kicsit közelebb hajoltam hozzá,majd a fülébe súgtam:
-Kérlek vigyázz magadra és a csapatra,meg a hangodra.Olyan jó kedvem lesz tőle,ha beszélsz.-Sehun meglepődötten állt előttem,majd lassan,de átölelt.
-Micsoda?Jó kedve lesz a hangomtól?Ezt nem nagyon értem,de akkor ezentúl többet fogok beszélni-gondolkozott megint magában,majd megsimította a fejem...-Ne aggódj minden nap fogok neked egy felvételt készíteni,de ez titokban legyen,mert még azt hinnék,hogy te meg én együtt vagyunk,és te ezt nem szeretnéd ugye?? -kérdezte kaján vigyorral az arcán.
-Nem szeretném?Nem is tudom.Én én kezdek valamit érezni Sehun iránt,de most választanak el minket,csak ezt ne.Nem akarok egy olyan fickóba beleszeretni,aki úgyse viszonozná-néztem előre Sehun válla fölött.
Tudod mit?Inkább ne csinálj,nehogy baj legyen belőle-mondtam halkan.
-Amúgy ti még meddig ölelitek egymást?Hűűű itt már van valami.-kérdezte Suho és DO nevetve.
-Fiúk,csak ő az utolsó Exo tag akit ölelhetek...Erre a kijelentésre oda jött mindenki és egy csoportos ölelést kaptam.Vicces volt,mert alig fértünk el,engem Kai fejbe vert ,Chanyeol keze pedig a hajamba akadt.Mindannyian nevettünk,ezután pedig hazakísértek és végleg elbúcsúztunk.Hétfőn az iskola máris unalmas lett nélkülük,de mikor vége lett a tanításnak,rögtön futottam haza,hogy lássam az élő adást.Annyira csodálatosak voltak a színpadon és mindenkihez volt egy fanmódban kimondott mondatom.Már éppen a koncert vége volt,amikor arra lettem figyelmes,hogy a nevemet mondják és hálálkodnak.
-És ezek után ne sírjak?-kérdeztem magamtól,majd ezek után egyszerre kimondták,hogy:
-Köszönjük az Exo angyalának ezt a sok támogatást-majd mélyen meghajoltak.
Rögtön írtam mind a 12 tagnak,hogy milyen kedvesek és köszönöm ezt az egészet,de nem kellett volna...
Hetek,hónapok teltek el.Nekik egyre több koncertjük volt,amit én mindig megnéztem,egyetlen egyet sem hagytam ki.Szomorú voltam,mert nem lehettem velük,de boldog is,mert sikerült az álmuk és híresek lettek ilyen rövid idő alatt.Jó volt hallani az úton,hogy szinte mindenki róluk áradozik és dicsérik őket.Abban  pedig biztos vagyok,ha újra látom őket,biztos elmegyünk a vidámparkba és szórakozunk együtt egy jót,addig pedig nekem is 100%-ot kell nyújtanom és el kell érnem őket.Keményen kell dolgoznom.Gyerünk a cél felé.