A furcsa bocsánatkérés

Szaladtam,ahogy csak tudtam,a könnyeim hullottak egymás után.Elegem volt mindenből,hiszen azt hittem,hogy itt majd minden más lesz,de tévedtem.Bíztam benne,hogy tényleg ilyen nagyszerű barátokra tehetek szert,de túl szép volt,hogy igaz legyen.Egész este sírtam,majd elhatároztam,hogy reggel úgy kelek fel mintha nem történt volna semmi,mintha nem is ismerném őket.Nagy nehezen a sok gondolkodás közepette elnyomott az álom...
Reggel a nevelőanyám DanKi költött fel és reggelit is hozott az ágyamba.Én mosolyogva és csillogó szemekkel vártam a finom kaját.Pirítós kenyér és forrócsoki volt a tálcán,amit imádok.Illedelmesen megköszöntem és gyorsan megettem,mert nem akartam megint késésben lenni.Kifésültem a hajam,majd megigazítottam,hogy jól álljon,kis szempillaspirál,magamra kaptam az egyenruhát és a táskámat,belenevettem a tükörbe és biztattam magam,hogy minden rendben lesz,majd szaladtam is ki az ajtón.A nagy sietség közepette nekirohantam egy fiúnak,aki nem más volt,mint Sehun.Mihelyst észrevettem,hogy ő,nem is szóltam semmit,csak boldogan továbbfutottam.
-Tényleg haragszik..-elmélkedett Sehun miközben utánam nézett...Mindegy azt csinál,amit akar.
-Francokat..Miért kell nekem már vele kezdenem a napot?Tökmindegy este megfogadtam valamit,ehhez kell tartanom magam,különben milyen színész lennék?..Hwaiting,hwaiting Bernie.-szurkoltam magamnak,ami miatt gondolom idiótának is néztek az emberek,de ez nem nagyon érdekelt.
Luhan figyelte az eseményeket,valahogy mindig ott van mindenhol,mindenről tud,nem is tudom hogy csinálja ezt.
-Most tényleg olyan boldog,mint amilyennek mutatja magát?Tényleg ilyen hamar megváltozott a hangulata??El is felejtette vagy csak ilyen jó színész lenne?-gondolkodott magában Luhan és sétált lassan a suliba.
Mikor beértem a terembe,köszöntem Hyuunak,de mivel Kai is ott volt,nem volt kedvem zavarni,pedig szívesen kiöntöttem volna a szívem.
-Hé mi történt?Miért nem vagy az angyalunk?-kérdezte tőlem szemöldökét felhúzva Kai.
-Tessék?
-Tudod én is tudtam róla,és bele is egyeztem.
-Nem tudom,hogy miről beszélsz.-próbáltam terelni a szót kétségbeesésemben,közben pedig hátráltam.
-Nekem ne játszd itt meg a kemény lányt-szólt rám kicsit idegesen,amitől kicsit kirázott a hideg.
-Haha izé szóval..Ha ennyire kíváncsi vagy,előtte én szeretnék egyet kérdezni.Hogy-hogy nem Hyuu az angyalotok?Hiszen ő aranyos,a barátnőd és szép,meg minden.Meg egyáltalán most ez mit is jelent?Mi lenne ennek az "angyalnak" a feladata?
-Egyszerű..Egyrészt azért,mert a barátnőm,másrészt pedig a fiúk nagy része nem egyezett bele,de ez engem nem is zavar.Még a végén valakinek kellene,azt pedig nem bocsájtanám meg nekik.Valamint a fiúk megmondták,hogy egy teljesen más lányra várnak..Az Exo angyalának pedig az a feladata,hogy mindig ott legyen a bandának,bármikor lehessen rá számítani,néha elkísérjen minket a koncertekre és egyéb dolgok..-válaszolt hosszan Kai,közben pedig Hyuut ölelte hátulról...
Annyira jól néztek ki együtt,és annyira jó volt őket így látni.Tehát ilyen lenne végül is egy szerelmes pár.Mindig egymással vannak,megbeszélnek mindent együtt,mosolyognak,csókolóznak,ölelik,szeretik egymást és ami a legfontosabb,megbíznak egymásban.Egyszer szeretnék én is egy ilyen barátot,de félek,hogy ez az idő számomra sosem jön el.Jibak bá is megmondta nehéz lesz,de erre még nem vagyok felkészülve.Úgy érzem most,hogy egyedül vagyok,mintha csak egyre mélyebbre esnék valami sötét hely felé..Szeretném,ha engem is megölelne valaki,ha félek,megvédjem engem,ha bajban vagyok,megcsókoljon,ha szükségem van rá,de sajnos számomra nincs ilyen személy,aki ezeket megtenné velem...
-És én miben különböznék Hyuutól?Nem értem,tényleg nem értem-néztem mindkettőjükre értetlen fejjel.
-Kai szerintem most hagyjuk.Nyugodj meg Bernie és fújd ki a gőzt,ne foglalkozz most semmivel..Ha bármire szükséged van,mi itt vagyunk neked és elmondhatod a problémát..-ölelt át szorosan Hyuu ..
-Nem mintha foglalkoztam volna eddig is vele,de azért köszönöm amit mondtál,így fogok tenni-majd elsétáltam a helyemre és leültem.
Kinéztem az ablakon,néztem,ahogy a madarak csicseregnek a fákon,ahogy a Nap tűző sugarai befedik Seoul utcáit.Annyira szabadnak tűnt minden,olyan jó ebből a magasságból kinézni,engem megnyugtat a természet.Ezt a pillanatot rögtön elrontotta a becsengő,és az,hogy az Exo rögtön bevonult.Mint mindig,nagy sikongás volt a suliban,de én észre sem vettem őket.
-Sziaaaaaa Bernie- szóltak oda hozzám kedvesen Kris és Baekhyun,de én úgy tettem mint aki meg sem hallotta őket.
-Hagyjátok békén.Megmondta tegnap nem?Üljetek le,mert kezdődik az óra.-eközben pedig odahajolt hozzám és a fülembe súgta:
-Sajnálom mindenki nevében,de ha haragudni akarsz valakire,ne ránk haragudj,hisz mi védtük az angyalunkat.
Ezen természetesen elgondolkodtam,de még mindig nem szóltam semmit.Megérkezett Sehun is aki bevágódott mellém.
-Tanárnőő!Nagyon szépen kérem minden erőmmel,hogy ültessen el.Nagyon szépen kérem.-álltam fel hirtelen a helyemről.
-Nem nem foglak elültetni,míg béke nem lesz köztetek.
-Kérem szépen.Nem akarok egy ismeretlen ember mellett ülni.-néztek rám hülyén a többiek,de végül is jogos.
-Nem ismeretlen,hiszen utáljátok egymást,szóval valami ismeretségnek lennie kell,de nem tudom mi lehet hirtelen a bajod.Olyan furákat mondasz,talán beteg vagy?-kérdezte aggódóan Jinya tanárnő,majd megérintette a homlokom,hogy ellenőrizze nem -e vagyok lázas.
-Nem nem vagyok beteg,de sajnálom tényleg nem tudom ki ez-vakartam a fejem és mosolyogtam abszolút idétlen arccal.
-Tessék?-csodálkoztak rajtam mindannyian meglepődött fejjel.
-Nem ismerem tényleg nem.Soha nem találkoztunk,nem utáljuk egymást,de idegen ember mellett soha sem szerettem ülni.
-Fejezd már be komolyan.Mit akarsz,hogy letérdeljek előtted és bocsánatot kérjek??-nézett felém idegesen Sehun.
-Tanárnő kérem..
-Rendben legyen.Figyelmen kívül hagysz,leszarom,de hogy ennyiszer elmond,hogy ültessenek el mellőlem,nem bírom.El ülök én magamtól is,nem kell megkérned a tanárt.-ideges volt,tényleg ideges,de mintha bántotta volna,hogy figyelmen kívül hagyom.
-Nos legyen,nem erőszakollak rá titeket,hogy egymás mellett üljetek.Gondolom történt valami olyasmi,ami miatt ez a hülyeség van.Üljetek el akkor egymás mellől és legyetek boldogak,csak ne csináljátok a cirkuszt.-kért meg szépen minket Jinya tanárnő,akin látszott,hogy nem jó ötletnek találja,mert szereti,ha egy osztályban mindig rend,tisztaság és béke van.
-Kérem elkezdhetnénk most már az órát tanárnő?Hiszen azért vagyunk itt,hogy tanuljunk-szólalt fel
Luhan,remélve,hogy most már tényleg tanulunk és nem vitázunk.
-Természetesen.Na a mai feladat,hogy kihúzzuk,hogy ki kivel lesz,majd melyik párosnak mit
kell előadnia.Érthető a feladat??
-Igeeeeeeeeeeeen!-kiabált az osztály egyhangúan.
-A legjobban alakítók egy ötöst kapnak.Na kérem egyesével jöjjenek ki a lányok,hiszen rájuk hagyjuk a párhúzást,a fiúk pedig a szerepet fogják kihúzni.
Hyuu ment oda legelsőnek és szerencsék szerencséjére kihúzta Kait.A feladatuk pedig az volt,hogy egy szerelmi vallomást kellett eljátszani.Nagyon jók voltak,sőt isteniek.Én személy szerint csodálkozó
tekintettel,és csillogó szemekkel néztem.Harmadiknak én mentem ki.Természetesen izgultam,de csak arra tudtam gondolni,hogy ne Exost húzzak.Kivettem a papírt és odaadtam Jinya tanárnőnek.
-A te párod pedig nem más mint ...
-??-néztem rá kérdően,de csak húzta és húzta az időt.
-Nem más mint,
-Tessék már kimondani-ordított az osztály izgatottan.
-Na jó nem húzom tovább az időt.Kimondom ,Sehun a párod.
-Mi a halál??Én azt hiszem rosszul vagyok,végem van .?Mi ez??Miért??Miért pont ő??Ha még Luhan oké,de nem.Mit kéne tennem??Mit tegyek??-gondoltam magamban bepánikolva..Mikor a nevét kimondta tanárnő valami végig járta az egész testemet,bár tudnám mi volt az,de annyit elmondhatok,nem a legjobb érzést volt.Féltem,hogy vajon mi lesz,mi fog történni,de muszáj megtennem,különben feladnám,ami pedig nagyon nem vall rám.Mióta változtam meg ennyire?Mióta lettem ennyire,ennyire szánalmas,hogy már ennyitől berezelek.A feladatot sem mondták még el,vajon mi lesz ebből?
-Bernie itt vagy még ?-ütögette meg az arcom Jinya tanárnő,akinek a szemében látszott,hogy nagyon örül ennek,hogy Sehunt húztam,mintha direkt ő cserélte volna fel a lapot vagy csak hazudott volna,hogy Sehunt húztam,de tudom,hogy ő nem tenne ilyet és sohasem hazudna.
-Aztaaaaaaa,ez teljesen a sors...!!!!!!!!-az osztály hangosan csak ezt mondta,de mitől lenne ez a sors?Ez csak egy hülye véletlen..
-Bernie muszáj megtenned,különben ha nem teszel eleget az órának ki kell menned róla és tudod mi a következménye.Ha egy embert nem is szeretsz,a színészi iparban is lehet majd ilyen,sőt még több is.Ha egyszer híres leszel,az ilyen mindennapos lesz,de azt sem utasíthatod vissza.Tudtad,hogy ez mivel jár,szóval ne futamodj meg...-ilyen komoly és igaz szöveget sem hallottam még életemben,főleg nem egy tanártól,de tudtam,hogy igaza van,ami igaz,az igaz.
-Ne ne .. szóval nem ... én..-hebegtem kétségbeesésemben,hisz tényleg olyan hülyén jött ki ez az egész.
-Elég volt már...Hol van az a  hülye feladatos papír?-ugrott fel Sehun a székéről,én pedig csak meglepődötten néztem rá....
-Tessék Sehun húzd ki-és kivette a papírt...Na mutasd csak meg mi a feladat??..-fürkészte a lapot Jinya tanárnéni....Hmm a feladatotok pedig,hogy egy heves veszekedést mutassatok be,aztán csókkal zárjátok le,mármint,hogy a fiú megunja és hopsz ...
-Ez a legdurvább feladat-kiabálták be az osztálytársaim,bár ők látszólag nagyon kíváncsiak voltak,hogy erre Sehun mit lép.Persze én azt hittem,hogy csak rá kíváncsiak,de nem így volt.
-Ez lehet a  béke ideje...-suttogták maguk között a Exo tagok.Reménykedtek benne,hogy így megszűnik a vita köztünk.
-Tényleg ti kaptátok a legnehezebb feladatot.Sok sikert.-kívánt nekünk szerencsét a tanár.
-Tessék?Mi ez a feladat??Hogy húzhatott ki egy ilyet ?Mi lehet ez ???? Micsoda?Csók ?Még a veszekedés oké,de csók?Hiszen még az elsőn sem vagyok túl,és pont egy olyantól kapjam akit úgymond szóval ..nem lehet igaz-hevesen vert a szívem,a sírás szélén álltam,de erőt vettem magamon..
-Na igen máker vagyok..Hogy lehetett ilyet kihúzni??Mindegy,ha én nem kezdem el,akkor
állhatunk itt évekig szóval...-de ezt ki sem mondta Sehun,én neki kezdtem.
-Miért vagy ilyen szemtelen velem?Miért kellett olyanokat mondanod??Miért???Mi bajod van velem???-förmedtem rá hirtelen,erre ő sem számított.Látszott rajta,hogy nagyon meglepődött.
-Semmi.Mi lenne??Csak te mesélsz be mindent magadnak..-De miért pont a történteket hozza
fel??..Értem,biztos mert ez bántja..-gondolta magában...De ha itt tartunk nem én kezdtelek el utálni.
-Mi az hogy nem te?Talán én voltam bunkó az első pillanattól?-mindenki tátott szájakkal figyelt minket,mintha moziba lettek volna.
-Aznap,ha kíváncsi vagy rá,azért voltam olyan,mert összevesztem a szüleimmel..-fordította el a fejét,mivel végig a szemébe néztem.
-És ez arra miért ok,amit a fiúknak mondtál?
-Azt mondtam ami igaz,hiszen ezt lehetett belőled kivenni ez alatt a rövid idő alatt...-motyogta az orra alatt.
-De miért ítélsz meg embereket első látásra??Van fogalmad róla tényleg,hogy milyen vagyok?-fogtam meg a vállát és még jobban a szemébe néztem,ha ez persze lehetséges volt.
-Hamar ki tudtalak ismerni,ne félj te attól-kapta el ismét tekintetét...Valamiért nem akart rám nézni vagy nem mert?Nem tudom melyik az igaz..Én ránéztem sírós szemekkel és:
-Akkor mégis miért,miért kellett olyan csúnyát mondanod,miért voltál olyan?Mit ártottam én neked??
Sajnálom,hogy veszekedtél a szüleiddel,de ez nem ok arra,ahogy ott viselkedtél.Amúgy is bocsánatot kértem ott tőled és nem is egyszer..Talááán,taláán,taláán..-és nem tudtam kimondani,mert egy puszit nyomott az arcomra.Ajkai olyan forróak voltak és olyan puhák.El sem tudom mondani,hogy mit éreztem,de mintha kicserélték volna Sehunt,mintha nem is tudom.Annyira jól esett,fura érzésem volt.Nem tudom megmondani,hogy mi ez,mit érzek..Mindenki csak nagyra nyílt szemekkel nézett minket.Én is le voltam döbbenve,a lábam a földbe gyökerezett és 1 perc után eszméltem fel,hogy mi is történt.Csak álltam ott tehetetlenül,nem tudtam megmozdulni sem.Hiába akartam valahol mélyen belül ellenállni neki,nem tudtam.Annyira jó érzés volt,nekem ez tetszett,nem volt mindennapi számomra.Régen kaptam már arcra puszit,tán mikor még régebben anyukám lefekvés előtt adott nekem,de ez még sem olyan volt.Teljesen különbözött tőle.Arcom lángolt,szívem csak egyre egyre gyorsabban vert én pedig csak nagy szemekkel álltam mint egy fa az erdőben.Mikor a szüleim meghaltak,soha sem gondoltam volna,hogy még egyszer kaphatok majd ilyesmit....Majd miután elemelte forró ajkait ennyit mondott,ahogy a szemembe nézett:
-Sajnálom..
-Csodálatoooooooooooooooooooooooos!!Bernie belőled nagy színész lesz,biztos vagyok benne,hogy lehetett ezt így így ilyen ügyesen.Gratulálok le a kalappal ez csodálatos volt,csodálatos volt.Tapsoljátok meg gyerekek őket,ez egy csodálatos alakítás volt,ezentúl ti mindig egy párost fogtok alkotni.-ölelt át mindkettőnket Jinya tanárnő....Én szóhoz sem tudtam jutni,hiszen azt mondta volna tényleg,hogy sajnálom?Tényleg megpuszilt??Miért miért miért érzem ezt a fura érzést??Mi ez ?Miért dobog ennyire a szívem??Mi történik velem??..Megtöröltem a szemem és:
- Tanárnő kérem kimehetnék a mosdóba?-kérdeztem udvariasan,bár tudom,hogy nem nagyon enged ki órán,de egy próbát megért.
-Ezek után bármikor.-mosolygott rám kedvesen,majd Sehunhoz fordult és beszélt neki valamit.
-Köszönöm.-kisétáltam,utána pedig beszaladtam a mosdóba és magamra csaptam az ajtót:
-Mi a jó ég volt eeeeeeeeeez?Mi történt?Ááá gyorsan meg kell mosni az arcom...Azonban mikor megérintettem,rögtön eszembe jutott a dolog újra és újra és újra....Már teljesen piros voltam,szinte éreztem még mindig az ajkainak melegét,és nem tudtam megtenni.Nem tudtam lemosni az arcomról lágy csókját.
- Nem leheeeeeeet igaz..Mindegy,hisz színész leszek,ott számtalan ilyen lesz,sőt ott igazi csók.Nem szabad ennyitől visszariadnom.De de te jó isten mi ez??Mit érzek??Mindegy vissza kell mennem az osztályba,még megijednének,hogy valami baj van. Na de ilyen pirosan még sem mehetek be-gondolkodtam szerencsétlen helyzetemben...Na jó,már nem vagyok olyan rák piros ,mint amikor kijöttem.
Mikor kiléptem az ajtón,az összes Exo tag ott állt és néztek rám.Én full vörös lettem megint és mutattam rájuk,majd:
-Mi mi mi mi mi ???Ti ti ti szóval mióta vagytok itt???-dadogtam megint gyorsan össze-vissza.Nagyon megvoltam lepődve,nem gondoltam volna,hogy a lány WC-hez jönnének.
-Mindent hallottunk.Szóval ilyen pirosan nem mehetsz vissza az osztályba mi ????-nevettek rajtam gúnyosan mindannyian.
-Nemááááár,ez egy rémálom,de legalább Sehun nincs itt-kuncogtam,de ekkor hirtelen valaki megbökött hátulról:
-Ki nincs itt?-kérdezte Sehun kaján vigyorral az arcán.
-Na én góztam,hú de cink hú de cink.Az egész nem úgy van aminek hallottátok,szóval még soha nem adott semmiféle fiú puszit meg ilyesmik vagy soha nem volt még valaki ilyen közel hozzám,és zavarban lettem.
Talán baj?..-próbáltam mentegetőzni,ami elég viccesen nézett ki,mert ha valami hülyeséget csinálok,vagy beégek valaki előtt,mindig furcsán kezdek el beszélni vagy van amikor csúnyát is mondok.
-Dehogy baj,de olyan vicces vagy.De most már az angyalkánk maradsz.-mondták egyszerre a fiúk mosolyogva,közben pedig egymást piszkálták,mint mindig.
-Van választásom?-néztem le a földre és sóhajtottam.
-Perszee,megcsókol Sehun...-bolondozott XiuMin,amitől még a vérkeringés is megállt bennem.
-Na hogyneeee, inkább az angyalotok leszek-vágtam rá hirtelen válaszképp,ami kicsit flegmán sikeredett.
-Megint te mondtad bunkón-nézett rám hülyén Sehun,de mégis annyira aranyos volt..Mégis mikre gondolok?..Amikor Sehun feltűnik,nekem jó kedvem lesz,most pedig ha már meglátom a szívem majd kiugrik a helyéről..Fura,tényleg nagyon fura.
-Nem nem izé nem akartam,de ahj ne akarjatok már zavarba hozni-kapkodtam össze-vissza zavaromban,arcom pedig megint elpirosult.Könnyen zavarba lehet hozni,de ő nem csak zavarba hozott,hanem a szívem is megdobogtatta és újra érzem azt,hogy az életnek van értelme.Hiába veszettem el a szüleimet,anyának igaza volt:"Egyszer majd megtalálod azt,akitől olyan szeretet fogsz kapni,mint tőlünk vagy talán jobbat.Kérlek vigyázz magadra"...Ezt mondta nekem a halála előtt..Sehun talán én megkedveltelek,de nem tudom ezt beismerni magamnak..
Mindenki nagy nevetésben tört ki az aranyos megszólalásomon,és ez volt az a nap,amikor hivatalosan is az Exo angyala lettem.Sosem felejtem el ezt a napot.