Az esti beszélgetés

Na talán folytathatnám ott,hogy mi is történt este ugye?Nos hát elég sokat beszélgettünk
meg nevettünk,persze a fiúk hallgatóztak,mert Kris tényleg azt gondolta,hogy valami olyasmi dolgot fogunk művelni.Ezért nagyon ideges voltam rá,így sokszor fejbe fogom még dobni úgy érzem.
-Annyira boldog vagyok-mondta vidáman,miközben kezeit súrolgatta.
-É..én is-zavaromban elfordítottam a fejemet és a polcokat kezdtem el bámulni.
-Gondoltad volna ezt a legelején?-kérdezte érdeklődve,majd felém fordult és megfogta kezemet.Alig érintett meg,de a szívem így is a torkomban dobogott.
-Nos hát nem.Azt hittem utálsz és meg fogsz ölni,kikészíted az életem,a sírba helyezel,de örülök,hogy nem így lett,de Se Se.. Sehun szóval..haha szóval te nem érzed magad furcsán a csók után?-pirultam el hirtelen,de erre nagyon kíváncsi voltam.
-Mi van??Muszáj ilyenekről kérdezősködnöd?-olyan aranyos zavart fejet vágott,hogy nem bírtam magamba tartani röhögésemet.
-Ne mondd,hogy neked is ez lett volna az első csókod?-ettől csak még jobban zavarba lett,majd megforgatta szemét és perverzül rám mosolygott.
-Mit nevetsz?És ha igen?
-Ez milyen aranyos-kuncogtam még mindig,de ezt valahogy csak én találtam ilyen baromi viccesnek.Normális emberek vajon röhögnek ilyenen??
-Te kiiis-fel emelte kezeit,majd oldalamat kezdte el csikizni,majd térdhajlatomat,nyakamat.Annyira kapálóztam,hisz baromira csikis vagyok.
-Hjajj ne már,nagyon csikis-szinte már sírtam,a hasam már most fájt,pedig alig 10 perce vagyunk egy szobában.
-Elkezdődött ..Ayoooo ingyen .-mondta az ajtóban Kris,de én mérgelődve kiordítottam.Mit hallgatóznak ezek még mindig itt,komolyan mit hisznek ezek,hogy rögtön egymásnak esünk?
-Kuss legyen már Kriiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiis- felgyűrtem a cicajelmezt,majd megindultam az ajtó felé.Soha a büdös életben nem gondoltam volna,hogy majd én Krisre fogok ordítani.
-Hé hé hova húzod már azt a  jelmezt?Így is rövid,ne ölj már meg így az első napon,ezt meg hagyd Krisre szerintem várható volt,hogy ezt fogják csinálni-próbált leállítani Sehun.
-De annyira zavarban leszek tőle-vergődtem,de már nem azért ki ne lenne abban,mikor egy fiúval egy szobában van,ráadásul olyannal akit nagyon szeret,és 11 másik fiú pedig az ajtó előtt hallgatózik,azt várva,hogy mi mikor rontunk egymásnak.
-Nem baj,ilyenkor annyira aranyos vagy és zabálnivaló.Bukom a zavarba jött lányokra- kacsintott rám,amitől majdnem összeestem.
-Sehun,ne csináld ezt,zavarban leszek-takartam el a szememet,macska füleim,meg farkam pedig mozogtak.
-Nem leszel,már alapból abban vagy-kacagott gonoszan.Tényleg élvezte ezt a helyzetet,de mit is tehetnék,pasiból van.
-Igaz,,hehe,de annyira örülök,hogy te vagy az első szerelmem Sehun-mosolyogtam rá kedvesen,amitől szegény kidőlt.
-Már megint miért kellett ilyen cicapózba és ilyen aranyos fejjel ezt mondanod?
Mikről beszélsz te egyfolytában,tényleg megzavart az a csók-fogdosta a fejét.Én csak nagy szemekkel néztem rá,mi van már semmit sem csinálhatok?Szinte ha leülök már azon is kiakad,de mindegy,meg kell még ezt mindkettőnknek szokni.
-Sehun megverlek,ha ezt nem fejezed be.Ne légy perverz,csak kulcsoljátok már ki ezt az ajtót-ordított és dörömbölt Luhan.Vajon miért lett ennyire agresszív?
-Ahj Luhan te is hallgatózol?-szomorodott el Sehun,csalódott legjobb barátjában.Tényleg közel állhatnak egyébként egymáshoz,mert sokszor láttam azt,hogy Sehun átöleli Luhant vagy pedig piszkálja.Be kell vallani hogy aranyosak,jó barátok tényleg.
-Egyértelmű a legjobb barátomról van szó és az angyalunkról,még szép,hogy itt vagyok,ha netán valami történne akkor én beugrok-mondta komolyan Luhan..-Sajnos azt nem mondhatom nekik,hogy kedvelem Berniet és aggódom.Olyan féltékeny vagyok,pedig velem találkozott először,de még is-gondolta magában,erre még erősebben kezdte el verni az ajtót.
-Luhan erre nem lesz szükség,megígérem neked,hogy semmi nem fog történni oké?Csak menjetek innen és ne hallgatózzatok tovább-próbáltam meggyőzni őket kisebb-nagyobb sikerrel.
-Úristen ki tudja lehet kimásztak az ablakon és csak magnóról megy ez az egész beszélgetés-hülyéskedett ismét Kris,ami végleg az agyamra ment.
-Na most már elég volt-idegesen kinyitottam az ajtót és rendet tettem a fiúknál...-Na idefigyeljetek.Nem lesz semmi olyan dolog és ne hallgatózzatok és ne mondjatok olyan zavarba ejtő dolgokat,mert ki verem a balhét.Kris,te pedig egy akkora..-vertem Kris fejét.Szegény kapott egy párat,de megérdemelte és még fog is ha nem fogja be gyorsan a száját.
-Kriis-siránkozott Lay..-Ne bántsad már Krist- próbálta védeni barátját,de ezzel csak még jobban felbosszantott.
-Drága Lay gyermek te is kérsz?-kérdeztem gonoszan,itt már kissé vérszemet kaptam.Szegények,eddig ezt az oldalamat nem látták,de mit tehetnék,ők hozták ki belőlem.
-Komolyan ijesztő lett-húzódott hátra Tao.
-Tao te is kérsz?-emeltem fel jobb kezem,de ekkor Sehun előlépett és elragadta csuklómat,magához húzott és hátulról átölelt.
-Na fiúk,most légy szíves hagyjatok egyedül az ajándékommal,holnap úgy is veletek leszekVele pedig meg még nem élveztem ki az időt.Szóval most hagyjatok magunkra,a másik szobába menjetek aludni és ne hallgatózzatok-jelentette ki komolyan.
-Se..se Sehun te hova nyúlkálsz?-kicsit lesokkolódtam,majd meredten néztem kezeire.Mindenki furcsán nézett ránk,de Luhan valamiért szomorúan.
-Te már az enyém vagy,azt csinálok veled amit akarok-ő is vérszemet kapott,itt már tudtam,hogy végem van.Rossz fiúval kezdtem ki,imádkoztam az életemért.
-Kris,Kris igazad volt.Kérlek segítsetek már,Luhan herceg-próbáltam szabadulni Sehuntól,de olyan erősen szorított,hogy lehetetlen volt.Kris pedig csak kinevetett,majd elsétált a többiekkel.
-Jó éjszakát,a herceged azt mondta,hogy szórakozni akar a cicájával-mondta Kris ördögi kacaj kíséretében,Luhan pedig meg sem szólalt,csak lehajtott fejjel elsétált.
-Mi vaaaaaan?Ti ezt élvezitek?Most bevadult,tudjátok,hogy perverz lesz,ha már nem bírja a dolgokat-ordítottam,de ők meg sem hallottak.
-Te erről tudsz?-kérdezte meglepetten Sehun,majd bevitt a szobába.
-Szerinted nem lehetett rájönnöm?
-Nem baj az jobb ha tudod,így tuti nem fogsz rám megharagudni-már azt hitte,hogy így nem fogok tőle megijedni..
-Most nem kell több szolgálatot nyújtanom ugye?-kérdeztem aranyosan.
-Menj már,szerinted elrontanám egyből itt magam?Direkt azért csináltam,hogy elmenjenek.
-Sehun visszatért,éljen a normális forma-ugrottam hirtelen a nyakába,amitől meglepődött és elmosolyodott.
-Ahj de ragaszkodó típus vagy te,csak most csókoltalak meg és máris rám mászol-perverz mosolya rémisztő volt,de vicces.
-Csak álmodban fiam,álmodban,méghozzá a legszebbekben-vertem egyet mellkasába.
-Bernie ..Elmondanád nekem,hogy mi a férfiideálod?-ültünk egymással szemben az ágyon.Kicsit hirtelen jött kérdése.
-Most ez így milyen kérdés?Ezt minek?
-Tudom,hogy nem én vagyok a tökéletes,de szeretnék az lenni-mosolygott angyaliul,ettől a mosolyától elájultam konkrétan.Még hogy nem tökéletes,megőrült ez??
-És te ezt honnan veszed?Igaz,hogy az elején nagyon tudtalak utálni,amiért olyan bunkó voltál,de aztán csak fokozatosan beléd szerettem.Az én ideálom olyan,aki mindig mosolyog és megtud nevettetni,akivel elvagyok és az illető haja legyen barna és tényleg ami a legfontosabb,hogy mosolyogjon és és megértsen és mindig mellettem legyen és kiálljon értem bármi van.Szóval te ennek teljesen megfelelsz,de hiába is van egy ideálod,a szerelem könnyen jön-megfogtam kezét és megszorítottam.Gyönyörű szemeibe néztem és biztatóan rámosolyogtam,nekem ő a tökéletes pasi.
-Értem..És mit szerettél meg akkor bennem legelőször..?-olyan fura,hogy most ilyenekről kérdez,de örömmel válaszolok neki.
-Nos,neked a megjelenésed is vonzó,de mikor te közel jöttél hozzám a szívem elkezdett nagyon dobogni és mindig elpirultam,ha csak rád is gondolok teljesen összekavarodik minden bennem és még most sem hiszem el,hogy te meg én.És amit a legjobban szeretek benned az az,hogy nagyon szórakoztató vagy és megvédtél engem,mikor szükségem volt rád.Te ott voltál mindig,és egyszer csak rájöttem,hogy én tényleg nagyon szeretlek téged.Nagyon utáltam magam,hogy kétszer is visszautasítottalak,de harmadjára ez már
nem így volt,bár akkor is remegtem,de éreztem,hogy szeretsz,az ölelésed a csókod mindent elárult-zavarban voltam mikor ezeket így elmondtam,de úgy éreztem,hogy előtte bármit elmondhatok most már.Megbízok benne és szeretem őt.
-Értem Ezekre nagyon kíváncsi voltam.Ne haragudj,hogy ennyire kérdezősködöm,de nekem ez fontos.Szóval ha megölellek,ha közelebb kerülök hozzád nagyon zavarban vagy?-komolyan miért ennyire kíváncsi?
-Igen,szóval ne aggódj,nem az van hogy nem szeretném csak annyira félek tőle.Valószínűleg ha most megint megcsókolnál,utána megint nagyon zavarban lennék,de legbelül meg ez menne:Úristen,el sem hiszem még egyszer megtörtént?Nem csak álmodom?Sehun tényleg megint megtette?Sehun annyira szeretlek.-ezen felkacagott,de tényleg tündéri arca volt.Annyira helyes és olyan babapofija van.
-Háhá.Amúgy tudtad,hogy én akkor hogy viselkedtem,mikor te nem voltál ott velünk?Kíváncsi vagy rá?-erre nagyon kíváncsi voltam,szóval közelebb húzódtam hozzá és kíváncsian figyeltem minden egyes szavára.
-Természetesen,én is kíváncsi vagyok az ilyenekre.
-Nos,az elején tényleg azt gondoltam,hogy te is csak egy beképzelt fruska vagy és hogy a híresek közé akarsz bekerülni,hogy kihasználd az illetőt,de ahogy telt az idő és szórakoztam veled,rájöttem hogy akaratlanul is,de mindig aggódtam érted.Mikor elmentél a boltba debüt előtt.Ott is a táncterembe tiszta türelmetlen voltam,aztán mikor megöleltük egymást az én szívem ugyanúgy megdobbant és nem
csak a tiéd.Mikor nem láttuk egymást 6 hónapig én azt hittem belefulladok,annyira hiányoztál,mikor pedig a fülembe súgtad azt hogy a hangod megnyugtat a szívem teljesen megbolondult.Akkor jöttem rá,hogy érzek valamit irántad,ami nem utálat,nem csak sima barátság.Bár azt most sem értem,hogy miért mondtad ezt a hangommal,hisz nem vagyok énekes.Mindegy,aztán mikor veled táncoltam vagy veled szórakoztam,annyira boldog voltam és felszabadult.Mikor debüt után visszatértünk a suliba,rögtön jobb lett az életkedvem,mikor visszautasítottál nagyon megbántott aztán mikor másodjára is,akkor teljesen rossz kedvem lett.Kezdtem azt hinni,hogy ez csak egy viszonzatlan szerelem lesz,de mégse,mikor pedig behoztak téged ide egy cicaként,igen természetesen a szívem majd kiugrott a helyéről és teljesen elment az eszem,igen én is férfiből vagyok.Aztán mikor kiordítottad,hogy szeretsz én nagyon zavarba jöttem és természetesen rohadtul örültem neki.Én sokszor bevallom,lehet nem látszik de sírtam is érted,én nagyon szeretlek.Miután megcsókoltalak azt hittem,hogy a Mennyországban vagyok.Bernie kérlek soha ne hagyjuk el egymást-miután ezt elmondta,én tényleg elsírtam magam,hogy mondhatott el valamit ilyen szépen.Annyira boldog vagyok,borzasztóan boldog.
-Sehuuuuun,nem gondoltam volna,hogy ekkora érzékeny lélek vagy- újra ráugrottam,szóval megint meglepődött rendesen.Ott feküdtem rajta,majd egy idő után kapcsolt és átölelt.Annyira fantasztikus érzés volt,életem legboldogabb pillanatát élem át,tehát ilyen lenne a szerelem.
-Sehun én kezdek fáradt lenni.Nem alszunk?-kérdeztem egy nagy ásítás közepette.
-Mi hogy együtt?? Izé ilyen hamar .....?Tényleg benne vagy??-nézett rám,de persze örült neki,csak biztosra akart menni,nehogy később megbánjam.
-Most miért ne?Úgy sem csinálsz velem semmit,ha meg igen letépem a ....semmidet-kuncogtam.
-Holnaptól újra munka van,nem baj ha most elalszunk?
-Nem,mert veled lehetek-ráfeküdtem Sehun mellkasára ő pedig átölelt és így aludtunk el.Szóval így telt el az első éjszaka,mikor egymás mellett aludtunk.....