-Na keljetek mert a hasatokra süt a nap-rángatta az ajtót.
-Hát túl estek rajta ...Sehun felnőtt lett-bolondozott megint Kris,esküszöm ha most fent lettem volna,tuti megverem.
-Ez olyan szomorú-folytatta Lay is,majd a többiek is beszálltak.Míg szinte mindenki erről beszélgetett,ami nem is igaz,addig Luhan kétségbeesetten állt az ajtó előtt,majd hirtelen felindulásból kirúgta az ajtót.Lehet hihetetlen,de ő megtette.Mindenki lepetten állt az ajtó előtt,az egész csapatnak Luhanra,majd ránk terelődött a figyelme.
-Hiszen ők csak alszanak egymás karjaiban és úgy vannak,ahogy itt hagytuk őket-megkönnyebbült sóhajjal közelebb sétált Luhan az ágyhoz.
-Nem megmondták,hogy nem csinálnak semmit?-szólalt meg Kyungsoo,majd a konyhába vette az irányt.
-Fényképezzük le légyszíves-elővette a kamerát Chanyeol,majd egy gyors kattintással meg is örökítette ezt a pillanatot.Erre a nagy zajongásra,Sehun felébredt,majd rám nézett.
-Ahhh reggel van?Hmm??Bernie,de közel vagy-pirult el gyorsan,fogalmam sincs miért,mikor egész éjszaka velem aludt.
-Na azt ne mondd,hogy egész este együtt aludtatok.de most meg azt mondod,hogy milyen közel van?-mondta Kris,miközben hülyén figyelte a még kómás Sehunt.
-Héé ti meg mióta vagytok itt?És mi ez a berúgott ajtó?-nézett bamba fejjel,kócos hajjal az előtte lévő 11 fiúra,akik betörték a szobája ajtaját.Luhan egy erőltetett mosollyal próbálta megmagyarázni a dolgokat kisebb-nagyobb sikerrel.
-Nagyon sajnáljuk,de azt hittük,hogy tényleg megtettétek,így meg kellett bizonyosodnunk.Szóval berúgtam az ajtót,de majd megvesszük neked-legyintgetett Luhan,mintha mi sem történt volna,pedig szerintem egy ajtókirúgás elég nagy probléma.
-Mi az hogy majd megveszitek?Mondtuk már,hogy semmit nem fogunk csinálni-erősködött Sehun,közben pedig szemét törölgette.
-Jól van,mi simán kinéztük belőled haver.A tegnapi után amit meséltél..-forgatta szemeit Kris.
-Menj már a francba Kris- vergődött az ágyban Sehun,amire persze már én is felkeltem.Meglepően jól állt a hajam és valószínűleg még az álmom hatása alatt lehettem,mert így köszöntöttem mindenkit.
-Miaúú!Jó reggelt-olyan aranyos fejet vágtam,közben pedig mint egy igazi cica,egyik kezemmel törölgettem szememet.Mindenki meglepődötten figyelt engem,amint ébredezek,de látszólag bejött nekik.
-Ez,ez meg mi volt ???-elvörösödött Sehun,majd ijesztően rám nézett.Rögtön szívbajt kaptam én is.
-Haaaaa ??Én,én Sehun mellett vagyok ?-eszméltem fel végre csodás álmomból,majd mivel hirtelen mozdulatot végeztem,le is estem az ágyról...-Ohh jó reggelt,és nektek is jó reggelt.Jól vagytok?-úgy csináltam,mintha mi sem történt volna,majd odarohantam a többiekhez és kérdezősködtem mindenről.
-Csak menj innen,reggel így sokkolni az embereket-mindenki nevetett rajtam,de nem bánom,aranyosak mindannyian mikor mosolyognak.Egy angyalnak az is a dolga,hogy megnevettesse a kedvenc bandáját.
-Sajnálom,csak most keltem fel.Ilyenkor elég béna vagyok,nyugodtan kérdezzétek meg róla a nevelő szüleimet-nevettem...
-Na de ti még rendben is vagytok,de Luhan miért néz úgy rám,mint aki szellemet látott?Ennyire borzasztóan nézek ki?-közeledtem a megszeppent Luhan herceg felé,de ő csak kedvesen annyit mondott:
-Nem semmi baj,de azt hiszem most kimegyek a levegőre.Hirtelen megfájdult a hasam,azt hiszem kint sokkal jobban leszek-ezzel elfutott mellettem,majd ott hagyott mindenkit.Furcsán néztem utána és arra gondoltam,hogy követnem kéne,de Sehun megfogott.
-Sehun engedj el kérlek,had menjek utána,ha rosszul van segítenem kell neki.Az Exo angyala vagyok,ez is a dolgom-erősködtem.
-Luhan mostanában elég furcsán viselkedik,én is aggódom érte,szóval menj nyugodtan,csak egy reggeli puszit akartam adni-megpuszilt az arcomon,majd elengedett.Gyorsan kifutottam a teraszra és megláttam a sarokban guggoló herceget.Csodásan nézett ki,de arca nagyon szomorú volt.Leguggoltam elé,majd megsimítottam a vállát és kérdőre vontam.
-Tudom,hogy nem csak a hasad fáj,sőt nem is fáj a hasad.Mi a baj Luhan,mond el kérlek hogy mi bánt.Állítólag furcsán is viselkedsz mostanában,bár én észre sem vettem és tudom,hogy ez csúnya volt tőlem,mert ugye a csapat angyala vagyok és nekem tudnom kéne mindenről,de nem vettem észre,hogy valami nyomja a lelkedet.Kérlek mond el az igazat-próbáltam szóra bírni,de nem jött ki belőle könnyen.Gondolkozva belenézett a szemeimbe,és így figyelt egy percig.
-Most mit tegyek?Nem mondhatom el neki,hogy megkedveltem.Azzal mindent tönkretennék,annyira boldogak,hogy Sehunnal összejöttek,nem akarok közéjük állni,azt szeretném,ha mindketten boldogak lennének,mert igazán megérdemlik.Talán ha többet vagyok vele,talán ha a közelében tudtam volna lenni,most én lennék Sehun helyében,de most már késő.Nem mondhatom el neki az igazságot-gondolkodott magában,majd felállt,így engem is magával húzott....-Sajnálom,hogy problémát okoztam.Igazából csak annyi a probléma,hogy mostanában nem úgy jöttek ki a hangok,mint ahogy kellene.Hiába gyakoroltam sokat,nem ment,így az énektanárunk eléggé leszidott,de erről a többiek nem tudnak és egy darabig nem is akarok róla beszélni,szóval kérlek ne mond el nekik.Valószínűleg most ezért is lettem rosszul,éjszaka is alig aludtam valamit és..és annyira fáj-színészkedett,de annyira profin,hogy nem láttam át a hazugságán,sőt annyira megsajnáltam,hogy átöleltem.Luhan nagy szemekkel nézett maga elé,de szépen lassan felfogta,hogy mi is történik,így erősen megszorított és fejét a nyakamba fúrta.Igazából nem gondoltam volna,hogy egyszer Luhan herceget így megölelhetem.
-Ne aggódj,te vagy az egyik legjobb énekes,csodálatos hangod van,jól táncolsz,jó képű vagy.Ne add fel a gyakorlást,ha valamit szeretnél,dolgozz addig érte,míg neked meg nem felel.Biztos van valami,ami miatt
idegeskedtél ,és így nem tudtál kellőképpen odafigyelni,de most már nincs semmi baj,nyugodj meg és koncentrálj az éneklésre-még ha nem is ez volt az igazság,azért örült,hogy ezt mondtam.Így álltunk míg 2 percig,mikor én meg akartam szakítani az ölelkezést,de ő nem engedte,erősen tartott..
-Köszönöm,tényleg nagyon szépen köszönöm.Jól esik,hogy foglalkozol velem és boldog vagyok,hogy utánam jöttél és megöleltél.Azt hiszem már nem lesz probléma az énekléssel és ezt egyedül csak neked köszönhetem-elmosolyodtam és megveregettem még egyszer a hátát.
-Luhan,most már azt hiszem elengedhetsz-kezdtem kicsit kellemetlenül érezni magam,de ő nem hallgatott még most se rám...-Luhan,nekem már barátom van és azt hiszem ha ennyit ölelkezek egy másik fiúval,az már baj,szóval elengedn..-ki se mondtam,Sehun hirtelen kirántott Luhan szorításából.Láttam,hogy ez Luhannak nem nagyon tetszik,a feje annyira furcsa volt.Vajon most mit gondolhat?
-Fenébe mit tettem,annyira elragadtattam magam és észre sem vettem,hogy Sehun kijött.Annyira,annyira utálom magam,én nem így akartam.Igazából csak annyira jól esett őt megölelni,azt akit kedvelek-gondolta.
-Bocsi,csak már kezdtem féltékeny lenni-vakarta a fejét Sehun röhögve.Én csak lefagyva álltam Sehun előtt,akinek a légzését a nyakamon éreztem.
-Bocsi Sehun,csak most szükségem volt rá,de ígérem máskor nem fordul elő ilyen-ezzel meg is beszélték a dolgot.Sehun nem haragudott az előbbiért,én pedig boldog voltam,hogy Luhan végre mosolyog.Besétáltunk a konyhába és megbeszéltük a dolgokat.Tudtam,hogy megint elmennek,így szomorú voltam.
-Már csak 10 perc és indulunk,szóval jobb lesz,ha elkezdünk készülődni-jelentette ki a leader mély hangjával.
-Igen,összejöttünk.és máris el kell válnunk.Tudod nem hittem,hogy egy nap majd ilyet mondok én,aki egy érintésedtől elájult,de ha egy nővel is flörtölni mersz én rádugrok és kitépem szálanként a hajadat-most inkább hasonlítottam egy házisárkányra,aki tüzet okád,mint egy kedves,aranyos,megértő barátnőre.
-I..Ijesztő- hátráltak a fiúk,mire gonoszan felnevettem.
-Hát igen,ilyen is tudok lenni,de csak ilyenkor nagy a szám amúgy...-mondjuk ez tényleg így van,nem szeretek veszekedni.
-Kungfu-shi...-ordította hangosan Tao,amire én csak egy "Haaaaaa?"-val válaszoltam.
-Chuiii...-Taot követte Kris fura szócskája,amire én megint csak egy "Haaaaaa?"-t nyögtem ki.
-Choi Miiiii-XiuMin is beszélt ebbe a hülye játékba.Fogalmam sem volt,hogy ez mi lett volna,de hirtelen ezután a 3 kis fura jelszócska után Sehun felkapott az ölébe és viharosan szaladt velem a szoba felé.Nem tudtam mit csinálni csak ordítottam hogy
-Hééééééééj héj,állj már meg!Most mi van?Miért futsz ?Miért viszel ide??-érdeklődtem pánikomban.
-Gyors menetre...-sokkolva néztem rá alma méretű szemeimmel,majd ismételten kedvenc szövegem mondtam ki.
-Haaaaaaaaaaaaaaaaaa?-Sehun gyorsan ledöntött az ágyra,rám mászott és a hasamtól végigszimatolva haladt fel a számig
-Héééjjj állj már le Sehun hallod,mi bajod van??Mi ez ?Mi ez a perverzió??Én ezt nem élvezem.Tegnap csókoltál meg először és máris ezzel jössz??Megőrültél????Engedj el..engedj ..engedj e...en..enge...e...-nem tudtam kimondani ezeket a szavakat,mert Sehun mindig megcsókolt ahányszor csak próbáltam kimondani..Rángatóztam természetesen,mert nem tudtam mire vélni ezt a hirtelen állapotváltozást.
-Szeretlek.Ez remélem kitart 6 hónapig...
-Meddig?Mi van???Szóval ezért csináltad??6 hónapig lesztek oda?????És te ezt tudtad már tegnap is?-idegeskedtem,nem gondoltam,hogy megint ilyen sok időre itt hagy.
-Sajnálom,kérlek várj rám-leszállt rólam,majd a szekrényhez ment.
-Nem baj.Öltözzél,nehogy elkéssetek és miattam szidjanak le titeket-fogtam magam és otthagytam.
-Nem hiszem el,miért ilyen sok időre kell elmennünk,ilyen hirtelen.Sajnálom Bernie,ígérem hamar elfog telni ez az idő-sóhajtott,majd elkezdett öltözni.
-Én:Miért kell ilyen hirtelen elmenniük 6 hónapra?Ahhh,hazamegyek.Sziasztok srácok,6 hónap múlva találkozunk.Fighting Exo-majd lehajtottam a fejem és elsétáltam..-Így lesz a jó,tudnom kellett volna előre,hisz ő egy sztár,egyértelmű volt,hogy nem lesz mindig velem,de 6 hónap akkor is borzasztóan sok.Ahhw mindegy 6 hónap.Azt hiszem képes vagyok rá várni és meg is fogom-hangos gondolkodásomat egy hang zavarta meg.
-Váááááááááárj már Bernieee!!!-hátrafordultam,majd akadozva kérdeztem.
-Se..Sehun?Mit keresel te itt??Neked sietned kéne nem?Ahj- próbáltam visszatartani könnyeimet.
-Kit érdekel??Te fontosabb vagy nekem,és mi az,hogy csak úgy köszönés nélkül lelépsz!?-kicsit ideges volt a hangja,bár megértem ez nem volt szép tőlem.
-Hát úgy gondoltam,hogy nem bírnám ki sírás nélkül,ha rendesen elköszönök tőled.Sehun 6 hónap rengeteg.Ez alatt az idő alatt te elfelejthetsz engem vagy netán más csajokkal is kavarhatsz-nem bírtam ki,hogy ezt ne mondjam el,nagyon félek,hogy Sehun becsajozik és akkor nekem végem.
-Így ismersz engem te nő?-felhúzta jobb szemöldökét és így nézett engem.Igazából vicces volt,de most nem tudtam nevetni.
-Nem de na.Még is csak egy nagyon helyes sztárfiú vagy.
-Idióta,bolond,törpe...Egyéb gondolatok még vannak a fejemben,de nem akarlak megbántani-még mindig hülye fejet vágott,lehet azért csinálja,hogy nevessek.Hogy ne úgy kelljen elbúcsúznunk,hogy én itt küszködök a könnyeimmel.
-Sehun,tényleg el fogsz késni és miattam fognak leszidni,amit meg nem akarok.Szóval itt a búcsú ideje-bár mosolyogva,de már könnyes szemmel mondtam.
-Nem kell erősnek lenned.Sajnálom,tényleg sajnálom.Én tudom,hogy csak most jöttünk össze,de a munka az munka.Ezt el kell tűrnöd sajnos-ökölbe szorította kezét,látszólag neki is nagyon fájt ez.
-Azt próbálom,oké?-lehajtottam a fejemet és a földet kezdtem el nézni.A könnyeim csak úgy potyogtak az aszfaltra.
-Ne sírj,kérlek.Nem jó így látni téged-hirtelen magához szorított,aminek nagyon örültem.6 hónapig enélkül az
ölelés nélkül nehezen fogom kibírni.Bár így sokkal fájdalmasabb az egész elválás.
-Sehun miért kell így elbúcsúzni??Így csak rosszabb lesz-szipogtam.
-Mert egyszerűen nem bírnám ki 6 hónapig úgy,hogy előtte nem öleltelek teljes szívemből-közben apró puszikat lehelt fejemre,ami nyugtató hatással volt rám.
-Sehuuun-szinte már rendesen markoltam a ruháját,nem gondoltam,hogy ennyire nehéz attól elválni,akit szeretsz,ráadásul ez még csak nem is szakítás...-Miért ilyen nehéz??Mindegy,várok rád ameddig csak kell,ameddig csak kell.
-Idő van-felemelte a fejemet,majd,belenézett a szemembe,azután egy forró csókot lehelt az ajkaimra,ami fél perc után átváltott egy teljesen más csókstílusba.Soha nem éreztem még ilyet.Mikor elváltak az ajkaink,még kétszer megsimította az arcomat,ezt követve pedig kisebb csókokat lehelt a homlokomra,szememre,orromra,
számra.egyszóval mindenhova.Nem bírta abbahagyni,én meg nem bírtam leállítani.Annyira jó volt,hogy nem tudtam kinyögni,hogy elég és menjen már,ne kínozzon.Nem jött ki hang a torkomon..Egyszerűen nem tudtam ellenszegülni.Ott akartam örökre maradni a karjaiban.Viszont pár perc múlva jöttek a fiúk és Sehunra szóltak.
-Itt az idő maknae,engedd el Berniet és menjünk. 6 hónap múlva újra találkozunk-ordította Suho a kocsiból...Sehun megígérte,hogy mindennap küld majd Sms-t és vigyáz magára,így már minden jó volt.
-Mindenki nagyon vigyázzon magára és kérlek egyetek normálisan,minden este időben feküdjetek le,csak a legjobbat hozzátok ki magatokból a színpadon.Kérlek,hamar térjetek vissza és nagyon-nagyon vigyázzatok magatokra!!!!!!!!!!-boldogan és mosolyogva köszöntem el tőlük,azután pedig hazasétáltam és mikor már senki nem látott,kisírtam magam.
Talán hamar elfog telni ez a 6 hónap,én pedig keményen dolgozok majd ez idő alatt.Remélem minden jó lesz,és a fiúk is egészségesek,boldogok lesznek..........
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése