Luhan híre

Ma van 6 hónapja,hogy nem láttam az Exot.Ez alatt az idő alatt sokat dolgoztam a célom érdekében,de nem mondhatnám,hogy túl sok dolog történt velem.Inkább már izgatott lettem,hisz 6 hónap eltelt,újra láthatom őket...Persze gondoltam én....Egy keddi napon,mikor iskolába mentem,megláttam egy ismerős felsőt..Rögtön,akaratlanul is,de Sehun nevét ordítottam,de tudtam,hogy nem ő az ...
-Sajnálom,nem ezt akartam mondani,de Luhan te vagy az?-néztem meglepődötten az előttem lévő fiúra.
-Igen én lennék.Sajnálom,hogy csalódást okoztam,tényleg nem akartam,de Sehun küldött az az igazság-vakargatta tarkóját.
-Valami baja van?-ijedten ránéztem és megragadtam vállát.
-Nem éppen,inkább csak az van,hogy...tudod rátérek a lényegre.Sehun csak 3 hónap után tud visszatérni.Még rápakoltak 3 hónapot a melóra,így engem küldött el,mert tudja,hogy mi egész jóban vagyunk és csak nekem volt szabadidőm-örültem persze neki is,de még 3 hónap?Az rengeteg.
-Haaah értem....-szomorodtam el.Luhan egy hirtelen mozdulattal átölelt,én pedig hirtelen megdöbbenésemben egy szót sem szóltam.
-Luhan mit mit csinálsz?-próbáltam ellökni magamtól,de nem tudtam.
-Sajnálom én csak...tudod..annyira megsajnáltalak és olyan régen is láttalak már.Sajnálom,nem bírtam megállni,hogy ne érjek hozzád...sajnálom-már el akart engedni,de ekkor én-:Luhan ne ne engedj el-egy kisebb könny szökött szemembe...-Annyira hiányoztok és Sehun is annyira hiányzik,szeretethiányom van.Luhan sajnálom,én sajnálom,pofátlan vagyok tudom,de egyszerűen most nagyon jól esik,hogy ölelsz-erősebben megszorítottam,magamon is meglepődtem,hogy hogy lehetek ennyire szemtelen...-Én..én annyira boldog vagyok,hogy téged küldött Sehun-törölgettem közben szemeimet.Luhan csak erősen visszaszorított,ez emlékeztet a 6 hónappal ezelőttre.
-Picsába,annyira fáj,de jól esik hogy ölel.Mit kellene tennem?Nem mondhatom el neki,hogy mit érzek,azt hiszem jó barát módján kell viselkednem,le kell állítanom magam.Sehun a legjobb barátom és ő megbízott bennem-gondolta magában Luhan.
-Luhan....Remélem hamar eltelik még ez a 3 hónap-elengedtük egymást,majd letöröltem a könnyeimet és elmosolyodtam.Annyira őzike szemekkel nézett rám,olyan aranyos volt,nem bírtam ki nevetés nélkül.
-Mit szólnál ahhoz ha elmennénk vásárolni és képeket csinálnánk??Naa,naaa- bökdösött oldalba.
-Benne vagyok-megragadta a kezemet és elkezdett velem futni.Boldogan futkároztunk,olyan gyerekesen viselkedtünk,de jól éreztem magam,olyan felszabadult voltam.Bár vásárolni indultunk,de ebből a végén kergetőzés lett.
-Van egy ötletem,Gyere csaaaak- hirtelen felkapott a hátára,amitől enyhe sokkot kaptam.Sikítoztam,de igazából nagyon vicces volt.
-Luuu..-ordítom,mikor jobban szaladt velem...-Mit mit csinálsz?Wáááohh hehe-annyira nevettem,hogy már a hasam is fájt tőle.
-Na milyen ott fent a hátamon?-pillantott hátra,így szembetalálta magát mosolygó ajkaimmal.Tekintete rajtamaradt,majd hosszú szólítgatás után feleszmélt és köhögött egyet...-Na szóval milyen is?
-Csodálatos,ez annyira jóó,de most figyelj csak ideee- letett,majd hátranézett.Kamerájával gyorsan lekaptam és hát sikerült
egy elég hülye fotót készítenem róla.Először el sem hittem,hogy róla készülhet rosszabb,sőt viccesebb fotó,de úgy néz ki ő is csak egy ember.2 órán keresztül,míg Luhan szabad volt,csak hülyéskedtünk,vásárolgattunk és sok-sok képet csináltunk.Annyira jól éreztem magam vele,mielőtt még elment volna,megettünk egy fagyit.
-Ez olyasmi volt,mint egy randi nem?-kérdeztem nevetve.
-Te..tessék?-lepődött meg Luhan.
-Hát végül is tudom,hogy ez nem az volt,de hasonló.Az oké,hogy Sehunnal vagyok és őt szeretem,de borzasztóan jól éreztem magam-fülig érő mosollyal néztem rá,de ő elkomolyodott és a földet kezdte el bámulni.Aggódtam,hogy tán valami rosszat mondtam és próbáltam kideríteni,hogy vajon mi a baja,de nem szólalt meg.
-Miért ilyen?Ha így folytatja,nem bírok leállni,annyira szeretném ha az én barátnőm lenne,de ő Sehunt szereti,jobb ha most elbúcsúzom-gondolatai csak kavarogtak a fejében,majd nagy nehezen rám mosolygott és:
-Nem mondtál semmi rosszat,csak valami az eszembe jutott,de azt hiszem itt a búcsú ideje-felállt és táskáját hátára vette.
-Ne menj már el,maradj itt és menjünk még el valahova-ragadtam meg karját,de ő kivette kezemből.Meglepődtem,hogy vajon ezt miért csinálta?Mostanában olyan furcsán viselkedik....
-Hidd el szívesen tenném,de az időm többet nem enged,sajnos.Figyelj,ha neked az úgy jó,ha minden este küldök üzenetet,akkor azt szívesen megteszem-zavartan nézett körbe,de én örültem neki,hogy ezt mondta.
-Akár csak Sehun,de ígérd meg,hogy te tényleg minden este küldesz nekem valamit.Rendben?
-Pacsit rá-adott egy pacsit,majd egyszerre felnevettünk.Luhan tényleg egy nagyon jó ember,nem hiába szereti mindenki.
-Nos akkor 3 hónap múlva,újra látjuk egymást,nem igaz?-bekaptam az utolsó fagyi darabot is.
-De-de pontosan..Jól mondod,de figyelj-szorított újra magához.Lehelete meleg volt,éreztem nyakamon,miközben fülembe ezt súgta :Vigyázz magadra,ne szomorkodj,Sehun vissza fog térni,csak adj neki időt.
-Meglesz várok rá-simogattam hátát és elmosolyodtam.
-Szeretlek....-súgta alig hallhatóan.Szívem olyan hatalmasat dobbant,hogy rendesen fájt.Szemeim a kétszeresére nyíltak,igazából nem tudtam,hogy miért mondta ezt.Itt az a szokás,hogy a barátoknak is ezt a szót mondjuk?
-Mi??-kibújtam öleléséből és értetlenül néztem rá.Ez számomra olyan volt,mint egy vallomás.
-Most mennem kell,vigyázz magadra-kérdésemre nem válaszolt,hanem egy gyors puszit nyomott az arcomra és beszállt egy taxiba.Én teljesen elvörösödtem és értetlenül,megfagyva integettem neki.Nem bírtam felfogni,hogy most ez mi is volt,de bemagyaráztam magamnak,hogy itt a barátoknál ez a szokás,így nem is foglalkoztam vele többet.Hazasétáltam és vártam az estét,hogy vajon tényleg fog -e üzenetet küldeni.
Lassan teltek a napok,unalmasak voltak,viszont Luhan tényleg minden este küldött üzenetet,sőt énekelt nekem altatódalt is,ha megkértem,viszont Sehun még csak arra sem üzent,amit küldtem neki.
-Vajon valamiért megharagudhatott rám?Netán beleszeretett valami másik lányba??Természetesen ha így van,tuti valami bolondságot csinálnék,vagy csak úgy elkezdenék sírni,hogy azt mindenki hallaná-gondolkodtam hangosan.Nevelőanyám bejött hozzám elég sokszor,mert aggódott értem,mostanában nem a bombaenergia formámban voltam.Több kirándulást szerveztek,így jobban megismerkedtem velük,és az a helyzet,hogy tényleg nagyon kedvelem őket.

3 hónappal később:

A 3 hónap alatt nagyon sok mindent csináltam és változtam is.Új hajam,szebb alakom és szebb arcom lett.
A hajam abból a szempontból lett új,hogy megnőtt és majdnem a fenekemig ért a vége,de nem egyenes volt,hanem ez a szép gyűrűs göndör.Az alakom nem volt valami tökéletes,de az elmúlt hónapokban arra gyúrtam,hogy minden fölösleget eltüntessek.Az arcomról pedig végleg eltűnt minden pattanás,nos soha nem gondoltam volna,hogy ezt is megélem,de úgy néz ki,mégis csak egyszer felnő az ember,vagy kinövi a gyerekkorát.A viselkedésem az bezzeg semmit sem javult,ugyanaz a hülye,vicces lány maradtam,akit mindenki ismert.Ami a színészetet illeti,nem rég kaptam egy főszerepet egy musicalben,szóval tényleg nagyon boldog voltam.Megkértem Luhant,hogy a hangfejlesztésben segítsen.Sehun segítségét a színészet végett akartam kérni,de őt képtelenség volt elérni,így feladtam.Minden este küldtem neki üzenetet,de ő egyszer sem válaszolt,talán tényleg megsértődött,de ha így is van,nem ronthatja el semmi a kedvem,hisz megyek az álmom felé,amit mindig is akartam.Az iskolában is elég sok ismerősre tettem szert,és úgy néz ki tényleg
kedvelnek az emberek.Gondolkodtam,hogy elmegyek egy meghallgatásra,de nem tettem meg,mert úgy éreztem,erre még nem vagyok felkészülve,de mégis megbántam.Bár még nem késő,de szerintem még várok egy kicsit.Egy drámába kerestek szereplőket.A dráma címe pedig az volt,hogy Kiss me dear.Ez röviden arról szól,hogy van egy lány,aki bekerül egy új iskolába és rögtön beleszeret a legnépszerűbb srácba.A srác mindenkivel bunkó,de az idők alatt mégis beleszeret ebbe a rejtélyes lányba.Igen ez egy tipikus szerelmes sztori,sok -sok harccal,mármint ezt úgy kell érteni,hogy a fiúért való harc,de a főszereplő lányt nem nagyon érdekli az ilyesmi,így puszta szerénységével vág bele a dolgokba.Sokszor bántják,de a végén egy híres csaj lesz belőle,amikor bezzeg már mindenki megfordul utána,de azt tudni kell,hogy lehet kívülről változott a lány,de belülről megmaradt ugyanaz a szégyenlős egyénisége.A vége persze az,hogy a sráccal összejönnek és a sztori közben több csók is elcsattan.Nos ennyit a filmről.

Eltelt 3 hónap és eljött a fényképezkedés napja...Ezen a napon az osztályokról csinálnak képeket,rengeteget és különböző játékokat csinálnak egész nap,este pedig egy tűzijátékkal és tábortűzzel zárják a napot.Reggel egész frissen elindultam az iskolába és rengeteg emberrel találkoztam.Tényleg sok emberrel jóba lettem,bár nem tudom mi lett ennek hirtelen az oka.A lányok szerint azért,mert teljesen megváltozott a külsőm és szerintük még a mellem sem oda illő volt a koreai lányok közé.Én természetesen csak nevettem rajtuk,hogy ez mekkora baromság,de egy fiú,akit Soujinak hívnak mondta,hogy tényleg így van,ahogy a lányok mondják.
-Utálom ha az embert a külsője miatt szeretik.Szeressék a belsőjét először,aztán nézzék a külsőt- durcáztam.
-Hát így van-egyébként ez a Souji nem rossz fiú,és belsőleg,külsőleg jól néz ki,de egy fiú sem ért fel Sehunhoz.Iskolába menet,már a fiúk csináltak rólunk fényképeket,amik viszonylag nagyon jól
sikerültek...Mikor beértünk az épületbe a tanár megkért minket,hogy fogadjuk a vendégeket.
-Milyen vendégeket??...................