A randi

Teljesen frissnek éreztem magam reggel,mikor kinyitottam szemeimet és megpillantottam a magam mellett fekvő,Sehunt.
A látványba belepirultam,bár volt rajta egy bokszer,de én tiszta meztelen feküdtem mellette.Gyorsan magamra rántottam
a takarót és a nyakamig húztam.Zsennyegésemre Sehun is felébredt,aki rögtön csak rám mosolygott.
-Ahh jó reggelt-széles vigyorral hozzám bújt,fejét belefúrta nyakamba.Még most sem tudom elhinni ami történt tegnap.
Olyan fura most így ránézni,nagyon kínos ez a helyzet.
-Jó..Jó reggelt-mondtam szégyenlősen,ami neki is feltűnt.
-Mi a baj?Fáj valamid?-hirtelen felpattant és kezére támaszkodott,majd aggódóan engem nézett.Annyira aranyos volt,
hogy így aggódott.
-Semmi baj,csak elgondolkoztam a tegnap estén és cseppet sem bántam meg,annyira boldog vagyok és friss és nem tudom
még mindig felfogni,hogy megtörtént.Remélem te sem bántad meg-felültem én is,majd a takarót magamon tartottam.
-Hihi-kuncogott aranyosan..-Dehogy bántam,életem legszebb éjszakája volt,tudod most mennyire boldoggá tettél,ezután
meg együtt van randink és huhh már is jobb,hogy veled lehetek,persze majd suliba is kell menni,de most hétvége van
ki kell élvezni a szabadidőt.El sem tudom mondani,hogy mennyire jó volt tegnap,és maga a látvány is,tényleg elismerésem,ja mellesleg azok az izgató fejek neked-perverzsége már megint győzött,ilyenkor néha tényleg megtudnám tépni.
-Yaaa hagyd abba,ne hozz zavarba,így is abban vagyok,de te sem panaszkodhatsz,a nyakad meg aztán fantasztikus,mikor megláttam fedetlen tested elöntött a forróság,nagyon fura érzés volt,de a nyakad néha napján kiöl-piros arcomat elfordítottam,majd az ablakon kezdtem kifelé bámulni.
-A..a nyakam?-nevetett fel,amitől megint csak elszégyelltem magam.
-Igen a nyakad,egyszerűen nem tudom mi van velem,de ha a nyakadra nézek zavarba jövök,annyira izé ahj nem akarom kimondani azt a  szót-vergődtem,de ő hátulról átölelt és kimondta helyettem.Perverz egy fiú,az elején még nem gondoltam volna,hogy tényleg ennyire ilyen.
-Felizgat a nyakam??-mikor ezt megkérdezte,szívem a torkomban dobogott...-Hmm azt hiszem mostantól fedetlenül fogom hagyni,hogy minden percben csak azt nézd.
-Yaaa hagyd abba Sehunie te perverz.És mi van ha igen?Téged meg felizgat már minden-durcásan kimásztam karjaiból,majd a ruhám felé vettem az irányt,de hirtelen lerántotta rólam a takarót.Na én olyan sikítást rendeztem,hogy szegény macska az úton szörnyet halt.Sikításomat abbahagyva,olyan gyorsan visszaugrottam az ágyba,hogy betakarjam magam,de ahogy ugrottam Sehun elém ugrott és elkapott.Mondjuk így nem láthat,mert hozzásimulok,de elég zavaró volt ez a helyzet is...-Mi..mit csinálsz te hülye???
-Haha még mindig ennyire félénk vagy előttem,pedig tegnap óta így vagy és láttalak is sokat,sőőt...
-Befejezed -e a perverzségeidet?Mi jó neked abba ha szívatsz és zavarba hozol??-vertem egy kicsit a mellkasába.Válaszképp csak felnevetett,majd pedig lenézett rám és lassan megcsókolt.Engedtem a csábításnak és visszacsókoltam.
-Szeretlek te i-di-ó-ta-szótagolta.Mosolyogva elváltam tőle,majd a ruháimhoz futottam és bestartoltam a fürdőbe.Ő is addig lefürdött,majd ezután leültünk reggelizni.Sokat nevettünk,minden hülyeségről beszéltünk és annyira boldogok voltunk.
-Na,akkor ma hova is megyünk pontosan?-kérdeztem izgatottan.
-Háát én gondoltam a vidámparkra,aztán este pedig egy romantikus vacsorára.Nem tudom,neked így megfelelne?-közben elmosogattam,majd leültem mellé a kanapéra.
-Igeeen,annyira várom már,de azt tudnod kell,én a vidámparkba nem ülök fel a sok forgó-morgó,kavarom,keverem dolgokra,mert lehánylak.
-Hát akkor még is mire akarsz felülni?Donald kacsa hátára??-viccelődött.Mondjuk nem is olyan rossz ötlet.
-Nekem az is jobb,mintha a rosszullétem miatt elrontanám az egész napot.Megnézem azt,ahogy te felülsz az ilyen hülye dolgokra és fel is veszem ha akarod,de én nem merek beleülni.Egyszer voltam egyik barátnőmmel,felültem egy ilyesmire,aztán megfájdult a fejem,mondjuk utána mentünk minden hülyeségre,de na-magyaráztam,ő pedig csak engem nézett.
-Na akkor öltözzél és mehetünk is oké?-mosolygott kedvesen,amitől mindig nagyon boldog leszek.Odahajoltam hozzá,majd egy lágy csókot leheltem ajkaira.Ezután végigsimítottam arcát,majd összedörgöltem orromat az övével.Gyorsan felpattantam,majd felszaladtam az emeletre.Fél óra kellett mire elkészültem,felvettem azt a ruhát,amit még tegnap a pizsama mellé kaptam,a hajamat belőttem,egy kis sminket tettem magamra,majd indulásra készen álltam.Mikor lesétáltam Sehun már felöltözve várt.Annyira jól nézett ki,de mondjuk ő mikor nem?Az idő miatt nem lengén öltöztünk,Sehun pedig valószínűleg gondolt arra,hogy ilyen idő lesz ma,így alkalmas volt mára az a ruha,ami most rajtam volt.Egy csőfarmer,fekete simivel és fekete kapucnis felsővel,amin egy nyuszis minta volt.Ő egy fekete farmert,egy simit és egy fekete-fehér csíkos felsőt viselt.
-Oh Sehun tökéletesen nézel ki-kacsintottam egyet,majd megköszöntem ezt a ruhámat is.Az az igaz,hogy nagyon tetszett és borzasztó kényelmes is volt.
-Hmm köszönöm,de te sem panaszkodhatsz,örülök hogy ezt választottam.Akkor mehetünk?-megfogta a kezemet,majd kisétáltunk a bejáraton és bekulcsoltuk az ajtót.A vidámpark kicsit messze volt,ezért metróval közelítettük meg.Sok ember megnézett minket,de ez őt egyáltalán nem zavarta,sőt büszkén sétált mellettem.Ennek borzasztóan örültem,hogy nem kell titkolóznunk és az emberek is békén hagynak,nem szólnak be,mondjuk az igaz,hogy kameráztak,meg fényképeztek,néha volt olyan,hogy egyszer kétszer megkérték Sehunt,hogy írja alá ezt meg azt,de ez engem nem zavart.Boldog voltam,hogy egy olyan emberrel lehetek mint ő és boldog voltam azért is,amit ő elért a sok kemény munkájával.
-Ne haragudj,hogy így közrefognak minket,de ne aggódj a vidámparkban már nem lesz ez,mert megkértem az ottani dolgozókat,hogy mondják meg az embereknek,hogy én itt leszek a barátnőmmel és ha meglátnának minket,hagyjanak békén,kezeljenek normális emberként és ne kamerázzanak.Bár úgy is lesz olyan,aki csinál fotókat,de így kevesebben fogják ezt csinálni,hidd el,szóval ne aggódj,nemsokára kettesben leszünk és úgy szórakozhatunk mint a normális emberek-rámosolyogtam,majd hozzábújtam.
-Néézd ott van a vidámpark.Juppííííííí-sikítottam,mint valami idióta,de Sehunt ez sem zavarta,örült neki,hogy boldog vagyok.
-De izgatott valaki vagy tévedek?-nevetett..-Gyere-kicsit sietősebbre vette a tempót,majd elővette pénztárcáját és vett 2 jegyet.
-Hééé neee,az enyémet majd kifizetem én.Elég volt az a 2 ruha,ki tudja milyen drágák voltak,szóval az én jegyemet én fizetem-próbálkoztam,de meg sem hallott.
-Én vagyok a férfi,te meg a barátnőm,én fizetek mindent.Nehogy azt hidd,hogy megakarlak venni vagy valami,egyszerűen most csak én hívtalak el és hagyd most ezt rám.Később te is fizethetsz ha ennyire szeretnél-elmosolyodott,majd beszaladt velem a vidámparkba.El sem tudtuk dönteni,hogy mire akarunk először felülni.Ez az otthoni fővárosi vidámparktól 6-szor nagyobb volt és sokkal több dolog volt benne.Az állam az leesett,majd elővettem a kameránkat és beindítottam.
-Jéééé nézd ott a hullámvasutat.Nem akarunk azon menni először???-szemem csillogott a boldogságtól,ő meg csak megragadta a kezemet és sorba álltunk.Nem kellett sokáig várni,gyorsan beültünk,aztán jól bebiztosítottak.Az ottani lányok,mikor meglátták Sehunt,rögtön mutogatni kezdtek,majd a nevét ordították.Ezután mindenki mögénk akart ülni,de az alkalmazott rájuk szólt,ezt követően pedig beindította a vasutat.Nagyon erősen kapaszkodtam,majd oldalra fordítottam a fejem,ahol egy vigyorgó arccal néztem szembe...-Félelmetes??
-Hát nem tudom,nekem nem,de eléggé vicces,de ha félsz,nyugodtan fogd meg az egyik kezem,ha csak egy kézzel kapaszkodsz,akkor sem tudsz kiesni-nyújtotta oda jobb kezét miközben a meredeken haladtunk fölfele.
-Oké ezt elfogadom-de mire ezt kimondtam,olyat sikítottam.Egy nagy lejtőn suhantuk le villám gyorsan majd nem volt megállás.Jöttek a körök,nekem egy percre sem állt be a szám és úgy kapaszkodtam,mintha az életemért küzdenék.Mikor végig értünk,Sehun röhögőgörcsbe majdnem meghalt,valószínűleg rajtam nevetett,de kit érdekel,magamon is szakadok.Ezután kipróbáltunk több dolgot is,ahol annyira nem kellett kapaszkodni,mindig hozzábújtam,de a dodgemnél külön kocsiba ültünk és egymásnak mentünk folyamatosan.Volt mikor én üldöztem,de többször volt olyan,mikor én menekültem.Ezután felrángattam az óriáskerékre,kíváncsi voltam milyen lehet a kilátás Seoulra,de nem csalódtam.Már a közepén azt mondtam,hogy ez oltári,gyönyörű volt a kilátás,de csodálkozásomat Sehun szakította félbe.
-Na hogy tetszik és hogy érzed magad,bár ilyen hülyeséget kérdezni mikor fülig ér a szád-nevetett.
-Ohh nagyon tetszik és nagyon jól érzem magam,ahh milyen jó gyereknek lenni,vagy is már majdnem felnőtt vagyok,de én örökre gyerek maradok.Istenem és a kilátás csodálatos,hallod lefényképeznél
most??-nyújtottam oda neki a kamerát,aki örömmel vette el tőlem,majd gyorsan lefényképezett.Ezután én kikaptam a kezéből és őt kezdtem el kamerázni,majd a tájat.Annyira boldog voltam,komolyan ez a nap örökre bennem marad.
-Ahh sajnos ennyi volt az óriáskerék,szeretnél még valamire felülni??Azt hiszem mindent kipróbáltunk-igen,időközben rávett,hogy üljek fel vele mindenre.Mondjuk nekem legjobban a hullámvasút tetszett és az óriáskerék,de egy kicsit elfáradtam,így azt mondtam neki,hogy üljünk le egy kicsit pihenni és igyunk valamit.Így is lett,leültünk egy büfé elé és rendelt 2 jégkását.Ezt is ő fizette,persze én ellenkeztem,de sehogy sem tudtam meggyőzni.Ott ültünk kb 1 órát,azután a kijárat felé vettük az irányt,hisz már elég régóta bent voltunk a vidámparkban,már kezdett sötétedni és már éhesek is voltunk.Kifele menet megláttam ilyen célba dobósat,ahol a főnyeremény egy nagy plüssmackó volt.Na igen rólam tudni kell,hogy én nagy plüssállat kedvelő vagyok,így odarohantam és rögtön befizettem egyre.
-Te Brumi,az enyém leszel-mutattam a macira,majd megcéloztam a dobozokat,amik egymásra voltak pakolva.Sehun csak mellettem állt és nézett,majd kiröhögött,mikor éppen bénát dobtam.Már az utolsó dobási lehetőségem volt,és egy doboz maradt fent.Ha azt ledobom,akkor enyém a nagy maci.Becéloztam,kimértem,majd nagy rákoncentrálás után sikerült ledobnom.Úgy elkezdtem ugrálni,mint ha a lottó ötöst nyertem volna meg.Sehun nyakába ugrottam és sikítottam szegény fülébe,csak egy kicsit néztek bolondnak,de kit érdekel??Gyorsan kikaptam a csaj kezéből a nyereményemet és büszkén sétáltam Sehun mellett.
-Jól dobsz.Sportoltál valamit??-nézett rám kérdően.
-Igen.Röplabdáztam illetve kéziztem,ja meg fociztam kiskoromban sokat,illetve kosaraztam is hobbi szinten,ja meg minden sportot csináltam,de a röpi és a kézi volt folytonos,de sajnos abba kellett hagynom-kicsit lehajtottam a fejem,de Sehun felvidított és azt mondta,hogy egyik nap elmehetnénk valamit csinálni.Rögtön beleegyeztem,ezután pedig az étterem felé tartottunk.A bejáratnál bekötötte a szememet és úgy vezetett el egy asztalig.Kicsit hosszú volt az út és úgy éreztem,mintha lépcsőztünk is volna.Éreztem,hogy a hajamat lengeti a szél,arra gondoltam,hogy talán kint vagyunk valami tetőn.Mikor levette a kendőt,eltátottam a számat.Egy asztal volt megterítve,de olyan szépen és romantikusan,
hogy majdnem elkezdtem sírni.Nagyon meglepődtem,erre azért nem számítottam,azt hittem,hogy csak egy kis átlagos vacsora lesz,de nem.Leültetett a székbe,majd ő pedig velem szembe ült le.Meglepetésemre magyar kaják voltak,ami tényleg nagyon felvidított.Jóízűen falatozgattunk,majd a közepénél egy romantikus zenét játszottak le nekünk.Az egész annyira meghitt volt és olyan nyugis,de a kilátás,az esti fények és ez az asztal ahogy megvolt terítve,egyszerűen lenyűgöző.Mikor befejeztük a vacsorát,felállított,majd a tető széléhez vezetett.Megmutatta a teljes kilátást,egyszerűen annyira szép volt,de hogy ezt még fokozza,hirtelen a kezei az arcom előtt teremtek,majd tenyerei közül kiengedett egy gyönyörű szép aranynyakláncot,amin egy medál volt benne a mi első csókunkról készült képpel.Mikor a nyakamba akasztotta,annyira meghatódtam,nem csak a nyaklánc miatt,hanem az egész nap miatt,de főleg a vacsorától meg mindentől,hogy lehet valaki ennyire tökéletes.Egy könnycsepp legördült arcomon,megszorítottam a medálomat,amit tőle kaptam,
majd megfordultam és a nyakába bújtam.Erősen szorítottam,ő pedig szint úgy,csak annyi különbséggel,hogy ő mosolygott közben.
-Köszönöm,köszönöm,tényleg nagyon szépen köszönöm.Ennyit fáradozni értem és ez a medál is istenem,Sehun én én annyira szeretlek-minden szavamnál egyre erősebben szorítottam,de ekkor csak belesúgta ezt a fülembe:
-Még ez nem minden,fordulj meg-mihelyst mondatát elmondta,megfordultam,így ő már hátulról ölelt.Egyszer csak nagy pukkanást hallottam és annyit vettem észre,hogy tűzijáték tárul elém.Mindig is imádtam,de most különlegesebb volt,soha sem gondoltam volna,hogy egyszer így fogok tűzijátékot nézni.
-Sehun ezt mind értem?-simogattam kezeit,amik engem szorítottak.
-Igen,szóval remélem tetszik.Mondjuk a tűzijátékot nem én rendeztem,hanem ma van valaminek a záróünnepsége,és direkt idehoztalak,mert innen jól látni-mikor a tűzijáték véget ért,ismét szembefordultam vele és megköszöntem legalább még 10-szer neki a mait.Ez egy emlékezetes első randim lesz,az biztos.Ezután kézenfogva hazasétáltunk,majd lezuhanyoztunk és ágyba bújtunk.Ma szintén nem mentem haza,hanem Sehunnál aludtam.Annyira fáradt voltam már,örültem a pihe-puha ágyikónak,s ezzel Sehun sem volt másképp,viszont még hancúrozni akart,de én nemet mondtam.A jóból is megárt a sok,ez a mondatom mindig beválik.Szorosan hozzábújtam,fejemet mellkasára tettem,és így aludtunk el az első hivatalos randink után.......................

Édes pillanatok

Annyira jó volt,hogy kezemet szorította és nem akarta elengedni,Sehun közelsége egyszerűen megőrjített,kívántam őt.Látszik rajta,hogy férfiasodott is,vállai szélesebbek lettek,kezei izmosabbak,csak hálálkodni tudok,hogy egy ilyen fiú a barátom.
-Bernie nézd azt a csillagot,az leszel te,az lesz az én csillagom,ami meg mellette van,az lesz az enyém,így mindig egymás mellett leszünk,örökre-mosolygott aranyosan,közben pedig derekamat ölelte.Az esti tábortűz melege megnyugtatott,körbe ültük a tüzet a sok sztárral,osztálytársaimmal,tanárokkal,a hangulat egyszerűen fantasztikus volt.
-Hmm oké,ez tök jó,de én miért vagyok a nagyobb
csillag???-kérdeztem érdeklődve,majd szemeibe néztem,de lehet nem
kellett volna,mert olyan zavarba jöttem,hogy rögtön köhécselni kezdtem.
-Héé jól vagy?-kacagott fel..-Azért vagy az te,mert sokat jelentesz nekem,még az életemnél is többet és annyira hiányoztál
már-arca boldogságot tükrözött,az enyém hasonlóképp,végre láthatjuk egymást 9 hosszú hónap után és ez a pillanat csodálatos volt.
-Jól vagyok,csak tényleg változtál külsőleg-forgattam meg szemeimet,de ő valószínűleg ezt rosszul értelmezte.
-Rossz irányba??-vágott ijedt arcot,de hozzábújtam mellkasához és halkan csak ennyit mondtam:-Abszolút nem,férfiasabb lettél,de még mindig nagyon aranyos vagy,azt szeretném ha örökre ilyenek lennénk.Ahh tudod milyen jó érzés a karjaid közt lenni,és a mellkasodhoz bújva rájöttem,hogy ettől kényelmesebb hely nincs számomra-kijelentésemen még én is elmosolyodtam,Sehun pedig egyenesen vigyorgott,büszke volt magára,de na van mire az a helyzet.
-Hmm örülök,de ha itt tartunk te is változtál,még aranyosabb lettél,nőiesebb is,a tested is megváltozott,de a méreteidből még mindig nem adtál le-az aranyosságát átvette a perverzsége,de valahogy már ez az éne is hiányzott.
-Haha jól van vicces vagy én is szeretlek,most beakartam szólni egy durvát,de inkább nem mondok semmit-kuncogtam.Egyből vette a lapot,hogy mire akartam célozni,de nem zavarta cseppet sem,sőt büszke fejet vágott.
-Ma nálam alszol?-itt már kicsit berezeltem,az igaz,hogy együtt vagyunk,meg minden,de hivatalosan még randin sem voltunk,az is igaz,hogy már aludtam vele,de nem is tudom..
-Ööö-őgettem,de ő gyorsan közbevágott.
-Akkor is nálam alszol ha nem akarsz,ha nem a válaszod,szóval tökmindegy.Szerintem lassan indulhatnánk is,tényleg sok mindenki néz minket,ami egy kicsit zavaró.Nincs kedved inkább most rögtön menni?-megragadta vállaimat,majd izgatottan a szemembe nézett.
-Felőlem mehetünk,ha te most szeretnél,csak elköszönök mindenkitől oké?-rámosolyogtam,majd egy gyors puszit az arcára nyomtam.Kicsit meglepődött,de tetszett neki.
Így is volt,mindenkitől elköszöntem,hasonlóképpen tett Sehun is,majd hazafelé vettük az irányt.Kézen fogva sétáltunk Sehun házához,közben pedig felhívtam a nevelőszüleimet,hogy ma nem megyek haza,szóval ne várjanak.Beleegyeztek,de azt mondták vigyázzak magamra.Olyan jó volt kéz a kézben sétálni,mindig is erről álmodoztam,hogy majd a hercegemmel így sétáljak és próbáljunk ki együtt sok dolgot,a hercegemet is valahogy olyannak képzeltem el,mint maga Sehun,szóval most tényleg nagyon boldog vagyok.Szeretném ha ez örökre így maradna kettőnk között,de félek,hogy egyszer majd jön valami rossz és elválasztanak tőle,erre gondolni sem akarok.
-Holnap menjünk el egy hivatalos randira,van kedved??-a hirtelen semmiből,a nagy csend közepette kicsit meglepett ez a kérdése,de boldog lettem és a nyakába ugrottam.
-Igen igen igen igen igen és ezerszer is igen-úgy viselkedtem,mintha a kezemet kérte volna meg,pedig csak annyi volt,hogy felajánlotta,hogy holnap együtt menjünk el egy hivatalos randira.
-Jól van,örülök hogy ennyire szeretnéd.Akkor holnap jól ki szórakozzuk magunkat,mit szólsz?-csak bólintottam és belecsimpaszkodtam bal karjába.10 perc múlva már Sehun házában is voltunk,majd mondta,hogy nyugodtan menjek el zuhanyozni,amibe pedig átöltözhetek,az ott van az ágyán.Meglepetten figyeltem rá,ezek szerint ez a ruha amit felvehetek egy ajándék lenne?Siettem gyorsan be a szobába,majd megpillantottam egy aranyos cica mintás pizsamát.Az alsó része egy rövid gatya,a felső meg egy rövid póló volt.A plusz ráadás a papucs,aminek macska tappancs kinézete volt.Nagyot röhögtem,majd gyorsan lezuhanyoztam és felöltöztem az új pizsamámba.Elégedetten sétáltam Sehun elé,aki éppen a
vacsorát csinálta kis köténybe.
-Na mit szólsz,jól áll nekem az új pizsamám Sehun gazdám?-céloztam ezzel a régi szép időkre,emlékszem tisztán,hogy macskajelmezbe voltam,mikor összejöttünk.Na itt sem kellett több Sehunnak,szegény rögtön kipurcant.
-Na oké,talán nem ezt kellett volna megvennem,na mindegy már ez marad,azért remélem tetszik,mondjuk nekem nagyon is,dehát had ne mondjam most mit gondolok.Csinos vagy tényleg,mint mindig-kicsit elpirultam,majd megöleltem és megköszöntem az ajándékot.
-Te neked is jól áll ez a kötény,meg a főzés,de nem gondoltam volna,hogy még egy vacsorával is elődrukkolsz.Mit fogunk enni??-leültem a székre az asztalhoz,majd kíváncsian ránéztem.
-Ramen,remélem finom lesz és ízleni fog,a fiúknak nagyon bejött-nem kellett sokat várni,nemsokára kiszedte a 2 adagot a tányérokba,addig én megterítettem,azután pedig nekiálltunk a vacsorának.Tényleg nagyon finom volt a ramen,ezentúl tuti ő fogja készíteni..
-Hmm nagyon finom lett Sehun,de ugye tudod hogy én nem nagyon tudok főzni,szóval jó lányt választottál magad mellé.Mellesleg ha még tudnék is,ezt a finomat nem tudnám utolérni-mosolyogtam,majd szürcsöltem befele a tésztát.
-Tudom,hogy ilyen téren béna vagy,de majd együtt összehozunk valamit,ha van kedved tőlem is tanulhatsz-kacsintott,amire a pálcikát majdnem kiejtettem a kezemből.Zavarba jöttem,de nem tudom hogy hirtelen mitől?Nehogymár egy kacsintására ennyire elszálljak.
-Ühm megtennéd,hogy még asztalnál vagyunk,addig nem vágsz ilyen izé fejeket??Nem szeretnék megfulladni,főleg nem ebbe a finom ramenbe-köszörültem meg a torkom.
-Na mi van,csak nem ennyire kívánsz már??-vigyorgott kajánul.
-Yaaa te perverz,ne hordj itt össze-vissza ilyen badarságokat-gyorsan megettem a rament,majd elpakoltam és elmosogattam.Szinte éreztem magamon Sehun tekintetét,ahogy végig engem néz míg én háttal vagyok neki.Nem mertem hátranézni,féltem,de egyszer csak hirtelen megéreztem az érintését.Hátulról teljesen hozzám simult,kezeit mellem alatt kulcsolta össze,éreztem forró leheletét tarkómon,amitől a hideg másodpercenként kirázott.Egyszer csak hirtelen megéreztem forró ajkait nyakamon,ez az érzés még új volt nekem,bár nem mondhatom,hogy rossz,jó volt nagyon is,de furcsa.Egyszerűen elvesztettem a fejemet,hirtelen azt sem tudtam hogy hívnak,nem tudtam hogy mi történik velem,csak azt kérdezgettem
magamtól,hogy ez normális dolog?..-Seh..hunnhh-lihegtem elhaló hangon,ami még jobban felizgatta őt....Mitől gerjedt ez be ennyire?Mióta ennyire férfi állat??
-Éhn Shajnálohm-nyögte miközben csókolgatta a nyakam.Nekem sem kellett több,megkívántam őt,amitől kicsit meg is ijedtem,de ezen nem volt időm gondolkodni sem,mert Sehun megfordított,így már egymás szemébe bámultunk.Tényleg férfiasabb lett kívül,de belül ugyanaz aki volt,ennek nagyon örülök.Arcomat kezei közé vette,majd hirtelen megcsókolt.Szívem egyre hevesebben vert,soha nem gondoltam volna,hogy egyszer ilyen is megtörténik.Kezei közben letévedtek hátamon keresztül a fenekemre,majd csak egy erős markolást éreztem.Kicsit bepánikoltam,ezért megszakítottam a csókcsatát.
-Sehun én még ebben nem vagyok biztos vagy is,még erre nem készültem fel,tudod én tényleg szeretlek,de talán ez még most túl sok..szerin..-nem hagyta végigmondani.
-Sajnálom,én csak annyira kívánlak és már nem sokáig tudok várni-fejét a vállamra hajtotta,majd erősen megszorított.
..-Én soha nem voltam ilyen,ilyen akaratos,de most elkapott egy érzés és most,alig bírtam leállni,nem akarlak ezzel elkergetni magam mellől,én tényleg igazán szeretlek,szóval inkább várok még ezzel.Teljesen megértem,hogy félsz ahogy mindenki,de egyszer úgy is túlesel rajta,de talán igazad van,ez túl hamar van még-kibújt ölelésemből,majd a szobája felé vette az irányt.Arca szomorú volt,utáltam magam abban a pillanatban,de annyira nyuszi vagyok,mit kéne tennem?Szegény így csak szenved nem igaz?Gyorsan elmosogattam az ő tányérját is,majd felszaladtam az emeletre a szobájába.Ott feküdt az ágyon és a plafont nézte,annyira aranyos volt,de csalódott.
-Sehunie kérlek ne légy ilyen,ne magad okold,az a helyzet,hogy én is kívánlak nagyon és nehéz volt elszakadni tőled,de a félelmem nagyobb.Tudod amúgy is,hogy mennyire szégyenlős vagyok és tényleg így hirtelen jött-becsuktam magam mögött az ajtót,majd lassan odasétáltam az ágyhoz és leültem Sehun mellé.Jobb kezemmel megsimítottam édes arcát,majd lágy csókot leheltem ajkaira,ezután pedig melléfeküdtem és hozzábújtam szorosan.
-Hmm ez jó volt-mosolyodott el,aminek már örültem.Annyira rossz,hogy most miattam nem történik semmi,a hangulat is rossz lett és úgy minden....-Amúgy miért félsz ennyire?
-Mert szégyenlős vagyok,fájna és ez annyira kínos-erre csak felröhögött,amit nem nagyon értettem.
-De egyszer úgy is foglak ruha nélkül látni,nem fogok örök időkig várni,ha nem fogod engedni,este mikor alszol megrontalak-ez gonoszul hangzott,de végül is igaza van,nem várhat örökké,de mit kéne tennem?
-Tudod mit?Tedd meg most,nem akarom,hogy miattam szar legyen minden,nyugodtan tedd meg-szemei kidülledtek,majd csak elordította magát.
-Te normális vagy?Az nem megy csak így hupsz egyből,annak kell megfelelő alkalom,mint az előbbi például,nem az hogy csak így mondod én meg rád ugrok és nyomom a mait-ezen elgondolkoztam,igaza lehet,de mi van akkor,ha hirtelen megcsókolom?Ha majd én hirtelen letámadom?Gondolkodásom közepette a már ülő Sehun arcát elkaptam és magamhoz rántottam.Szemei nem voltak becsukva,mert annyira megvolt lepődve,de nem kellett sokáig várni arra,hogy észhez térjen.Ledöntött az ágyra,éreztem,hogy innentől már nincs menekvés,ezt én csináltam magamnak,szóval most már nyígni se merjek.Kezei közben betévedtek felsőm alá,oldalamat,hasamat simogatta miközben hevesen csókolt.Én nyaka körül fontam össze kezeimet és úgy húztam erősen magamhoz,majd megunva ezt az állapotot,hirtelen belemarkolt mellembe,
amire felnyögtem.
-Sehunh izhéé énh-próbáltam beszélni,de egy mondatot sem hagyott kimondani.Egyszer csak lerántotta rólam a felsőt,így már felsőtestem csupasz volt,kicsit kínosan éreztem magam,arcomon pedig nagy vörösség jelent meg.Ezután saját felsőjét is olyan gyorsan lekapta és eldobta a szoba másik végébe,hogy rendesen sokkolódtam rajta.Ezt követően elvált ajkaimtól,majd apró csókokat lehelve haladt lefelé a nyakamon át,a hasamon keresztül,a melleim körül,míg el nem ért legérzékenyebb pontomig.Hirtelen a gatyát is lerántotta rólam,így már tényleg teljesen meztelenül feküdtem előtte,ő pedig csak perverz mosolyt villantott rám és tovább folytatta dolgát.Idővel róla is lekerült a gatya,majd kicsit megemelt és egy gyors lökéssel belém hatolt.Nagy sikoly hagyta el számat,mert ez iszonyatosan fájt,de utána egyre kellemesebb érzés kerített hatalmába,már kezdtem élvezni a dolgot.Mikor már eléggé megszoktam ezt a lassú tempót,gyorsabban kezdett el mozogni,közben a lepedőt markoltam és csak a nevét hajtogattam...-Sehunh,Sehunh..
Szóltam neki,hogy már mindjárt a végét járom,erre még erősebbeket lökött,majd egyszerre értük el a csúcspontot.Fáradtan feküdt le mellém,és mindketten csak sóhajtoztunk,lihegtünk.Megsimogatta arcomat,majd csak ennyit mondott:
-Szeretlek,mindennél jobban,ez csodálatos volt,örülök,hogy mindkettőnknek ez volt az első.Annyira boldog vagyok,gyönyörű vagy,gyönyörű-közelebb húzódott hozzám,majd egy utolsó puszit lehelt arcomra és egymás karjaiban aludtunk el.

Újra megérinthetlek

-Milyen vendégek?-kérdeztük egyszerre a diákokkal meglepődve.
-Háát ez egy meglepetés.Ők kérlek szépen sztárok lesznek-mondta egyszerűen,mire mi mindannyian kerek szemekkel figyeltük Jinya tanárnőt.Senki nem értette előbbi kijelentését.
-Mi van?Kik jönnek?-értetlenkedtünk továbbra is,de hamar választ kaptunk,szóval jó nagy titok.
-Tudtam,hogy megfogtok lepődni,de akkor elmondom.Elég sokan jönnek,szóval a gatyátokat kössétek fel.Kezdem:Super Junior,SHINee,f(x),SNSD,MBLAQ,Kara,MissA,U-kiss,B2st,2NE1,BigBang,T-ara,After school,2PM,2AM,TeenTop,Boyfriend,FT-Island,CN-Blue,Block B,Sistar,4Minute,Wonder Girls,Brown Eyed Girls,Secret,B.A.P, valamint különleges meglepetés az Exo-na erre totálisan leesett az állunk,főleg az utolsó bandán és főleg nekem.Exo?Ugye most csak viccelnek?
-Mi van?Ez rengeteg,és ezek mind a leghíresebbek-ordítoztuk egyszerre,de nekem az agyam nem is a többi bandán,hanem az Exon kattogott.Régebben pedig ordítottam volna,ha megtudom,hogy egy légkörben leszek ezekkel az előadókkal.
-Tudom,de ezt csak a mi sulinkban lehet megszervezni,hisz ez egy előadóművész iskola.Ideje,hogy sztárokkal ismerkedjetek,hisz mi lesz veletek,ha ti is ilyen hírnévvel fogtok majd futni?Bernie amúgy is,te vagy az egyik legkiemelkedőbb diákunk,hisz megkaptad a musicalben a főszerepet.Ezt viszont.tőbb sztárbanda is megtudta-na oké nekem sem kellett több.Kővé fagytam,majd bámultam magam elé.Nem voltam abban biztos,amit az előbb mondott.Azt hittem álmodom,de nem, ez most nem álom,ez most tényleg valóság.
-Tessék Jinya tanárnő??Mit mondott?-sokkolódtam,így elég viccesen nézhettem ki,de jelenleg nem az foglalkoztatott.Kis gondolkodás után,félve,de rákérdeztem:-Egyébként az Exo tényleg jön?
-Igen jól hallod és igen ők is jönnek-mosolygott,hisz tudja,hogy én meg Sehun hogyan állunk,idő közben nagyon jóba lettem vele és mindent el is mondok neki....Persze nagyon boldog voltam,hisz ez milyen csodálatos,hogy tényleg ennyi kedvencem ellátogat ide,és még az Exo is jön.Igaz is a 3 hónap letelt 10 napja,de ők erről vajon miért nem szóltak nekem?
-Na fogadjuk is a vendégeket,hisz már a SHINee meg is érkezett.Ohh de az f(x) is.Nagyszerű-tapsolt boldogan tanárnő,de mi végig nagy szemekkel figyeltünk,majd fanságunkat félredobva komolyak lettünk.
-Tanárnő ezután mi lesz a program?-fogtam meg vállát,mert éppen sietett volna a SHINee-s fiúkhoz.Mikor őket megláttam azt hittem elhalok.Életem első bandája ők,na meg persze Super Junior.
-Hát fényképezkedés velük.Bárkivel lehet fényképezkedni,sőt mindenkivel lehet.Aztán csinálunk vetélkedőket,majd el is jött az este..tábortűznél táncolunk,majd éjfélkor fellőjük a tűzijátékokat-ezt a programtervet meghallva,mindenki sikítozni kezdett,még én is elengedtem egy kisebb örömsikolyt,hisz ez nagyon hihetetlen.Azokkal együtt lenni,akikre mindig felnéztél és példaképként tekintettél,ez igazán megtiszteló.
-Istenem de jó.Imádom ezt az iskolát-ugráltam örömömben,
-Reméltem is,hogy ezt mondod-mutogatott ujjával,majd elindult előre és intett nekünk,hogy utána...Kedvesen és udvariasan fogadtuk a bandákat,valamint már közben beszélgettünk is velük.Mindenki borzasztóan kedves volt,egyáltalán nem voltak bunkók,beképzeltek,mint ahogy általában a sztárokat leírják.Amikor a SHINee-val elkezdtem beszélgetni,egy jó pár percig az ütő is megállt bennem és gondolkoztam rajta,hogy most vajon élek -e?A Super Juniornál meg alig mertem megszólalni,de ahogy őket ismerni,rögtön barátként kezeltek és viccelődtek.Jókat röhögtem rajtuk,de mikor Teukie rám nézett,azt hittem ott esek össze.Ő volt a főbiasom,bár Sehun a barátom,de azt hiszem Teukie-ra továbbra
is felfogok nézni.Ő nagyszerű vezetője a Super Juniornak és remélem örökre együtt maradnak.Minden banda totálisan kedves volt,így jókat nevettem,szórakoztam....Már mindenki itt volt a bulin,csak az Exo nem.
-Vajon hol késnek már?Lehetséges,hogy Sehun el sem jön?-ki sem mondtam ezt a szót,de az Exo feltűnt a terepen...Én csak néztem rájuk nagy szemekkel,hogy tényleg ők -e azok,de akkor már tényleg megbizonyosodtam róla,mikor LuHan a nyakamba ugrott,aztán a többi tag is megcsinálta.
-Srááácoooooooook- ordítottam,majd könnyes szemekkel ölelgettem mindenkit ahogy csak tudtam.Olyan szinten hiányoztak már,hogy az leírhatatlan.Imádom az összes tagot.
-Te jó isten mennyit változtál,ha LuHan nem ugrik rád,meg sem ismerünk-mondta viccesen Suho.
-Ugyan már.Ne mondjál ilyeneket Suho- mosolyogtam és legyintgettem.
-És ha jól csiripeltek a madarak,megkaptad egy musicalben a főszerepet.Igaz ez ?-kérdezte boldogan LuHan,akinek most is úgy csillogtak a szemei,ahogy mindig is szoktak.
-Igen igaz-válaszoltam egyszerűen,de valami nem hagyott nyugodni...-Sehun vajon hol van?-idegeskedtem magamban, közben pedig ajkaimat harapdostam...-Nos fiúk,hogy vagytok?Meséljetek nekem-kacsintottam.
-Meg sem kérdezed,hol van Sehun?-kérdezte D.O furcsán,majd vigyorgott egy nagyot.
-Meg akartam,csak nem akartam rögtön ezzel kezdeni a napot,de nem csodálkoznék,ha nem jött volna el,ugyanis akárhányszor csak írtam neki,soha nem írt vissza nekem,így aggódok,hogy valami baj van-lehajtottam a fejemet és mint egy kisgyerek köröztem a lábammal.
-Hááát...-húzta el a száját Kai..
-Valami történt?-felkaptam fejemet,majd szúrós pillantásokat vetettem mindenkire.
-Csak annyi,hogy minden nap rólad áradozott,hogy napról-napra csak csinosodsz,amiben igaza is volt,de nem tudott neked visszaírni,mert akárhányszor meg is írta már a levelét,képtelen volt megnyomni a küld gombot-na erre tökre hülye fejemet bevágtam és kérdőn néztem a srácokra.
-De miért???
-Mert annyira hiányoztál neki,hogy úgy gondolta,jobb lesz ha nem ír neked üzenetet,így hátra megunod te is és nem fogsz neki annyira hiányozni-rögtön lefagytam és kicsit ideges lettem.Hogy lehet ekkora hülye Sehun is?
-Most ez komoly?Azt hitte,hogy ettől kibaszott boldog voltam??-idegességemben könny gyűlt a szemembe,de mikor egy ismerős hangot meghallottam,köpni-nyelni nem tudtam,sőt pislantani sem.
-Nem,nem hiszem azt,sőt nem is hittem azt,de képtelen voltam rá,sajnálom.Minden egyes eltelt nap után csak jobban hiányoztál.
-Se Se..Ez Sehun hangja.Hol vagy?..Gyere elő..kérlek én látni akarlak..-vergődtem.
-Nem jó ötlet,ugyanis megváltoztál és nem vagyok ebben biztos,már attól remegek,hogy látlak.
-Nem,nem érdekel...csak kérlek had lássalak újra.Tudod te mennyi volt ez a 9 hónap??Mintha meghaltam volna 36-szor újra és újra egymás után-kiabáltam a semmibe.
-Tényleg azt akarod,hogy újra megérintsük egymást?
-Soha nem voltam még ennyire biztos semmiben-annyira boldog voltam,hogy újra hallhatom hangját.Mindenki aki a suliban volt,csak figyelte a jelenetet.A tanárok is csak bambultak előre és figyelték a fejleményeket.
-Teljesen más lett az arcod,az alakod és a hajad .. egyszerűen csodálatos..Bernie....
-Gyere elő-mosolyogtam.Ezt alig mondtam ki,csak annyit éreztem,hogy másodpercek alatt a karjaiban tartott engem Sehun.Olyan volt,mintha ez a szorítás soha nem akarna elmúlani.Közben nagy könnycseppek hullottak ki a szememből.Jelenleg csak annyit tudtam kinyögni,hogy:-Se se se Sehun...Mégis csak szeretsz,és nem utáltál meg.Féltem,hogy már vége,mert nem írtál,mint aki napról napra elfelejtett engem.Sehun annyira hiányoztál-egy hirtelen mozdulattal megfordultam,a hajam pedig követett.Mikor a szemeibe néztem,az egész testem beleremegett.A csillogó szemei,a tökéletes arca.Minden annyira tökéletes rajta,szinte semmit sem változott,talán egy kicsit.Ugyanaz a tekintet,ugyanaz az illat,amire már olyan régóta várok.A suliban minden fiú írigy volt,bár nem értettem,hogy miért.
-Bernie-mosolygott édesen,de olyannyira,hogy teljesen elkábultam.Lassan mindenki magunkra hagyott,majd kimentek az udvarra.Azért jól esett,hogy nem bambultak tovább minket.
-Sehun végre szemtől szembe.Te is változtál egy kicsit.Még helyesebb lettél,már ha ez persze lehetséges.Sehun erre nem szólt semmit,csak mélyen a szemembe nézett,megsimította az arcom,amire én lehunytam a szemeim és csak az ő érintésére koncentráltam.Én szintén az ő arcát simítottam meg,de a vágyaim egyre csak erősödtek.Nem jellemző rám,de meg akartam csókolni,érezni akartam az ajkait.Pár perc szemezés után Sehun egy hirtelen mozdulattal az arcomat odarántotta az övéhez és olyan csókot lehelt az ajkamra,amit egy örök életre nem felejtek el.Nagyon heves csók volt,de ami a legfurább,hogy nyelves csókot adott,amit ezelőtt még soha sem,így rendesen meglepődtem,de úgy éreztem,hogy csak Sehun és én vagyunk a világon,senki nem lát.Mikor ajkaink elváltak,Sehun csak a tekintetemet kereste,én
pedig már eléggé zavarban voltam,de őt ez nem igazán zavarta.
-Sehun,annyira hiányoztál-öleltem meg,majd fejemet mellkasába fúrtam.Most inkább gyerekként viselkedtem,de olyannyira jól esett már szorítása.
-Szeretlek,annyira hiányoztál-simogatta fejemet...-Soha többet nem akarok ennyit távol lenni tőled,ez maga a pokol volt.
-A szívem most majd kiugrik a helyéről.Ilyen váratlan meglepetéseket okozni nekem,ki fog készülni még egyszer a szívem-nevettem kedvesen,ami neki nagyon tetszett.
-Sajnálom,hogy ilyen hirtelen történt minden,de ettől jobb belépőt nem tudtam szervezni,de nem is akartam.Nekem elég,hogy újra a karjaimba tudhatlak-elengedtem,majd belé karoltam és az udvar felé vettük mi is az irányt.
-Sehun nagyon nagyon,de nagyon Szeretlek-örömkönnyeim azért folytak,amin elnevette magát,ettől mindig zavarba jövök.
-Ne sírj-letörölte a könnyeimet,majd:-Azt szeretném,hogy nevess.
-Ezek örömkönnyek-nevettem továbbra is.Annyira boldog voltam,hogy elmondhatatlan,ez a nap az,amire mindig is fogok emlékezni.

Az este folyamán sokat táncoltunk énekeltünk,sőt minden egyes sztárral lefényképezkedtem,ezt az esélyt nem hagytam elúszni,szóval rögtön töltögettem is fel mindenhova.Azt hiszem én voltam a világon most a legboldogabb ember.Nagy meglepetésemre elég jól kijöttem mindenkivel és nem csak az Exosokkal beszélgettem,hanem sorba mindenkivel.Különösen jóba lettem azokkal,akikre tényleg mindig is felnéztem vagy is a fő kedvenceimmel,de nem mondhatom azt,hogy a többiekkel nem.Minden banda előadott legalább egy számot,sőt volt aki szólóban is tol egyet.Mindenkit csillogó szemekkel kísértem végig,de amikor az Exo jött,a szívem is megállt.Először a Historyt adták elő,majd a MAMA-t,azt követően
pedig a kedvenc számomat,a Two Moonst.Na én úgy tapsikoltam,mint egy bolond,így kicsit furcsán is néztek rám az emberek,de igazából nagyon is jót röhögtek rajta.Sehun tánca egyszerűen elvarázsolt,annyira belehabarodtam ebbe a fiúba,hogy soha többet nem akarom őt elengedni...A Super Junior a Mr.Simplet és a Sexy,Free & Singlet adta elő,a SHINee-sok a Lucifert és a Ring Ding Dongot.Nagy nehezen még a Sherlockot is bevállalták.Az f(x) az Electric Shockot,majd a Hot Summert.Az SNSD a The Boyst és a Paparazzit,nagyon ügyesek voltak mindannyian.Az MBLAQ a Mona Lisat és az Oh Yeaht.Na még folytathatnám,hogy ki mit adott elő,de azzal elmenne a nap.Nagyon boldog voltam,hogy ilyen emberekkel lehetek együtt,most láttam csak igazán,hogy milyenek is a profik...Mindenkin elcsodálkoztam,ugyanis volt olyan,aki először nem volt szimpatikus,majd mikor beszélgettünk kiderült,hogy tökre kedves és aranyos.Jonghyun egy párszor felhívott a színpadra énekelni,ezért az este folyamán többször is röhögőgörcsöt kaptam.Na ha ő vele valaki összebarátkozik,én csak annyit mondok,hogy sok szerencsét.Mellette nem lehet unatkozni,az biztos.Nagyon szórakoztató,de ez elmondható az összes idolról,akikkel együtt voltam...A legviccesebb az volt,mikor a főénekesek elkezdtek rappelni,na én olyankor mindig úgy röhögtem Sehunnal együtt,hogy nem igaz,de például mikor Zelo elkezdett rappelni úgy kb tátva maradt a szám.Én soha nem tudok majd olyan gyorsan beszélni,rappelni ahogy ő.Annyira bírom a rapereket és mindig elcsodálkozom,hogy vajon ezt hogyan is csinálják...
Mikor már nem annyira rángattak fel a színpadra,leültem Sehun mellé,aki rögtön összekulcsolta kezeinket és így néztük együtt a tábortüzet,amit körbeültünk.................

Luhan híre

Ma van 6 hónapja,hogy nem láttam az Exot.Ez alatt az idő alatt sokat dolgoztam a célom érdekében,de nem mondhatnám,hogy túl sok dolog történt velem.Inkább már izgatott lettem,hisz 6 hónap eltelt,újra láthatom őket...Persze gondoltam én....Egy keddi napon,mikor iskolába mentem,megláttam egy ismerős felsőt..Rögtön,akaratlanul is,de Sehun nevét ordítottam,de tudtam,hogy nem ő az ...
-Sajnálom,nem ezt akartam mondani,de Luhan te vagy az?-néztem meglepődötten az előttem lévő fiúra.
-Igen én lennék.Sajnálom,hogy csalódást okoztam,tényleg nem akartam,de Sehun küldött az az igazság-vakargatta tarkóját.
-Valami baja van?-ijedten ránéztem és megragadtam vállát.
-Nem éppen,inkább csak az van,hogy...tudod rátérek a lényegre.Sehun csak 3 hónap után tud visszatérni.Még rápakoltak 3 hónapot a melóra,így engem küldött el,mert tudja,hogy mi egész jóban vagyunk és csak nekem volt szabadidőm-örültem persze neki is,de még 3 hónap?Az rengeteg.
-Haaah értem....-szomorodtam el.Luhan egy hirtelen mozdulattal átölelt,én pedig hirtelen megdöbbenésemben egy szót sem szóltam.
-Luhan mit mit csinálsz?-próbáltam ellökni magamtól,de nem tudtam.
-Sajnálom én csak...tudod..annyira megsajnáltalak és olyan régen is láttalak már.Sajnálom,nem bírtam megállni,hogy ne érjek hozzád...sajnálom-már el akart engedni,de ekkor én-:Luhan ne ne engedj el-egy kisebb könny szökött szemembe...-Annyira hiányoztok és Sehun is annyira hiányzik,szeretethiányom van.Luhan sajnálom,én sajnálom,pofátlan vagyok tudom,de egyszerűen most nagyon jól esik,hogy ölelsz-erősebben megszorítottam,magamon is meglepődtem,hogy hogy lehetek ennyire szemtelen...-Én..én annyira boldog vagyok,hogy téged küldött Sehun-törölgettem közben szemeimet.Luhan csak erősen visszaszorított,ez emlékeztet a 6 hónappal ezelőttre.
-Picsába,annyira fáj,de jól esik hogy ölel.Mit kellene tennem?Nem mondhatom el neki,hogy mit érzek,azt hiszem jó barát módján kell viselkednem,le kell állítanom magam.Sehun a legjobb barátom és ő megbízott bennem-gondolta magában Luhan.
-Luhan....Remélem hamar eltelik még ez a 3 hónap-elengedtük egymást,majd letöröltem a könnyeimet és elmosolyodtam.Annyira őzike szemekkel nézett rám,olyan aranyos volt,nem bírtam ki nevetés nélkül.
-Mit szólnál ahhoz ha elmennénk vásárolni és képeket csinálnánk??Naa,naaa- bökdösött oldalba.
-Benne vagyok-megragadta a kezemet és elkezdett velem futni.Boldogan futkároztunk,olyan gyerekesen viselkedtünk,de jól éreztem magam,olyan felszabadult voltam.Bár vásárolni indultunk,de ebből a végén kergetőzés lett.
-Van egy ötletem,Gyere csaaaak- hirtelen felkapott a hátára,amitől enyhe sokkot kaptam.Sikítoztam,de igazából nagyon vicces volt.
-Luuu..-ordítom,mikor jobban szaladt velem...-Mit mit csinálsz?Wáááohh hehe-annyira nevettem,hogy már a hasam is fájt tőle.
-Na milyen ott fent a hátamon?-pillantott hátra,így szembetalálta magát mosolygó ajkaimmal.Tekintete rajtamaradt,majd hosszú szólítgatás után feleszmélt és köhögött egyet...-Na szóval milyen is?
-Csodálatos,ez annyira jóó,de most figyelj csak ideee- letett,majd hátranézett.Kamerájával gyorsan lekaptam és hát sikerült
egy elég hülye fotót készítenem róla.Először el sem hittem,hogy róla készülhet rosszabb,sőt viccesebb fotó,de úgy néz ki ő is csak egy ember.2 órán keresztül,míg Luhan szabad volt,csak hülyéskedtünk,vásárolgattunk és sok-sok képet csináltunk.Annyira jól éreztem magam vele,mielőtt még elment volna,megettünk egy fagyit.
-Ez olyasmi volt,mint egy randi nem?-kérdeztem nevetve.
-Te..tessék?-lepődött meg Luhan.
-Hát végül is tudom,hogy ez nem az volt,de hasonló.Az oké,hogy Sehunnal vagyok és őt szeretem,de borzasztóan jól éreztem magam-fülig érő mosollyal néztem rá,de ő elkomolyodott és a földet kezdte el bámulni.Aggódtam,hogy tán valami rosszat mondtam és próbáltam kideríteni,hogy vajon mi a baja,de nem szólalt meg.
-Miért ilyen?Ha így folytatja,nem bírok leállni,annyira szeretném ha az én barátnőm lenne,de ő Sehunt szereti,jobb ha most elbúcsúzom-gondolatai csak kavarogtak a fejében,majd nagy nehezen rám mosolygott és:
-Nem mondtál semmi rosszat,csak valami az eszembe jutott,de azt hiszem itt a búcsú ideje-felállt és táskáját hátára vette.
-Ne menj már el,maradj itt és menjünk még el valahova-ragadtam meg karját,de ő kivette kezemből.Meglepődtem,hogy vajon ezt miért csinálta?Mostanában olyan furcsán viselkedik....
-Hidd el szívesen tenném,de az időm többet nem enged,sajnos.Figyelj,ha neked az úgy jó,ha minden este küldök üzenetet,akkor azt szívesen megteszem-zavartan nézett körbe,de én örültem neki,hogy ezt mondta.
-Akár csak Sehun,de ígérd meg,hogy te tényleg minden este küldesz nekem valamit.Rendben?
-Pacsit rá-adott egy pacsit,majd egyszerre felnevettünk.Luhan tényleg egy nagyon jó ember,nem hiába szereti mindenki.
-Nos akkor 3 hónap múlva,újra látjuk egymást,nem igaz?-bekaptam az utolsó fagyi darabot is.
-De-de pontosan..Jól mondod,de figyelj-szorított újra magához.Lehelete meleg volt,éreztem nyakamon,miközben fülembe ezt súgta :Vigyázz magadra,ne szomorkodj,Sehun vissza fog térni,csak adj neki időt.
-Meglesz várok rá-simogattam hátát és elmosolyodtam.
-Szeretlek....-súgta alig hallhatóan.Szívem olyan hatalmasat dobbant,hogy rendesen fájt.Szemeim a kétszeresére nyíltak,igazából nem tudtam,hogy miért mondta ezt.Itt az a szokás,hogy a barátoknak is ezt a szót mondjuk?
-Mi??-kibújtam öleléséből és értetlenül néztem rá.Ez számomra olyan volt,mint egy vallomás.
-Most mennem kell,vigyázz magadra-kérdésemre nem válaszolt,hanem egy gyors puszit nyomott az arcomra és beszállt egy taxiba.Én teljesen elvörösödtem és értetlenül,megfagyva integettem neki.Nem bírtam felfogni,hogy most ez mi is volt,de bemagyaráztam magamnak,hogy itt a barátoknál ez a szokás,így nem is foglalkoztam vele többet.Hazasétáltam és vártam az estét,hogy vajon tényleg fog -e üzenetet küldeni.
Lassan teltek a napok,unalmasak voltak,viszont Luhan tényleg minden este küldött üzenetet,sőt énekelt nekem altatódalt is,ha megkértem,viszont Sehun még csak arra sem üzent,amit küldtem neki.
-Vajon valamiért megharagudhatott rám?Netán beleszeretett valami másik lányba??Természetesen ha így van,tuti valami bolondságot csinálnék,vagy csak úgy elkezdenék sírni,hogy azt mindenki hallaná-gondolkodtam hangosan.Nevelőanyám bejött hozzám elég sokszor,mert aggódott értem,mostanában nem a bombaenergia formámban voltam.Több kirándulást szerveztek,így jobban megismerkedtem velük,és az a helyzet,hogy tényleg nagyon kedvelem őket.

3 hónappal később:

A 3 hónap alatt nagyon sok mindent csináltam és változtam is.Új hajam,szebb alakom és szebb arcom lett.
A hajam abból a szempontból lett új,hogy megnőtt és majdnem a fenekemig ért a vége,de nem egyenes volt,hanem ez a szép gyűrűs göndör.Az alakom nem volt valami tökéletes,de az elmúlt hónapokban arra gyúrtam,hogy minden fölösleget eltüntessek.Az arcomról pedig végleg eltűnt minden pattanás,nos soha nem gondoltam volna,hogy ezt is megélem,de úgy néz ki,mégis csak egyszer felnő az ember,vagy kinövi a gyerekkorát.A viselkedésem az bezzeg semmit sem javult,ugyanaz a hülye,vicces lány maradtam,akit mindenki ismert.Ami a színészetet illeti,nem rég kaptam egy főszerepet egy musicalben,szóval tényleg nagyon boldog voltam.Megkértem Luhant,hogy a hangfejlesztésben segítsen.Sehun segítségét a színészet végett akartam kérni,de őt képtelenség volt elérni,így feladtam.Minden este küldtem neki üzenetet,de ő egyszer sem válaszolt,talán tényleg megsértődött,de ha így is van,nem ronthatja el semmi a kedvem,hisz megyek az álmom felé,amit mindig is akartam.Az iskolában is elég sok ismerősre tettem szert,és úgy néz ki tényleg
kedvelnek az emberek.Gondolkodtam,hogy elmegyek egy meghallgatásra,de nem tettem meg,mert úgy éreztem,erre még nem vagyok felkészülve,de mégis megbántam.Bár még nem késő,de szerintem még várok egy kicsit.Egy drámába kerestek szereplőket.A dráma címe pedig az volt,hogy Kiss me dear.Ez röviden arról szól,hogy van egy lány,aki bekerül egy új iskolába és rögtön beleszeret a legnépszerűbb srácba.A srác mindenkivel bunkó,de az idők alatt mégis beleszeret ebbe a rejtélyes lányba.Igen ez egy tipikus szerelmes sztori,sok -sok harccal,mármint ezt úgy kell érteni,hogy a fiúért való harc,de a főszereplő lányt nem nagyon érdekli az ilyesmi,így puszta szerénységével vág bele a dolgokba.Sokszor bántják,de a végén egy híres csaj lesz belőle,amikor bezzeg már mindenki megfordul utána,de azt tudni kell,hogy lehet kívülről változott a lány,de belülről megmaradt ugyanaz a szégyenlős egyénisége.A vége persze az,hogy a sráccal összejönnek és a sztori közben több csók is elcsattan.Nos ennyit a filmről.

Eltelt 3 hónap és eljött a fényképezkedés napja...Ezen a napon az osztályokról csinálnak képeket,rengeteget és különböző játékokat csinálnak egész nap,este pedig egy tűzijátékkal és tábortűzzel zárják a napot.Reggel egész frissen elindultam az iskolába és rengeteg emberrel találkoztam.Tényleg sok emberrel jóba lettem,bár nem tudom mi lett ennek hirtelen az oka.A lányok szerint azért,mert teljesen megváltozott a külsőm és szerintük még a mellem sem oda illő volt a koreai lányok közé.Én természetesen csak nevettem rajtuk,hogy ez mekkora baromság,de egy fiú,akit Soujinak hívnak mondta,hogy tényleg így van,ahogy a lányok mondják.
-Utálom ha az embert a külsője miatt szeretik.Szeressék a belsőjét először,aztán nézzék a külsőt- durcáztam.
-Hát így van-egyébként ez a Souji nem rossz fiú,és belsőleg,külsőleg jól néz ki,de egy fiú sem ért fel Sehunhoz.Iskolába menet,már a fiúk csináltak rólunk fényképeket,amik viszonylag nagyon jól
sikerültek...Mikor beértünk az épületbe a tanár megkért minket,hogy fogadjuk a vendégeket.
-Milyen vendégeket??...................

6 hónap

Reggel volt már mikor,Luhan beordított a szobába.
-Na keljetek mert a hasatokra süt a nap-rángatta az ajtót.
-Hát túl estek rajta ...Sehun felnőtt lett-bolondozott megint Kris,esküszöm ha most fent lettem volna,tuti megverem.
-Ez olyan szomorú-folytatta Lay is,majd a többiek is beszálltak.Míg szinte mindenki erről beszélgetett,ami nem is igaz,addig Luhan kétségbeesetten állt az ajtó előtt,majd hirtelen felindulásból kirúgta az ajtót.Lehet hihetetlen,de ő megtette.Mindenki lepetten állt az ajtó előtt,az egész csapatnak Luhanra,majd ránk terelődött a figyelme.
-Hiszen ők csak alszanak egymás karjaiban és úgy vannak,ahogy itt hagytuk őket-megkönnyebbült sóhajjal közelebb sétált Luhan az ágyhoz.
-Nem megmondták,hogy nem csinálnak semmit?-szólalt meg Kyungsoo,majd a konyhába vette az irányt.
-Fényképezzük le légyszíves-elővette a kamerát Chanyeol,majd egy gyors kattintással meg is örökítette ezt a pillanatot.Erre a nagy zajongásra,Sehun felébredt,majd rám nézett.
-Ahhh reggel van?Hmm??Bernie,de közel vagy-pirult el gyorsan,fogalmam sincs miért,mikor egész éjszaka velem aludt.
-Na azt ne mondd,hogy egész este együtt aludtatok.de most meg azt mondod,hogy milyen közel van?-mondta Kris,miközben hülyén figyelte a még kómás Sehunt.
-Héé ti meg mióta vagytok itt?És mi ez a berúgott ajtó?-nézett bamba fejjel,kócos hajjal az előtte lévő 11 fiúra,akik betörték a szobája ajtaját.Luhan egy erőltetett mosollyal próbálta megmagyarázni a dolgokat kisebb-nagyobb sikerrel.
-Nagyon sajnáljuk,de azt hittük,hogy tényleg megtettétek,így meg kellett bizonyosodnunk.Szóval berúgtam az ajtót,de majd megvesszük neked-legyintgetett Luhan,mintha mi sem történt volna,pedig szerintem egy ajtókirúgás elég nagy probléma.
-Mi az hogy majd megveszitek?Mondtuk már,hogy semmit nem fogunk csinálni-erősködött Sehun,közben pedig szemét törölgette.
-Jól van,mi simán kinéztük belőled haver.A tegnapi után amit meséltél..-forgatta szemeit Kris.
-Menj már a francba Kris- vergődött az ágyban Sehun,amire persze már én is felkeltem.Meglepően jól állt a hajam és valószínűleg még az álmom hatása alatt lehettem,mert így köszöntöttem mindenkit.
-Miaúú!Jó reggelt-olyan aranyos fejet vágtam,közben pedig mint egy igazi cica,egyik kezemmel törölgettem szememet.Mindenki meglepődötten figyelt engem,amint ébredezek,de látszólag bejött nekik.
-Ez,ez meg mi volt ???-elvörösödött Sehun,majd ijesztően rám nézett.Rögtön szívbajt kaptam én is.
-Haaaaa ??Én,én Sehun mellett vagyok ?-eszméltem fel végre csodás álmomból,majd mivel hirtelen mozdulatot végeztem,le is estem az ágyról...-Ohh jó reggelt,és nektek is jó reggelt.Jól vagytok?-úgy csináltam,mintha mi sem történt volna,majd odarohantam a többiekhez és kérdezősködtem mindenről.
-Csak menj innen,reggel így sokkolni az embereket-mindenki nevetett rajtam,de nem bánom,aranyosak mindannyian mikor mosolyognak.Egy angyalnak az is a dolga,hogy megnevettesse a kedvenc bandáját.
-Sajnálom,csak most keltem fel.Ilyenkor elég béna vagyok,nyugodtan kérdezzétek meg róla a nevelő szüleimet-nevettem...
-Na de ti még rendben is vagytok,de Luhan miért néz úgy rám,mint aki szellemet látott?Ennyire borzasztóan nézek ki?-közeledtem a megszeppent Luhan herceg felé,de ő csak kedvesen annyit mondott:
-Nem semmi baj,de azt hiszem most kimegyek a levegőre.Hirtelen megfájdult a hasam,azt hiszem kint sokkal jobban leszek-ezzel elfutott mellettem,majd ott hagyott mindenkit.Furcsán néztem utána és arra gondoltam,hogy követnem kéne,de Sehun megfogott.
-Sehun engedj el kérlek,had menjek utána,ha rosszul van segítenem kell neki.Az Exo angyala vagyok,ez is a dolgom-erősködtem.
-Luhan mostanában elég furcsán viselkedik,én is aggódom érte,szóval menj nyugodtan,csak egy reggeli puszit akartam adni-megpuszilt az arcomon,majd elengedett.Gyorsan kifutottam a teraszra és megláttam a sarokban guggoló herceget.Csodásan nézett ki,de arca nagyon szomorú volt.Leguggoltam elé,majd megsimítottam a vállát és kérdőre vontam.
-Tudom,hogy nem csak a hasad fáj,sőt nem is fáj a hasad.Mi a baj Luhan,mond el kérlek hogy mi bánt.Állítólag furcsán is viselkedsz mostanában,bár én észre sem vettem és tudom,hogy ez csúnya volt tőlem,mert ugye a csapat angyala vagyok és nekem tudnom kéne mindenről,de nem vettem észre,hogy valami nyomja a lelkedet.Kérlek mond el az igazat-próbáltam szóra bírni,de nem jött ki belőle könnyen.Gondolkozva belenézett a szemeimbe,és így figyelt egy percig.
-Most mit tegyek?Nem mondhatom el neki,hogy megkedveltem.Azzal mindent tönkretennék,annyira boldogak,hogy Sehunnal összejöttek,nem akarok közéjük állni,azt szeretném,ha mindketten boldogak lennének,mert igazán megérdemlik.Talán ha többet vagyok vele,talán ha a közelében tudtam volna lenni,most én lennék Sehun helyében,de most már késő.Nem mondhatom el neki az igazságot-gondolkodott magában,majd felállt,így engem is magával húzott....-Sajnálom,hogy problémát okoztam.Igazából csak annyi a probléma,hogy mostanában nem úgy jöttek ki a hangok,mint ahogy kellene.Hiába gyakoroltam sokat,nem ment,így az énektanárunk eléggé leszidott,de erről a többiek nem tudnak és egy darabig nem is akarok róla beszélni,szóval kérlek ne mond el nekik.Valószínűleg most ezért is lettem rosszul,éjszaka is alig aludtam valamit és..és annyira fáj-színészkedett,de annyira profin,hogy nem láttam át a hazugságán,sőt annyira megsajnáltam,hogy átöleltem.Luhan nagy szemekkel nézett maga elé,de szépen lassan felfogta,hogy mi is történik,így erősen megszorított és fejét a nyakamba fúrta.Igazából nem gondoltam volna,hogy egyszer Luhan herceget így megölelhetem.
-Ne aggódj,te vagy az egyik legjobb énekes,csodálatos hangod van,jól táncolsz,jó képű vagy.Ne add fel a gyakorlást,ha valamit szeretnél,dolgozz addig érte,míg neked meg nem felel.Biztos van valami,ami miatt
idegeskedtél ,és így nem tudtál kellőképpen odafigyelni,de most már nincs semmi baj,nyugodj meg és koncentrálj az éneklésre-még ha nem is ez volt az igazság,azért örült,hogy ezt mondtam.Így álltunk míg 2 percig,mikor én meg akartam szakítani az ölelkezést,de ő nem engedte,erősen tartott..
-Köszönöm,tényleg nagyon szépen köszönöm.Jól esik,hogy foglalkozol velem és boldog vagyok,hogy utánam jöttél és megöleltél.Azt hiszem már nem lesz probléma az énekléssel és ezt egyedül csak neked köszönhetem-elmosolyodtam és megveregettem még egyszer a hátát.
-Luhan,most már azt hiszem elengedhetsz-kezdtem kicsit kellemetlenül érezni magam,de ő nem hallgatott még most se rám...-Luhan,nekem már barátom van és azt hiszem ha ennyit ölelkezek egy másik fiúval,az már baj,szóval elengedn..-ki se mondtam,Sehun hirtelen kirántott Luhan szorításából.Láttam,hogy ez Luhannak nem nagyon tetszik,a feje annyira furcsa volt.Vajon most mit gondolhat?
-Fenébe mit tettem,annyira elragadtattam magam és észre sem vettem,hogy Sehun kijött.Annyira,annyira utálom magam,én nem így akartam.Igazából csak annyira jól esett őt megölelni,azt akit kedvelek-gondolta.
-Bocsi,csak már kezdtem féltékeny lenni-vakarta a fejét Sehun röhögve.Én csak lefagyva álltam Sehun előtt,akinek a légzését a nyakamon éreztem.
-Bocsi Sehun,csak most szükségem volt rá,de ígérem máskor nem fordul elő ilyen-ezzel meg is beszélték a dolgot.Sehun nem haragudott az előbbiért,én pedig boldog voltam,hogy Luhan végre mosolyog.Besétáltunk a konyhába és megbeszéltük a dolgokat.Tudtam,hogy megint elmennek,így szomorú voltam.
-Már csak 10 perc és indulunk,szóval jobb lesz,ha elkezdünk készülődni-jelentette ki a leader mély hangjával.
-Igen,összejöttünk.és máris el kell válnunk.Tudod nem hittem,hogy egy nap majd ilyet mondok én,aki egy érintésedtől elájult,de ha egy nővel is flörtölni mersz én rádugrok és kitépem szálanként a hajadat-most inkább hasonlítottam egy házisárkányra,aki tüzet okád,mint egy kedves,aranyos,megértő barátnőre.
-I..Ijesztő- hátráltak a fiúk,mire gonoszan felnevettem.
-Hát igen,ilyen is tudok lenni,de csak ilyenkor nagy a szám amúgy...-mondjuk ez tényleg így van,nem szeretek veszekedni.
-Kungfu-shi...-ordította hangosan Tao,amire én csak egy "Haaaaaa?"-val válaszoltam.
-Chuiii...-Taot követte Kris fura szócskája,amire én megint csak egy "Haaaaaa?"-t nyögtem ki.
-Choi Miiiii-XiuMin is beszélt ebbe a hülye játékba.Fogalmam sem volt,hogy ez mi lett volna,de hirtelen ezután a 3 kis fura jelszócska után Sehun felkapott az ölébe és viharosan szaladt velem a szoba felé.Nem tudtam mit csinálni csak ordítottam hogy
-Hééééééééj héj,állj már meg!Most mi van?Miért futsz ?Miért viszel ide??-érdeklődtem pánikomban.
-Gyors menetre...-sokkolva néztem rá alma méretű szemeimmel,majd ismételten kedvenc szövegem mondtam ki.
-Haaaaaaaaaaaaaaaaaa?-Sehun gyorsan ledöntött az ágyra,rám mászott és a hasamtól végigszimatolva haladt fel a számig
-Héééjjj állj már le Sehun hallod,mi bajod van??Mi ez ?Mi ez a perverzió??Én ezt nem élvezem.Tegnap csókoltál meg először és máris ezzel jössz??Megőrültél????Engedj el..engedj ..engedj e...en..enge...e...-nem tudtam kimondani ezeket a szavakat,mert Sehun mindig megcsókolt ahányszor csak próbáltam kimondani..Rángatóztam természetesen,mert nem tudtam mire vélni ezt a hirtelen állapotváltozást.
-Szeretlek.Ez remélem kitart 6 hónapig...
-Meddig?Mi van???Szóval ezért csináltad??6 hónapig lesztek oda?????És te ezt tudtad már tegnap is?-idegeskedtem,nem gondoltam,hogy megint ilyen sok időre itt hagy.
-Sajnálom,kérlek várj rám-leszállt rólam,majd a szekrényhez ment.
-Nem baj.Öltözzél,nehogy elkéssetek és miattam szidjanak le titeket-fogtam magam és otthagytam.
-Nem hiszem el,miért ilyen sok időre kell elmennünk,ilyen hirtelen.Sajnálom Bernie,ígérem hamar elfog telni ez az idő-sóhajtott,majd elkezdett öltözni.
-Én:Miért kell ilyen hirtelen elmenniük 6 hónapra?Ahhh,hazamegyek.Sziasztok srácok,6 hónap múlva találkozunk.Fighting Exo-majd lehajtottam a fejem és elsétáltam..-Így lesz a jó,tudnom kellett volna előre,hisz ő egy sztár,egyértelmű volt,hogy nem lesz mindig velem,de 6 hónap akkor is borzasztóan sok.Ahhw mindegy 6 hónap.Azt hiszem képes vagyok rá várni és meg is fogom-hangos gondolkodásomat egy hang zavarta meg.
-Váááááááááárj már Bernieee!!!-hátrafordultam,majd akadozva kérdeztem.
-Se..Sehun?Mit keresel te itt??Neked sietned kéne nem?Ahj- próbáltam visszatartani könnyeimet.
-Kit érdekel??Te fontosabb vagy nekem,és mi az,hogy csak úgy köszönés nélkül lelépsz!?-kicsit ideges volt a hangja,bár megértem ez nem volt szép tőlem.
-Hát úgy gondoltam,hogy nem bírnám ki sírás nélkül,ha rendesen elköszönök tőled.Sehun 6 hónap rengeteg.Ez alatt az idő alatt te elfelejthetsz engem vagy netán más csajokkal is kavarhatsz-nem bírtam ki,hogy ezt ne mondjam el,nagyon félek,hogy Sehun becsajozik és akkor nekem végem.
-Így ismersz engem te nő?-felhúzta jobb szemöldökét és így nézett engem.Igazából vicces volt,de most nem tudtam nevetni.
-Nem de na.Még is csak egy nagyon helyes sztárfiú vagy.
-Idióta,bolond,törpe...Egyéb gondolatok még vannak a fejemben,de nem akarlak megbántani-még mindig hülye fejet vágott,lehet azért csinálja,hogy nevessek.Hogy ne úgy kelljen elbúcsúznunk,hogy én itt küszködök a könnyeimmel.
-Sehun,tényleg el fogsz késni és miattam fognak leszidni,amit meg nem akarok.Szóval itt a búcsú ideje-bár mosolyogva,de már könnyes szemmel mondtam.
-Nem kell erősnek lenned.Sajnálom,tényleg sajnálom.Én tudom,hogy csak most jöttünk össze,de a munka az munka.Ezt el kell tűrnöd sajnos-ökölbe szorította kezét,látszólag neki is nagyon fájt ez.
-Azt próbálom,oké?-lehajtottam a fejemet és a földet kezdtem el nézni.A könnyeim csak úgy potyogtak az aszfaltra.
-Ne sírj,kérlek.Nem jó így látni téged-hirtelen magához szorított,aminek nagyon örültem.6 hónapig enélkül az
ölelés nélkül nehezen fogom kibírni.Bár így sokkal fájdalmasabb az egész elválás.
-Sehun miért kell így elbúcsúzni??Így csak rosszabb lesz-szipogtam.
-Mert egyszerűen nem bírnám ki 6 hónapig úgy,hogy előtte nem öleltelek teljes szívemből-közben apró puszikat lehelt fejemre,ami nyugtató hatással volt rám.
-Sehuuun-szinte már rendesen markoltam a ruháját,nem gondoltam,hogy ennyire nehéz attól elválni,akit szeretsz,ráadásul ez még csak nem is szakítás...-Miért ilyen nehéz??Mindegy,várok rád ameddig csak kell,ameddig csak kell.
-Idő van-felemelte a fejemet,majd,belenézett a szemembe,azután egy forró csókot lehelt az ajkaimra,ami fél perc után átváltott egy teljesen más csókstílusba.Soha nem éreztem még ilyet.Mikor elváltak az ajkaink,még kétszer megsimította az arcomat,ezt követve pedig kisebb csókokat lehelt a homlokomra,szememre,orromra,
számra.egyszóval mindenhova.Nem bírta abbahagyni,én meg nem bírtam leállítani.Annyira jó volt,hogy nem tudtam kinyögni,hogy elég és menjen már,ne kínozzon.Nem jött ki hang a torkomon..Egyszerűen nem tudtam ellenszegülni.Ott akartam örökre maradni a karjaiban.Viszont pár perc múlva jöttek a fiúk és Sehunra szóltak.
-Itt az idő maknae,engedd el Berniet és menjünk. 6 hónap múlva újra találkozunk-ordította Suho a kocsiból...Sehun megígérte,hogy mindennap küld majd Sms-t és vigyáz magára,így már minden jó volt.
-Mindenki nagyon vigyázzon magára és kérlek egyetek normálisan,minden este időben feküdjetek le,csak a  legjobbat hozzátok ki magatokból a színpadon.Kérlek,hamar térjetek vissza és nagyon-nagyon vigyázzatok magatokra!!!!!!!!!!-boldogan és mosolyogva köszöntem el tőlük,azután pedig hazasétáltam és mikor már senki nem látott,kisírtam magam.
Talán hamar elfog telni ez a 6 hónap,én pedig keményen dolgozok majd ez idő alatt.Remélem minden jó lesz,és a fiúk is egészségesek,boldogok lesznek..........