Luhan érzései

-Mit mondtál az előbb Luhan?-lefagyva állt a fiú Wc ajtajánál Sehun és éppen kérdőre vonta legjobb barátját az előbb hallottak miatt.
-Miii?Nem izé én nem mondtam semmit Sehun- rázogatta fejét,valószínűleg kellemetlenül érezte magát,de Sehunt ez nem érdekelte.
-Szóval jól sejtettem,nem hiába csókoltad te meg előbb Berniet és azt a "Szeretlek"-et tök komolyan gondoltad.Miért nem mondtad el,miért titkoltad el?-sétált közelebb Sehun,aki látszólag kicsit ideges és zavarodott volt,de még nem ordítozott.
-Én én ..én nem,izé Sehun én sajnálom.Igazából mióta találkoztam vele a suli színháztermében,azóta nem tudom kiverni a fejemből.Ő mindig olyan kedves volt hozzám és mindig Luhan hercegezett,majd akaratom ellenére beleszerettem,de nem akartam szólni,mert mikor tisztában lettem az érzéseimmel,megtudtam,hogy neked is tetszik és mivel nekem a barátságunk a legfontosabb,így nem akartam szólni róla.Segítettem,hogy kibéküljetek és összejöjjetek,de mikor megcsókoltátok egymást a szívem megfájdult,majd mikor egy szobában is aludtatok,akkor egész éjszaka fent voltam.Az elmúlt időben csak erősödött az iránta érzett vonzalmam,és mikor engem küldtél el magad helyett nagyon boldog voltam,de Bernie erről még nem tud.Most pedig mikor ránéztem,nem tudtam neki ellenállni,a testem magától mozgott és muszáj
volt őt megcsókolnom,még ha nem is akartam.Annyira össze vagyok zavarodva,nem tudom mit csináljak,én én annyira utálom magamat-egy könnycsepp kiesett a szeméből,majd összerogyott.Sehun odaszaladt hozzá és megölelte Luhant.
-Hülye,tudod hogy te vagy a legjobb barátom és az is maradsz,egy csaj sem állhat közénk-sajnos ők nem tudták,hogy én hallgatózom,így azt is hallottam,hogy egy csaj sem állhat közénk.Ez igazából nagyon fájt,de ha ezt mondta akkor az azt jelenti,hogy engem el is dobna,csak hogy Luhannak ne fájjon.Bár a barátok mindennél fontosabbak és meg is értem,de nem akarom,hogy én meg Sehun el váljunk..
-Sajnálom-sajnálkozott tovább szegény Luhan herceg,nagyon sajnáltam és nagyon meglepődtem,sőt egyenesen sokkot kaptam ettől az egésztől.
-Ne sajnáld,az érzéseiddel nem tehetsz semmit,de egyet kérek,ne kelljen elhagynom Berniet,ő annyira fontos számomra.Egy nő sem állhat közénk,de annyit talán tehetek,hogy ő döntsön kettőnk között,hogy tisztességes legyen-na ezt már nem bírtam tovább,így besétáltam a fiú WC-be,majd bezártam az ajtót.
-Sajnálom,hogy megzavarom ezt a beszélgetést,de Sehun te mit ajánlgatsz ilyeneket?Nem tudom elhinni,nagyon sajnálom Luhan,hogy nem vettem észre az érzéseidet,pedig először téged kedveltelek és ha azt mondtad volna,hogy járjunk rögtön a nyakadba ugrok,de most más a helyzet.Tiszta szívemből szeretem Sehunt és bármit megtennék azért,hogy életem végéig vele maradhassak.Tudom hogy legjobb barátok vagytok és nem is akarok közétek állni,de Sehunt sem akarom elhagyni.Luhan én tényleg sajnálom,viszont ha akarod legjobb barátok lehetünk,sosem volt még fiúbarátom-rámosolyogtam és leguggoltam hozzá.Sehun elengedte őt,majd felállt,ezért én öleltem meg Luhant.Erősen szorított és sírt,annyira fájt ez az egész,nem akartam így látni szegényt.Annyira meghatódtam,hogy én is elkezdtem pityeregni és megszorítottam,de én Sehunt szeretem.Fájt,hogy ne fájt volna,de nem akarok eldobni egy jó kapcsolatot,mellesleg Luhan
idősebb is.
-Akkor lehetek a legjobb barátod?-rám nézett könnyes szemekkel,amiket gyorsan letöröltem.Így is aranyos volt,de az a fájdalmas arc annyira elszomorított.
-Igen,most pedig hogy bebizonyítsuk,hogy mi vagyunk a legjobb barátok,menjünk el hárman fagyizni órák után-rámosolyogtam és felsegítettem.
-Hogy mi hárman?-mutogatott Sehunra,majd rám és magára.
-Igen,mi hárman,de nyugi nem lesz mindig velünk Sehun-kacagtam gonoszan,amit félre is értettek,de én tudom,hogy értettem és ez a lényeg.
-Luhan,te nem szoktál sírni,haver annyira sajnálom hogy miattam most minden rossz,te hamarabb kedvelted Berniet.Lehet hogy...
-Menjünk,mert kezdődik az óra-vágtam bele idegesen,majd kifutottam és bevágtam magam mögött az ajtót.Egyszerűen bántott,hogy Sehun ilyen hamar és ilyen könnyen odaadna egy másik srácnak,tudom hogy azt akarta mondani..........

-Gyerekek,akkor most jöjjön az éneklés.Ő itt az SM vezetője,kérlek tiszteljétek és beszéljetek vele normálisan.Sok szerencsét mindenkinek.Hwaiting-tanárnő a helyére ment,majd leült és kiszólította az első embert.Voltak olyanok,akik nem bírtak megszólalni,de voltak iszonyú profik is.Volt aki táncolt,volt aki énekelt,de olyan is előfordult aki mind a kettőt.SM papa csak állát fogdosta és egy papírra írkált kicsi tollával.
-Bernie,te jössz.Mutasd meg mit tudsz-először félénken kisétáltam és bemutatkoztam.Ezt követően kezembe vettem az iskolai gitárt és hozzákezdtem énekelni.Eddig még senki nem játszott hangszeren.Az osztálynak leesett az álla,a tanár imádkozva figyelt,az SM vezetője pedig szigorú fejjel méregetett.Megpróbáltam nem foglalkozni a körülöttem lévő emberekkel,de mikor egy kicsit hátranéztem,megpillantottam Sehunt,aki mosolygott rám,egy kicsit oldalra néztem,ahol Luhan szomorkás arcával találtam magam szembe.A szám amit énekeltem,úgy is szomorú volt,illett a jelenlegi helyzetre.Csak úgy löktem a koreai és angol szavakat magamból,teljesen átéreztem a dalt,egyszerűen fantasztikus érzés volt.Mikor abbahagytam,kissé elérzékenyültem,de nem sírtam.Kinyitottam szemeimet és félénk mosollyal az arcomon meghajoltam.Az SM vezetője újra végigmért,majd elnevette magát és hangos tapsolásba kezdett.A szívem egy óriásit dobbant,úgy éreztem hogy talán tetszettem neki.
-Ez nagyon jó volt kislány,azt hiszem még látjuk egymást-súgta oda hozzám halkan,majd felállt...-Nos sajnálom,de az időm ennyit engedett.Vannak itt nagyon tehetséges emberek,vannak kevésbé tehetségesek is,de azt hiszem egy párat mindenféleképpen gyakornokká teszek.Ha bírják a kiképzést,vegyék úgy,hogy már híresek is.Nemsokára értesítek pár embert,további szép napot!-Jinya tanárnő kikísérte a férfit,majd mikor kiléptek az ajtón az osztály nagy beszélgetésbe kezdett.Én megkönnyebbültem ültem le Sehun mellé,aki tátott szájjal és csillogó szemekkel bámult rám.
-Csodálatos voltál,soha nem hallottalak még énekelni,gitározni.Azt hiszem egy angyallal találkoztam-áradozott.
-Ohh ugyan már,ne túlozzunk,de örülök hogy tetszett.Akkor szerinted lehet esélyem?-kérdeztem félénken.
-Most ugratsz ugye?Egyedül csak neked súgott oda személyesen valamit,senki másnak.Tuti hogy bekerülsz,de ha tényleg sikerül,akkor még korai örülni,mert ott van a gyakornoki idő,ami elég kemény,de ha nekünk ment,neked is menni fog.Kemény lány vagy.
-Bernieee.Gratulálunk.Nagyon ügyes voltál,nem is számíthattunk volna másra a mi angyalunktól.Fenomenális voltál,egyszerűen lenyűgöző,teljesen elkápráztattál mindenkit a hangoddal-gyűlt körém az Exo többi tagja,kivéve Luhant,ő a helyén maradt és valamit firkálgatott a füzetébe.Nekem is rossz lett a kedvem,pedig örülnöm kellett volna,de az hogy Luhan most miattam ilyen,mert én vak voltam,ez így nagyon rossz.Annyira sajnálom most őt,én tényleg szeretem,de mint egy barátot.Ha előbb mondott volna valamit,akkor talán most vele lennék,de Sehunnal hozott össze a sors.

Délután fáradtan mentem haza.Sehun elment az SM-hez,mert valami megbeszélésük volt,így egyedül lehettem egy kicsit és ki tudtam szellőztetni a fejemet.Megálltam a Han-folyó mellett és egy nagyot sóhajtottam.A szél lobogtatta hajamat,a madarak csicsergése egy teljesen más világba vitt,elbambultam.
-Héé,magadnál vagy?-veregette meg valaki a hátamat.Ijedten kaptam hátra a fejemet,de megkönnyebbültem,mikor Luhannal találtam magam szembe.
-Ohh csak te vagy az?-próbáltam mosolyogni.
-Miért vagy letört?-köhögött egyet,majd mellém állt és ő is élvezte a szelet.
-Még kérdezed?-fejemet lehajtottam,lábaimmal pedig a köveket rugdostam.Olyan rossz most így itt állni és együtt beszélgetni,régen mindig boldog voltam mellette.
-Ja,igaz..Sajnálom..-sóhajtott egyet fájdalmasan.
-Szóval..3 hónappal ezelőtt,mikor Sehun maga helyett küldött és te elbúcsúztál tőlem,te akkor tényleg komolyan gondoltad?Te már akkor bevallottad,hogy szeretsz.Már emlékszem,annyira bolond vagyok,de már akkor sem tehettem volna semmit.De tudod mi ebben a legrosszabb Luhan?-küszködtem könnyeimmel...-Hogy én téged szerettelek vagy kedveltelek az elején,de féltem elmondani hogy mit érzek.Szerettem volna veled lenni,de még a legrosszabb álmaimban sem gondoltam volna,hogy a végén így lesz.
-Ahh..Ez így még fájdalmasabb,most hogy ezt elmondtad...Én,én nem tudtam elmondani,vagyis mikor először találkoztunk,már akkor megfogtál,a szívem egy hatalmasat dobbant,de nem tudtam mire vélni.Aztán lassan kezdtem megérteni,hogy mi is ez,de mikor már rájöttem hogy mit is érzek,akkor már észrevettem rajtad,hogy vonzódsz Sehun iránt.Mivel Sehun a legjobb barátom,téged pedig szeretlek,nem akartam bekeverni.Azért segítettem,hogy összejöjjetek,mert Sehun is nekem mondta a panaszait hogy szeret,meg te is.Annyi minden kavargott a fejemben,hogy nem tudtam tisztán gondolkozni.Én csak jó ember akartam lenni,de végül magammal nem foglalkoztam és most nem is tudom,nem vagyok önmagam.Nem tudok boldog lenni,mint azelőtt-fájdalmas volt ezt hallani,a szívem hasogatott.Esküszöm,mintha 1000 kést forgattak
volna benne egyszerre,borzasztóan fájt és akkor még csak el sem merem képzelni,hogy neki ez milyen fájdalom lehet.
-Luhan...én..én-szipogtam.Nem bírtam tovább,a könnyeim előtörtek.Tényleg szeretem Sehunt,de úgy érzem hogy Luhan iránt is érzek valamit.Kezdek elbizonytalanodni,de Sehunhoz még mindig jobban köt valami.
-Semmi baj,megértem az érzéseidet és ha lány lennék,én is Sehunt választottam volna.És hogy miért is?Mert Sehun tényleg jó ember,aranyos,kedves,jó fej,megértő,együtt érző,vicces és imádni való.Akiket közel enged magához,azokat tényleg nagyon szereti és bármit megtenne értük.Én csak annyit tudok mondani,hogy szeresd őt örökké-mikor sírva felpillantottam rá,megláttam az arcán legördülő könnycseppet.Szívem összeszorult,mert közben erőteljesen próbált mosolyogni.Az éppen nyugavóra térő nap,jól megvilágította fejét,így még jobban láthattam angyali arcát,ahogy szenved.
-Luhan,kérlek ..miattam nem kell erőltetned a mosolygást,nyugodtan mutasd ki az igazi érzéseidet..-fordítottam magam felé,de ő ekkor mélyen a szemembe nézett,majd lassan megpuszilta a homlokomat.
-Ne akard,hogy kimutassam az igazi érzéseimet-egy gyors fordulattal,sietve,köszönés nélkül,egy ilyen mondattal ott hagyott,én pedig csak álltam és néztem előre a nagy semmiségbe.........................................

Egy hirtelen jött csók

-De szép nyakláncot kaptál tőle-fogdosta HyuJi a láncomat,amit Sehuntól kaptam a tegnap esti randinkon.
-Persze-büszkélkedtem,annyira boldog vagyok,tényleg annyira szép volt,de nem az a lényeg,hanem hogy tőle kaptam.Ha még egy papírdarabot is kapok tőle,nekem az is bőven megfelel.Az iskolapadban ülve eléggé unalmas volt így reggel,még csak nem is Sehunnal jöttem be,mert neki korán reggel el kellett mennie az SM-hez,de azt mondta,hogy suliba fognak jönni.
-És voltatok már úgy együtt?-kíváncsiskodott barátnőm,amitől nagyon zavarba jöttem.
-Yaaaa,halkan-szóltam rá..-Miért érdekel téged ilyen dolog,nem kéne ilyenekről beszélgetnünk.Miért te Kaijal?-húzogattam a szemöldökömet.
-Persze,már nagyon rég és ha van időnk csináljuk is,baromi jó,főleg vele,mert tudom hogy szeret-mosolyodott el kisebb pirosság mellett az arcán.Látszott rajta,hogy menyire szereti Kait,mellesleg tényleg összeillettek.
-Hmm értem,nos ha ennyire kíváncsi vagy rá Hyuji,de másnak ne mond el én sem híresztelem,elég ha te tudsz róla.Olyan 2 napja volt az első,persze ő tegnap este is akart valamit a randi után,de hát én az elsőt is baromi korainak tartottam,hisz oké,hogy együtt voltunk hivatalosan már 9 hónapja,de alig találkoztunk,mellesleg annyira féltem,de aztán láttam hogy csalódott és zavarja,ezért gondoltam leszarom az én részemről és akkor oké,de tényleg jó volt.Éreztem,hogy szeret és nem csak hazudik nekem-fejemet fogtam és vigyorogtam,mint a tej betök.Annyira fura,hogy az elején nem szerettük egymást,aztán most így beszélek róla és bármivel örömet tud okozni,tehát ilyen az igazi szerelem.Annyira imádom,soha nem akarom elengedni,lehet hogy ő az első barátom,de azt akarom,hogy az utolsó is ő legyen,örökre vele akarok maradni.
-Néézd csak ki jön ott,a herceged megérkezett -HyuJi kijelentésére felkaptam a fejemet,majd már csak annyit vettem észre,hogy Sehun mellettem ül.Igen,mióta együtt vagyunk,azóta újra együtt ülünk,emlékszem mikor még utáltuk egymást és elült mellőlem,mert annyira ragaszkodtam hozzá.
-Jó reggelt kicsi idiótám-mosolygott borzasztó aranyosan,majd lágyan megcsókolt.
-Jó reggelt oppa- elnevettem magam,majd hozzábújtam...-Na miért kellett olyan korán bemenni?
-Hát megmondták az eheti napirendünket,elég sűrű,de lesz rád időm bőven,főleg este,meg éjszaka,tudom hogy akkor aludni fogsz,meg akarsz,de befekszem majd melléd és azzal is megelégszem-kedves gesztus tőle,de én ezt nem helyeselem.
-Ha írsz előtte sms-t felkelek én,de időbe hogy ne úgy nézzek ki,mint egy zombi.Amúgy nappal valamikor lesz időd vagy nem?-néztem fel rá,majd megigazítottam a haját,az egyik szál felfelé állt,ezért el is nevettem magam,de az már lényegtelen.
-Hát ha így gondolod írok persze,amúgy köszi az egyik mindig kis rakoncátlan,nem akarja az igazat-nevetett.Ha mosolygott körülbelül a szívem állt le,szerintem az egyik legszebb tulajdonsága az az,ha mosolyog,mert mindig szívből jön.Sokat beszélgettünk még,de az óra közbeszólt.
-A mai óra feladata az,hogy ki tudja a legjobban eljátszani a hirtelen jött ötleteket,ha ez meg volt,a következő órában egy kis éneklés lesz és most kedves leszek.Mindenki elénekelheti a kedvenc számát,bármilyen nyelven is legyen,csak annyival fűszerezve,hogy ma egy nagyon kedves,híres és sok tehetséges sztárt futtató egyén lesz itt és kiválaszt pár embert akit elég tehetségesnek talál és lehet hírességet csinál belőle.Remélem jól fog sikerülni,sok szerencsét és mindent bele,akartam szólni pár nappal ezelőtt,hogy azért feltudjatok készülni,de ez az ember arra kért,hogy semmit ne mondjak,most arra kíváncsi,hogy felkészülés nélkül van -e olyan személy aki így is ügyes,lesz -e olyan tehetség.Na akkor kezdjük,
kihúzunk 5 nevet,akik a hirtelen szituációkat fogják eljátszani és a legjobbat alakító győz.A győztes jutalma egy 5-ös-mindenki bólintott,majd lelkesen figyeltünk tovább,hogy vajon kiknek adatik meg az,hogy gyors szituáció párbajba kerüljön.
-Az 5 ember tehát-húzta ki sorban a cetliket..-HyuJi,Luhan,Sehun,Bernie és Juna.Na mind az ötőtök álljon ki és először csak egy ember csinálja azt,amit mondunk neki.Ha rámutatok kezdheti,ha intek befejezi.Egyszerű nagyon,de ha nem figyelsz eléggé és nem vág az eszed,akkor béna vagy-kiálltunk mind az öten egymás mellé,majd vártuk a feladatot...-Az első szituációt mondja ott leghátulról Kris-mutatott Krisre.
-Összeveszel az apukáddal-a tanárnő rögtön Luhanra mutatott,aki hirtelen elkezdett színészkedni.Annyira profi volt,azt hittem ettől nem lesz jobb,de az a helyzet,hogy mindenki lenyűgöző volt előttem.A legutolsó én voltam és mivel régebben sokat veszekedtem az igazi apámmal,sőt a nevelőapámmal is volt pár,így ez nem volt nagy kihívás számomra.Mindenkit megtapsoltak,majd mikor az utolsó szituációhoz értünk,kicsit nehezebb volt.
-Te ott,Baekhyun mondj valami jót-nevetett perverzen tanárnőm,de fogalmam sem volt,miért egy ilyen arcot kellett vágnia.
-Hát jól van,legyen az,hogy egy moziba vagy és találkozol az exeddel,akit még most is szeretsz,de ő mindig is bunkó volt veled,ezért is lett vége,de te ennek ellenére is szereted.Ezt ott el is akarod neki mondani,de amiért ráborítottad a kóládat,borzasztó mérges lesz és nagy vitába kezdtek,majd ő egy hirtelen mozdulattal elkapja a csuklódat és megcsókol.
-Huhaaa,Baekhyun nem mondtuk,hogy ilyen hosszút mondj,de okés,azt csókoltok meg,akit akartok,ezt ti döntitek el akkor hirtelenjében-mindenki végig nézett mindenkin,én tudtam,hogy kit akarok.Rögtön elkezdtük.Először Hyuji kezdett aki Luhant választotta már csak azért is,mert Sehunnal én járok és mit gondolnék erről.Ám HyuJinak mivel Kai a barátja,nem akarta megbántani,így csak letakarta kezével száját és úgy tettek mintha megcsókolták volna egymást.Ezután Sehun következett,aki engem választott,így az egész osztályunk előtt simából megcsókolt,nagyon zavarban voltam,de mindenki csak fütyülgetett és tapsolgatott,ám azt senki nem vette észre,hogy egy fiúnak ez bizony nem esik jól.Luhan szomorúan lehajtotta a fejét és a földet nézte...Utána következtem én,úgy oldottuk meg,hogy megcseréltük a szerepeket,akire épp a sor került,az játszotta a csaj szerepét,aki pedig a pár volt az a paliét.Rögtön Sehunt választottam,ezen senki sem lepődött meg.Jól alakítottunk,hisz tapsoltak.Ezután történt egy olyan dolog,ami nem csak engem,de
mindenkit ledöbbentett.Luhanon volt a sor,aki engem választott párjának.Annyira paráztam,hisz erre nem számítottam,miért nem választott mást,de mindegy ez lényegtelen is.A végén megragadta a kezem,a szemembe nézett és halál komolyan csak ennyit mondott:-Szeretlek..-majd magához rántott és ajkait az enyémekre tapasztotta.Szemeim a kétszeresére növekedtek,majd hirtelen kirántottam fejemet a szorításából.Még is mit képzel,hogy ilyet tesz,miért nem puszilt csak meg,mint HyuJi őt,hisz tudja hogy a legjobb barátjával járok Sehunnal,aki ennek hatására olyan ideges lett,hogy könnybe lábadt a szeme.Én csak nyugtattam Sehunt és a többieket,hogy nem volt semmi,nem történt semmi és semmit sem jelent ez a csók,ami láthatóan Luhannak nem is esett jól.Ezt követően Juna volt soron,aki Sehunt választotta,már
csak azért is,mert utált engem és hasonlóképpen történtek itt is a dolgok.Sehun először csak arcra puszit akart,mert tudja hogy mennyire féltékeny vagyok,még akkor is ha ez csak egy hülye színészkedés,de Juna ennyivel nem elégedett meg.Megragadta szerelmem arcát és vadan megcsókolta.Sehun hasonlóan tett,mint én Luhannál,majd ráordított Junára.
-Oké,ez mi volt?Mi a francért csókoltál meg te engem,mikor tudod hogy barátnőm van.Lehet,hogy ez egy színészkedés,de akkor is egy csók és én az övén kívül senkiét sem akarom.Most mehetek és moshatok fogat,kösz szépen.Miért nem lehetett csak puszit vagy valami?-annyira mérges volt,de én lefogtam és csitítgattam.A tanár helyeselte Sehun kijelentését,hisz itt az a szabály,ha tudjuk hogy valakinek barátja vagy barátnője van,akkor nem kell a csók,elég ha csak a kamerák előtt csináljuk.
-Persze,és te nevezed magad sztárnak,aki egy csóktól ennyire felháborodik?De ha téged ennyire izgat,a kedves kis barátnődet miért nem izgatja ennyire az,hogy Luhan megcsókolta?-kérdése teljesen jogos volt és szégyelltem is magam,hogy én nem szóltam Luhanra,de mit tehettem volna?
-Ez így van Juna,nem szóltam Luhanra,de ilyen többet nem fog előfordulni,nem haragszom hogy megcsókoltad Sehunt,hisz ez csak egy szerep volt és semmi olyan nem volt benne,amiért haragudnom kéne-mondtam halkan.
-Luhan a legjobb barátom,persze nem mondom hogy nem bánt az előbbi lépése,mert nem akarom,hogy rajtam kívül más is megcsókolja Berniet,de Luhan a legjobb barátom és az más,mert ha tegyük fel más csókolja meg,akkor kibaszott ideges és féltékeny lettem volna,de te egy senki vagy Juna,egy kígyó,csak is azért tetted,hogy idegesítsd Berniet,de ha még egyszer ilyet teszel,nagyon megbánod-alig bírtam lefogni,hogy ne üsse le Junat,valahogy azt hittem az elején,hogy jobban bírják egymást,de tévedtem.
-Oké gyerekek elég volt,szedjétek össze magatokat a következő órára és ezt mindenki felejtse el,úgy döntöttem,hogy mindannyian megérdemlitek az ötöst,de ha még egyszer ekkora veszekedést rendeztek,akkor elzáráson lesztek és nem érdekel,ha fellépésetek van-szigorított be egy kicsit Jinya tanárnő,de igaza volt.Felesleges volt ebből ekkora ügyet csinálni.Mindenki a helyére fáradt,majd csak magunk elé néztünk.Éppen szünet volt,így megtudtuk beszélni a dolgokat.
-Sajnálom Sehun,hogy hagytam magam,de annyira meglepődtem,de hidd el semmit nem éreztem emiatt.Számomra semmit nem jelentett az a csók és remélem nem vagy féltékeny vagy ilyesmi,nem szeretném,hogy emiatt legyen bármi hülyeség is.Én sem haragszom a Junas miatt,szóval nyugodtan felejtsük el.Ha te is drámákban,meg én is azokban fogok szerepelni vagy ilyesmikben,ott muszáj lesz csókolózni,nem nyafoghatunk,de ez minket soha ne válasszon el-rámosolyogtam,majd megsimogattam arcát.Láttam,hogy ideges és most fel kell dolgoznia az előbb történteket.Valószínűleg könnyebb lenne mindkettőnknek ha én nem ilyen suliba járnék és mással foglalkoznék,ő meg nem lenne sztár.Lehetnénk normális emberek és élhetnénk normálisan,de ha nem jövök ide és ő nem sztár,lehet hogy soha a büdös életbe nem találkozunk.
-Oké,csak Luhan nem hagy nyugodni.Az oké,hogy te elfogadod azt hogy engem Juna,és persze az ő csókja sem érdekelt,mert rohadt szar volt,mellesleg hamar elkaptam a fejem,de Luhan más volt.Soha nem viselkedett így,nem hagy nyugodni az a komoly tekintet.Olyan volt,mintha tényleg szerelmet vallott volna neked,tudom hogy borzasztó jó színész,de ez még is más volt,régóta ismerem én már őt.Azt hiszem beszélni fogok róla vele,de nem haragszom persze,de azért féltékeny vagyok és ez szerintem normális is-vallotta be és még jó hogy normális.
-Én is féltékeny vagyok,de ez ellen nem lehet mit tenni.A lényeg,hogy mi itt vagyunk egymásnak és ilyen többször is elő fog fordulni,majd mikor a klippekben vagy koncerteken csajokkal lesztek,az ellen sem tehetek majd semmit.De Sehun,figyelj csak ide-magam felé fordítottam a fejét,majd megpusziltam arcát és a szemébe néztem:-Szeretlek,mindennél jobban.Soha senkit nem szerettem még ennyire és ez becsszó.Soha más nem kell,csak te.Én téged szeretlek örökre,és soha nem szeretném,hogy mi ketten el váljunk,még akkor sem,ha évekig nem találkozunk,mert dolgoznod kell,csak hogy tudd én annyit várok rád amennyit csak kell,ha kell.Szeretlek,szeretlek,és szeretlek-mivel suliban annyira nem lehet közeli kapcsolatot teremteni maradtam az erős ölelésnél.
-Remélem komolyan gondolod,mert számomra is te vagy a minden.Én is szeretlek és lehet,hogy féltékenyek vagyunk,de igazad van,ezen is túl kell esnünk,de Luhannal mindenféleképpen beszélnem kell-ő is megölelt,majd egy puszit nyomott a fejem búbjára...Luhan az egész beszélgetést hallotta,majd felállt a helyéről és idegesen kiment a férfi mosdóba.Belenézett a tükörbe és:
-Én szeretem őt,szeretem,annyira komolyan gondoltam mikor kimondtam azt a szót és megcsókoltam.Életem legszebb pillanata volt,annyira jó érzés volt,de még is fáj a szívem.Sehun a legjobb barátom és még is ilyet teszek,azt szeretném hogy ők boldogak legyenek,nem akarok közéjük állni,ezért jobb lesz ha Berniet kerülöm és úgy viselkedem,mint régen.Sehunt imádom,a legjobb barátom,nem akarom,hogy én tönkretegyek mindent,tényleg nagyon szereti Berniet.Berniebe pedig beleszerettem,de ő Sehunt mindennél jobban szereti és azt akarom,hogy ő is boldog legyen,az nem számít hogy én mit érzek,csak ők legyenek boldogak-megrázta a fejét és belevert egyet a falba,majd hangosan és fájdalmasan felordított,mire Sehun kinyitotta az ajtót és kerek szemekkel figyelte a szenvedő fiút.................

A randi

Teljesen frissnek éreztem magam reggel,mikor kinyitottam szemeimet és megpillantottam a magam mellett fekvő,Sehunt.
A látványba belepirultam,bár volt rajta egy bokszer,de én tiszta meztelen feküdtem mellette.Gyorsan magamra rántottam
a takarót és a nyakamig húztam.Zsennyegésemre Sehun is felébredt,aki rögtön csak rám mosolygott.
-Ahh jó reggelt-széles vigyorral hozzám bújt,fejét belefúrta nyakamba.Még most sem tudom elhinni ami történt tegnap.
Olyan fura most így ránézni,nagyon kínos ez a helyzet.
-Jó..Jó reggelt-mondtam szégyenlősen,ami neki is feltűnt.
-Mi a baj?Fáj valamid?-hirtelen felpattant és kezére támaszkodott,majd aggódóan engem nézett.Annyira aranyos volt,
hogy így aggódott.
-Semmi baj,csak elgondolkoztam a tegnap estén és cseppet sem bántam meg,annyira boldog vagyok és friss és nem tudom
még mindig felfogni,hogy megtörtént.Remélem te sem bántad meg-felültem én is,majd a takarót magamon tartottam.
-Hihi-kuncogott aranyosan..-Dehogy bántam,életem legszebb éjszakája volt,tudod most mennyire boldoggá tettél,ezután
meg együtt van randink és huhh már is jobb,hogy veled lehetek,persze majd suliba is kell menni,de most hétvége van
ki kell élvezni a szabadidőt.El sem tudom mondani,hogy mennyire jó volt tegnap,és maga a látvány is,tényleg elismerésem,ja mellesleg azok az izgató fejek neked-perverzsége már megint győzött,ilyenkor néha tényleg megtudnám tépni.
-Yaaa hagyd abba,ne hozz zavarba,így is abban vagyok,de te sem panaszkodhatsz,a nyakad meg aztán fantasztikus,mikor megláttam fedetlen tested elöntött a forróság,nagyon fura érzés volt,de a nyakad néha napján kiöl-piros arcomat elfordítottam,majd az ablakon kezdtem kifelé bámulni.
-A..a nyakam?-nevetett fel,amitől megint csak elszégyelltem magam.
-Igen a nyakad,egyszerűen nem tudom mi van velem,de ha a nyakadra nézek zavarba jövök,annyira izé ahj nem akarom kimondani azt a  szót-vergődtem,de ő hátulról átölelt és kimondta helyettem.Perverz egy fiú,az elején még nem gondoltam volna,hogy tényleg ennyire ilyen.
-Felizgat a nyakam??-mikor ezt megkérdezte,szívem a torkomban dobogott...-Hmm azt hiszem mostantól fedetlenül fogom hagyni,hogy minden percben csak azt nézd.
-Yaaa hagyd abba Sehunie te perverz.És mi van ha igen?Téged meg felizgat már minden-durcásan kimásztam karjaiból,majd a ruhám felé vettem az irányt,de hirtelen lerántotta rólam a takarót.Na én olyan sikítást rendeztem,hogy szegény macska az úton szörnyet halt.Sikításomat abbahagyva,olyan gyorsan visszaugrottam az ágyba,hogy betakarjam magam,de ahogy ugrottam Sehun elém ugrott és elkapott.Mondjuk így nem láthat,mert hozzásimulok,de elég zavaró volt ez a helyzet is...-Mi..mit csinálsz te hülye???
-Haha még mindig ennyire félénk vagy előttem,pedig tegnap óta így vagy és láttalak is sokat,sőőt...
-Befejezed -e a perverzségeidet?Mi jó neked abba ha szívatsz és zavarba hozol??-vertem egy kicsit a mellkasába.Válaszképp csak felnevetett,majd pedig lenézett rám és lassan megcsókolt.Engedtem a csábításnak és visszacsókoltam.
-Szeretlek te i-di-ó-ta-szótagolta.Mosolyogva elváltam tőle,majd a ruháimhoz futottam és bestartoltam a fürdőbe.Ő is addig lefürdött,majd ezután leültünk reggelizni.Sokat nevettünk,minden hülyeségről beszéltünk és annyira boldogok voltunk.
-Na,akkor ma hova is megyünk pontosan?-kérdeztem izgatottan.
-Háát én gondoltam a vidámparkra,aztán este pedig egy romantikus vacsorára.Nem tudom,neked így megfelelne?-közben elmosogattam,majd leültem mellé a kanapéra.
-Igeeen,annyira várom már,de azt tudnod kell,én a vidámparkba nem ülök fel a sok forgó-morgó,kavarom,keverem dolgokra,mert lehánylak.
-Hát akkor még is mire akarsz felülni?Donald kacsa hátára??-viccelődött.Mondjuk nem is olyan rossz ötlet.
-Nekem az is jobb,mintha a rosszullétem miatt elrontanám az egész napot.Megnézem azt,ahogy te felülsz az ilyen hülye dolgokra és fel is veszem ha akarod,de én nem merek beleülni.Egyszer voltam egyik barátnőmmel,felültem egy ilyesmire,aztán megfájdult a fejem,mondjuk utána mentünk minden hülyeségre,de na-magyaráztam,ő pedig csak engem nézett.
-Na akkor öltözzél és mehetünk is oké?-mosolygott kedvesen,amitől mindig nagyon boldog leszek.Odahajoltam hozzá,majd egy lágy csókot leheltem ajkaira.Ezután végigsimítottam arcát,majd összedörgöltem orromat az övével.Gyorsan felpattantam,majd felszaladtam az emeletre.Fél óra kellett mire elkészültem,felvettem azt a ruhát,amit még tegnap a pizsama mellé kaptam,a hajamat belőttem,egy kis sminket tettem magamra,majd indulásra készen álltam.Mikor lesétáltam Sehun már felöltözve várt.Annyira jól nézett ki,de mondjuk ő mikor nem?Az idő miatt nem lengén öltöztünk,Sehun pedig valószínűleg gondolt arra,hogy ilyen idő lesz ma,így alkalmas volt mára az a ruha,ami most rajtam volt.Egy csőfarmer,fekete simivel és fekete kapucnis felsővel,amin egy nyuszis minta volt.Ő egy fekete farmert,egy simit és egy fekete-fehér csíkos felsőt viselt.
-Oh Sehun tökéletesen nézel ki-kacsintottam egyet,majd megköszöntem ezt a ruhámat is.Az az igaz,hogy nagyon tetszett és borzasztó kényelmes is volt.
-Hmm köszönöm,de te sem panaszkodhatsz,örülök hogy ezt választottam.Akkor mehetünk?-megfogta a kezemet,majd kisétáltunk a bejáraton és bekulcsoltuk az ajtót.A vidámpark kicsit messze volt,ezért metróval közelítettük meg.Sok ember megnézett minket,de ez őt egyáltalán nem zavarta,sőt büszkén sétált mellettem.Ennek borzasztóan örültem,hogy nem kell titkolóznunk és az emberek is békén hagynak,nem szólnak be,mondjuk az igaz,hogy kameráztak,meg fényképeztek,néha volt olyan,hogy egyszer kétszer megkérték Sehunt,hogy írja alá ezt meg azt,de ez engem nem zavart.Boldog voltam,hogy egy olyan emberrel lehetek mint ő és boldog voltam azért is,amit ő elért a sok kemény munkájával.
-Ne haragudj,hogy így közrefognak minket,de ne aggódj a vidámparkban már nem lesz ez,mert megkértem az ottani dolgozókat,hogy mondják meg az embereknek,hogy én itt leszek a barátnőmmel és ha meglátnának minket,hagyjanak békén,kezeljenek normális emberként és ne kamerázzanak.Bár úgy is lesz olyan,aki csinál fotókat,de így kevesebben fogják ezt csinálni,hidd el,szóval ne aggódj,nemsokára kettesben leszünk és úgy szórakozhatunk mint a normális emberek-rámosolyogtam,majd hozzábújtam.
-Néézd ott van a vidámpark.Juppííííííí-sikítottam,mint valami idióta,de Sehunt ez sem zavarta,örült neki,hogy boldog vagyok.
-De izgatott valaki vagy tévedek?-nevetett..-Gyere-kicsit sietősebbre vette a tempót,majd elővette pénztárcáját és vett 2 jegyet.
-Hééé neee,az enyémet majd kifizetem én.Elég volt az a 2 ruha,ki tudja milyen drágák voltak,szóval az én jegyemet én fizetem-próbálkoztam,de meg sem hallott.
-Én vagyok a férfi,te meg a barátnőm,én fizetek mindent.Nehogy azt hidd,hogy megakarlak venni vagy valami,egyszerűen most csak én hívtalak el és hagyd most ezt rám.Később te is fizethetsz ha ennyire szeretnél-elmosolyodott,majd beszaladt velem a vidámparkba.El sem tudtuk dönteni,hogy mire akarunk először felülni.Ez az otthoni fővárosi vidámparktól 6-szor nagyobb volt és sokkal több dolog volt benne.Az állam az leesett,majd elővettem a kameránkat és beindítottam.
-Jéééé nézd ott a hullámvasutat.Nem akarunk azon menni először???-szemem csillogott a boldogságtól,ő meg csak megragadta a kezemet és sorba álltunk.Nem kellett sokáig várni,gyorsan beültünk,aztán jól bebiztosítottak.Az ottani lányok,mikor meglátták Sehunt,rögtön mutogatni kezdtek,majd a nevét ordították.Ezután mindenki mögénk akart ülni,de az alkalmazott rájuk szólt,ezt követően pedig beindította a vasutat.Nagyon erősen kapaszkodtam,majd oldalra fordítottam a fejem,ahol egy vigyorgó arccal néztem szembe...-Félelmetes??
-Hát nem tudom,nekem nem,de eléggé vicces,de ha félsz,nyugodtan fogd meg az egyik kezem,ha csak egy kézzel kapaszkodsz,akkor sem tudsz kiesni-nyújtotta oda jobb kezét miközben a meredeken haladtunk fölfele.
-Oké ezt elfogadom-de mire ezt kimondtam,olyat sikítottam.Egy nagy lejtőn suhantuk le villám gyorsan majd nem volt megállás.Jöttek a körök,nekem egy percre sem állt be a szám és úgy kapaszkodtam,mintha az életemért küzdenék.Mikor végig értünk,Sehun röhögőgörcsbe majdnem meghalt,valószínűleg rajtam nevetett,de kit érdekel,magamon is szakadok.Ezután kipróbáltunk több dolgot is,ahol annyira nem kellett kapaszkodni,mindig hozzábújtam,de a dodgemnél külön kocsiba ültünk és egymásnak mentünk folyamatosan.Volt mikor én üldöztem,de többször volt olyan,mikor én menekültem.Ezután felrángattam az óriáskerékre,kíváncsi voltam milyen lehet a kilátás Seoulra,de nem csalódtam.Már a közepén azt mondtam,hogy ez oltári,gyönyörű volt a kilátás,de csodálkozásomat Sehun szakította félbe.
-Na hogy tetszik és hogy érzed magad,bár ilyen hülyeséget kérdezni mikor fülig ér a szád-nevetett.
-Ohh nagyon tetszik és nagyon jól érzem magam,ahh milyen jó gyereknek lenni,vagy is már majdnem felnőtt vagyok,de én örökre gyerek maradok.Istenem és a kilátás csodálatos,hallod lefényképeznél
most??-nyújtottam oda neki a kamerát,aki örömmel vette el tőlem,majd gyorsan lefényképezett.Ezután én kikaptam a kezéből és őt kezdtem el kamerázni,majd a tájat.Annyira boldog voltam,komolyan ez a nap örökre bennem marad.
-Ahh sajnos ennyi volt az óriáskerék,szeretnél még valamire felülni??Azt hiszem mindent kipróbáltunk-igen,időközben rávett,hogy üljek fel vele mindenre.Mondjuk nekem legjobban a hullámvasút tetszett és az óriáskerék,de egy kicsit elfáradtam,így azt mondtam neki,hogy üljünk le egy kicsit pihenni és igyunk valamit.Így is lett,leültünk egy büfé elé és rendelt 2 jégkását.Ezt is ő fizette,persze én ellenkeztem,de sehogy sem tudtam meggyőzni.Ott ültünk kb 1 órát,azután a kijárat felé vettük az irányt,hisz már elég régóta bent voltunk a vidámparkban,már kezdett sötétedni és már éhesek is voltunk.Kifele menet megláttam ilyen célba dobósat,ahol a főnyeremény egy nagy plüssmackó volt.Na igen rólam tudni kell,hogy én nagy plüssállat kedvelő vagyok,így odarohantam és rögtön befizettem egyre.
-Te Brumi,az enyém leszel-mutattam a macira,majd megcéloztam a dobozokat,amik egymásra voltak pakolva.Sehun csak mellettem állt és nézett,majd kiröhögött,mikor éppen bénát dobtam.Már az utolsó dobási lehetőségem volt,és egy doboz maradt fent.Ha azt ledobom,akkor enyém a nagy maci.Becéloztam,kimértem,majd nagy rákoncentrálás után sikerült ledobnom.Úgy elkezdtem ugrálni,mint ha a lottó ötöst nyertem volna meg.Sehun nyakába ugrottam és sikítottam szegény fülébe,csak egy kicsit néztek bolondnak,de kit érdekel??Gyorsan kikaptam a csaj kezéből a nyereményemet és büszkén sétáltam Sehun mellett.
-Jól dobsz.Sportoltál valamit??-nézett rám kérdően.
-Igen.Röplabdáztam illetve kéziztem,ja meg fociztam kiskoromban sokat,illetve kosaraztam is hobbi szinten,ja meg minden sportot csináltam,de a röpi és a kézi volt folytonos,de sajnos abba kellett hagynom-kicsit lehajtottam a fejem,de Sehun felvidított és azt mondta,hogy egyik nap elmehetnénk valamit csinálni.Rögtön beleegyeztem,ezután pedig az étterem felé tartottunk.A bejáratnál bekötötte a szememet és úgy vezetett el egy asztalig.Kicsit hosszú volt az út és úgy éreztem,mintha lépcsőztünk is volna.Éreztem,hogy a hajamat lengeti a szél,arra gondoltam,hogy talán kint vagyunk valami tetőn.Mikor levette a kendőt,eltátottam a számat.Egy asztal volt megterítve,de olyan szépen és romantikusan,
hogy majdnem elkezdtem sírni.Nagyon meglepődtem,erre azért nem számítottam,azt hittem,hogy csak egy kis átlagos vacsora lesz,de nem.Leültetett a székbe,majd ő pedig velem szembe ült le.Meglepetésemre magyar kaják voltak,ami tényleg nagyon felvidított.Jóízűen falatozgattunk,majd a közepénél egy romantikus zenét játszottak le nekünk.Az egész annyira meghitt volt és olyan nyugis,de a kilátás,az esti fények és ez az asztal ahogy megvolt terítve,egyszerűen lenyűgöző.Mikor befejeztük a vacsorát,felállított,majd a tető széléhez vezetett.Megmutatta a teljes kilátást,egyszerűen annyira szép volt,de hogy ezt még fokozza,hirtelen a kezei az arcom előtt teremtek,majd tenyerei közül kiengedett egy gyönyörű szép aranynyakláncot,amin egy medál volt benne a mi első csókunkról készült képpel.Mikor a nyakamba akasztotta,annyira meghatódtam,nem csak a nyaklánc miatt,hanem az egész nap miatt,de főleg a vacsorától meg mindentől,hogy lehet valaki ennyire tökéletes.Egy könnycsepp legördült arcomon,megszorítottam a medálomat,amit tőle kaptam,
majd megfordultam és a nyakába bújtam.Erősen szorítottam,ő pedig szint úgy,csak annyi különbséggel,hogy ő mosolygott közben.
-Köszönöm,köszönöm,tényleg nagyon szépen köszönöm.Ennyit fáradozni értem és ez a medál is istenem,Sehun én én annyira szeretlek-minden szavamnál egyre erősebben szorítottam,de ekkor csak belesúgta ezt a fülembe:
-Még ez nem minden,fordulj meg-mihelyst mondatát elmondta,megfordultam,így ő már hátulról ölelt.Egyszer csak nagy pukkanást hallottam és annyit vettem észre,hogy tűzijáték tárul elém.Mindig is imádtam,de most különlegesebb volt,soha sem gondoltam volna,hogy egyszer így fogok tűzijátékot nézni.
-Sehun ezt mind értem?-simogattam kezeit,amik engem szorítottak.
-Igen,szóval remélem tetszik.Mondjuk a tűzijátékot nem én rendeztem,hanem ma van valaminek a záróünnepsége,és direkt idehoztalak,mert innen jól látni-mikor a tűzijáték véget ért,ismét szembefordultam vele és megköszöntem legalább még 10-szer neki a mait.Ez egy emlékezetes első randim lesz,az biztos.Ezután kézenfogva hazasétáltunk,majd lezuhanyoztunk és ágyba bújtunk.Ma szintén nem mentem haza,hanem Sehunnál aludtam.Annyira fáradt voltam már,örültem a pihe-puha ágyikónak,s ezzel Sehun sem volt másképp,viszont még hancúrozni akart,de én nemet mondtam.A jóból is megárt a sok,ez a mondatom mindig beválik.Szorosan hozzábújtam,fejemet mellkasára tettem,és így aludtunk el az első hivatalos randink után.......................

Édes pillanatok

Annyira jó volt,hogy kezemet szorította és nem akarta elengedni,Sehun közelsége egyszerűen megőrjített,kívántam őt.Látszik rajta,hogy férfiasodott is,vállai szélesebbek lettek,kezei izmosabbak,csak hálálkodni tudok,hogy egy ilyen fiú a barátom.
-Bernie nézd azt a csillagot,az leszel te,az lesz az én csillagom,ami meg mellette van,az lesz az enyém,így mindig egymás mellett leszünk,örökre-mosolygott aranyosan,közben pedig derekamat ölelte.Az esti tábortűz melege megnyugtatott,körbe ültük a tüzet a sok sztárral,osztálytársaimmal,tanárokkal,a hangulat egyszerűen fantasztikus volt.
-Hmm oké,ez tök jó,de én miért vagyok a nagyobb
csillag???-kérdeztem érdeklődve,majd szemeibe néztem,de lehet nem
kellett volna,mert olyan zavarba jöttem,hogy rögtön köhécselni kezdtem.
-Héé jól vagy?-kacagott fel..-Azért vagy az te,mert sokat jelentesz nekem,még az életemnél is többet és annyira hiányoztál
már-arca boldogságot tükrözött,az enyém hasonlóképp,végre láthatjuk egymást 9 hosszú hónap után és ez a pillanat csodálatos volt.
-Jól vagyok,csak tényleg változtál külsőleg-forgattam meg szemeimet,de ő valószínűleg ezt rosszul értelmezte.
-Rossz irányba??-vágott ijedt arcot,de hozzábújtam mellkasához és halkan csak ennyit mondtam:-Abszolút nem,férfiasabb lettél,de még mindig nagyon aranyos vagy,azt szeretném ha örökre ilyenek lennénk.Ahh tudod milyen jó érzés a karjaid közt lenni,és a mellkasodhoz bújva rájöttem,hogy ettől kényelmesebb hely nincs számomra-kijelentésemen még én is elmosolyodtam,Sehun pedig egyenesen vigyorgott,büszke volt magára,de na van mire az a helyzet.
-Hmm örülök,de ha itt tartunk te is változtál,még aranyosabb lettél,nőiesebb is,a tested is megváltozott,de a méreteidből még mindig nem adtál le-az aranyosságát átvette a perverzsége,de valahogy már ez az éne is hiányzott.
-Haha jól van vicces vagy én is szeretlek,most beakartam szólni egy durvát,de inkább nem mondok semmit-kuncogtam.Egyből vette a lapot,hogy mire akartam célozni,de nem zavarta cseppet sem,sőt büszke fejet vágott.
-Ma nálam alszol?-itt már kicsit berezeltem,az igaz,hogy együtt vagyunk,meg minden,de hivatalosan még randin sem voltunk,az is igaz,hogy már aludtam vele,de nem is tudom..
-Ööö-őgettem,de ő gyorsan közbevágott.
-Akkor is nálam alszol ha nem akarsz,ha nem a válaszod,szóval tökmindegy.Szerintem lassan indulhatnánk is,tényleg sok mindenki néz minket,ami egy kicsit zavaró.Nincs kedved inkább most rögtön menni?-megragadta vállaimat,majd izgatottan a szemembe nézett.
-Felőlem mehetünk,ha te most szeretnél,csak elköszönök mindenkitől oké?-rámosolyogtam,majd egy gyors puszit az arcára nyomtam.Kicsit meglepődött,de tetszett neki.
Így is volt,mindenkitől elköszöntem,hasonlóképpen tett Sehun is,majd hazafelé vettük az irányt.Kézen fogva sétáltunk Sehun házához,közben pedig felhívtam a nevelőszüleimet,hogy ma nem megyek haza,szóval ne várjanak.Beleegyeztek,de azt mondták vigyázzak magamra.Olyan jó volt kéz a kézben sétálni,mindig is erről álmodoztam,hogy majd a hercegemmel így sétáljak és próbáljunk ki együtt sok dolgot,a hercegemet is valahogy olyannak képzeltem el,mint maga Sehun,szóval most tényleg nagyon boldog vagyok.Szeretném ha ez örökre így maradna kettőnk között,de félek,hogy egyszer majd jön valami rossz és elválasztanak tőle,erre gondolni sem akarok.
-Holnap menjünk el egy hivatalos randira,van kedved??-a hirtelen semmiből,a nagy csend közepette kicsit meglepett ez a kérdése,de boldog lettem és a nyakába ugrottam.
-Igen igen igen igen igen és ezerszer is igen-úgy viselkedtem,mintha a kezemet kérte volna meg,pedig csak annyi volt,hogy felajánlotta,hogy holnap együtt menjünk el egy hivatalos randira.
-Jól van,örülök hogy ennyire szeretnéd.Akkor holnap jól ki szórakozzuk magunkat,mit szólsz?-csak bólintottam és belecsimpaszkodtam bal karjába.10 perc múlva már Sehun házában is voltunk,majd mondta,hogy nyugodtan menjek el zuhanyozni,amibe pedig átöltözhetek,az ott van az ágyán.Meglepetten figyeltem rá,ezek szerint ez a ruha amit felvehetek egy ajándék lenne?Siettem gyorsan be a szobába,majd megpillantottam egy aranyos cica mintás pizsamát.Az alsó része egy rövid gatya,a felső meg egy rövid póló volt.A plusz ráadás a papucs,aminek macska tappancs kinézete volt.Nagyot röhögtem,majd gyorsan lezuhanyoztam és felöltöztem az új pizsamámba.Elégedetten sétáltam Sehun elé,aki éppen a
vacsorát csinálta kis köténybe.
-Na mit szólsz,jól áll nekem az új pizsamám Sehun gazdám?-céloztam ezzel a régi szép időkre,emlékszem tisztán,hogy macskajelmezbe voltam,mikor összejöttünk.Na itt sem kellett több Sehunnak,szegény rögtön kipurcant.
-Na oké,talán nem ezt kellett volna megvennem,na mindegy már ez marad,azért remélem tetszik,mondjuk nekem nagyon is,dehát had ne mondjam most mit gondolok.Csinos vagy tényleg,mint mindig-kicsit elpirultam,majd megöleltem és megköszöntem az ajándékot.
-Te neked is jól áll ez a kötény,meg a főzés,de nem gondoltam volna,hogy még egy vacsorával is elődrukkolsz.Mit fogunk enni??-leültem a székre az asztalhoz,majd kíváncsian ránéztem.
-Ramen,remélem finom lesz és ízleni fog,a fiúknak nagyon bejött-nem kellett sokat várni,nemsokára kiszedte a 2 adagot a tányérokba,addig én megterítettem,azután pedig nekiálltunk a vacsorának.Tényleg nagyon finom volt a ramen,ezentúl tuti ő fogja készíteni..
-Hmm nagyon finom lett Sehun,de ugye tudod hogy én nem nagyon tudok főzni,szóval jó lányt választottál magad mellé.Mellesleg ha még tudnék is,ezt a finomat nem tudnám utolérni-mosolyogtam,majd szürcsöltem befele a tésztát.
-Tudom,hogy ilyen téren béna vagy,de majd együtt összehozunk valamit,ha van kedved tőlem is tanulhatsz-kacsintott,amire a pálcikát majdnem kiejtettem a kezemből.Zavarba jöttem,de nem tudom hogy hirtelen mitől?Nehogymár egy kacsintására ennyire elszálljak.
-Ühm megtennéd,hogy még asztalnál vagyunk,addig nem vágsz ilyen izé fejeket??Nem szeretnék megfulladni,főleg nem ebbe a finom ramenbe-köszörültem meg a torkom.
-Na mi van,csak nem ennyire kívánsz már??-vigyorgott kajánul.
-Yaaa te perverz,ne hordj itt össze-vissza ilyen badarságokat-gyorsan megettem a rament,majd elpakoltam és elmosogattam.Szinte éreztem magamon Sehun tekintetét,ahogy végig engem néz míg én háttal vagyok neki.Nem mertem hátranézni,féltem,de egyszer csak hirtelen megéreztem az érintését.Hátulról teljesen hozzám simult,kezeit mellem alatt kulcsolta össze,éreztem forró leheletét tarkómon,amitől a hideg másodpercenként kirázott.Egyszer csak hirtelen megéreztem forró ajkait nyakamon,ez az érzés még új volt nekem,bár nem mondhatom,hogy rossz,jó volt nagyon is,de furcsa.Egyszerűen elvesztettem a fejemet,hirtelen azt sem tudtam hogy hívnak,nem tudtam hogy mi történik velem,csak azt kérdezgettem
magamtól,hogy ez normális dolog?..-Seh..hunnhh-lihegtem elhaló hangon,ami még jobban felizgatta őt....Mitől gerjedt ez be ennyire?Mióta ennyire férfi állat??
-Éhn Shajnálohm-nyögte miközben csókolgatta a nyakam.Nekem sem kellett több,megkívántam őt,amitől kicsit meg is ijedtem,de ezen nem volt időm gondolkodni sem,mert Sehun megfordított,így már egymás szemébe bámultunk.Tényleg férfiasabb lett kívül,de belül ugyanaz aki volt,ennek nagyon örülök.Arcomat kezei közé vette,majd hirtelen megcsókolt.Szívem egyre hevesebben vert,soha nem gondoltam volna,hogy egyszer ilyen is megtörténik.Kezei közben letévedtek hátamon keresztül a fenekemre,majd csak egy erős markolást éreztem.Kicsit bepánikoltam,ezért megszakítottam a csókcsatát.
-Sehun én még ebben nem vagyok biztos vagy is,még erre nem készültem fel,tudod én tényleg szeretlek,de talán ez még most túl sok..szerin..-nem hagyta végigmondani.
-Sajnálom,én csak annyira kívánlak és már nem sokáig tudok várni-fejét a vállamra hajtotta,majd erősen megszorított.
..-Én soha nem voltam ilyen,ilyen akaratos,de most elkapott egy érzés és most,alig bírtam leállni,nem akarlak ezzel elkergetni magam mellől,én tényleg igazán szeretlek,szóval inkább várok még ezzel.Teljesen megértem,hogy félsz ahogy mindenki,de egyszer úgy is túlesel rajta,de talán igazad van,ez túl hamar van még-kibújt ölelésemből,majd a szobája felé vette az irányt.Arca szomorú volt,utáltam magam abban a pillanatban,de annyira nyuszi vagyok,mit kéne tennem?Szegény így csak szenved nem igaz?Gyorsan elmosogattam az ő tányérját is,majd felszaladtam az emeletre a szobájába.Ott feküdt az ágyon és a plafont nézte,annyira aranyos volt,de csalódott.
-Sehunie kérlek ne légy ilyen,ne magad okold,az a helyzet,hogy én is kívánlak nagyon és nehéz volt elszakadni tőled,de a félelmem nagyobb.Tudod amúgy is,hogy mennyire szégyenlős vagyok és tényleg így hirtelen jött-becsuktam magam mögött az ajtót,majd lassan odasétáltam az ágyhoz és leültem Sehun mellé.Jobb kezemmel megsimítottam édes arcát,majd lágy csókot leheltem ajkaira,ezután pedig melléfeküdtem és hozzábújtam szorosan.
-Hmm ez jó volt-mosolyodott el,aminek már örültem.Annyira rossz,hogy most miattam nem történik semmi,a hangulat is rossz lett és úgy minden....-Amúgy miért félsz ennyire?
-Mert szégyenlős vagyok,fájna és ez annyira kínos-erre csak felröhögött,amit nem nagyon értettem.
-De egyszer úgy is foglak ruha nélkül látni,nem fogok örök időkig várni,ha nem fogod engedni,este mikor alszol megrontalak-ez gonoszul hangzott,de végül is igaza van,nem várhat örökké,de mit kéne tennem?
-Tudod mit?Tedd meg most,nem akarom,hogy miattam szar legyen minden,nyugodtan tedd meg-szemei kidülledtek,majd csak elordította magát.
-Te normális vagy?Az nem megy csak így hupsz egyből,annak kell megfelelő alkalom,mint az előbbi például,nem az hogy csak így mondod én meg rád ugrok és nyomom a mait-ezen elgondolkoztam,igaza lehet,de mi van akkor,ha hirtelen megcsókolom?Ha majd én hirtelen letámadom?Gondolkodásom közepette a már ülő Sehun arcát elkaptam és magamhoz rántottam.Szemei nem voltak becsukva,mert annyira megvolt lepődve,de nem kellett sokáig várni arra,hogy észhez térjen.Ledöntött az ágyra,éreztem,hogy innentől már nincs menekvés,ezt én csináltam magamnak,szóval most már nyígni se merjek.Kezei közben betévedtek felsőm alá,oldalamat,hasamat simogatta miközben hevesen csókolt.Én nyaka körül fontam össze kezeimet és úgy húztam erősen magamhoz,majd megunva ezt az állapotot,hirtelen belemarkolt mellembe,
amire felnyögtem.
-Sehunh izhéé énh-próbáltam beszélni,de egy mondatot sem hagyott kimondani.Egyszer csak lerántotta rólam a felsőt,így már felsőtestem csupasz volt,kicsit kínosan éreztem magam,arcomon pedig nagy vörösség jelent meg.Ezután saját felsőjét is olyan gyorsan lekapta és eldobta a szoba másik végébe,hogy rendesen sokkolódtam rajta.Ezt követően elvált ajkaimtól,majd apró csókokat lehelve haladt lefelé a nyakamon át,a hasamon keresztül,a melleim körül,míg el nem ért legérzékenyebb pontomig.Hirtelen a gatyát is lerántotta rólam,így már tényleg teljesen meztelenül feküdtem előtte,ő pedig csak perverz mosolyt villantott rám és tovább folytatta dolgát.Idővel róla is lekerült a gatya,majd kicsit megemelt és egy gyors lökéssel belém hatolt.Nagy sikoly hagyta el számat,mert ez iszonyatosan fájt,de utána egyre kellemesebb érzés kerített hatalmába,már kezdtem élvezni a dolgot.Mikor már eléggé megszoktam ezt a lassú tempót,gyorsabban kezdett el mozogni,közben a lepedőt markoltam és csak a nevét hajtogattam...-Sehunh,Sehunh..
Szóltam neki,hogy már mindjárt a végét járom,erre még erősebbeket lökött,majd egyszerre értük el a csúcspontot.Fáradtan feküdt le mellém,és mindketten csak sóhajtoztunk,lihegtünk.Megsimogatta arcomat,majd csak ennyit mondott:
-Szeretlek,mindennél jobban,ez csodálatos volt,örülök,hogy mindkettőnknek ez volt az első.Annyira boldog vagyok,gyönyörű vagy,gyönyörű-közelebb húzódott hozzám,majd egy utolsó puszit lehelt arcomra és egymás karjaiban aludtunk el.

Újra megérinthetlek

-Milyen vendégek?-kérdeztük egyszerre a diákokkal meglepődve.
-Háát ez egy meglepetés.Ők kérlek szépen sztárok lesznek-mondta egyszerűen,mire mi mindannyian kerek szemekkel figyeltük Jinya tanárnőt.Senki nem értette előbbi kijelentését.
-Mi van?Kik jönnek?-értetlenkedtünk továbbra is,de hamar választ kaptunk,szóval jó nagy titok.
-Tudtam,hogy megfogtok lepődni,de akkor elmondom.Elég sokan jönnek,szóval a gatyátokat kössétek fel.Kezdem:Super Junior,SHINee,f(x),SNSD,MBLAQ,Kara,MissA,U-kiss,B2st,2NE1,BigBang,T-ara,After school,2PM,2AM,TeenTop,Boyfriend,FT-Island,CN-Blue,Block B,Sistar,4Minute,Wonder Girls,Brown Eyed Girls,Secret,B.A.P, valamint különleges meglepetés az Exo-na erre totálisan leesett az állunk,főleg az utolsó bandán és főleg nekem.Exo?Ugye most csak viccelnek?
-Mi van?Ez rengeteg,és ezek mind a leghíresebbek-ordítoztuk egyszerre,de nekem az agyam nem is a többi bandán,hanem az Exon kattogott.Régebben pedig ordítottam volna,ha megtudom,hogy egy légkörben leszek ezekkel az előadókkal.
-Tudom,de ezt csak a mi sulinkban lehet megszervezni,hisz ez egy előadóművész iskola.Ideje,hogy sztárokkal ismerkedjetek,hisz mi lesz veletek,ha ti is ilyen hírnévvel fogtok majd futni?Bernie amúgy is,te vagy az egyik legkiemelkedőbb diákunk,hisz megkaptad a musicalben a főszerepet.Ezt viszont.tőbb sztárbanda is megtudta-na oké nekem sem kellett több.Kővé fagytam,majd bámultam magam elé.Nem voltam abban biztos,amit az előbb mondott.Azt hittem álmodom,de nem, ez most nem álom,ez most tényleg valóság.
-Tessék Jinya tanárnő??Mit mondott?-sokkolódtam,így elég viccesen nézhettem ki,de jelenleg nem az foglalkoztatott.Kis gondolkodás után,félve,de rákérdeztem:-Egyébként az Exo tényleg jön?
-Igen jól hallod és igen ők is jönnek-mosolygott,hisz tudja,hogy én meg Sehun hogyan állunk,idő közben nagyon jóba lettem vele és mindent el is mondok neki....Persze nagyon boldog voltam,hisz ez milyen csodálatos,hogy tényleg ennyi kedvencem ellátogat ide,és még az Exo is jön.Igaz is a 3 hónap letelt 10 napja,de ők erről vajon miért nem szóltak nekem?
-Na fogadjuk is a vendégeket,hisz már a SHINee meg is érkezett.Ohh de az f(x) is.Nagyszerű-tapsolt boldogan tanárnő,de mi végig nagy szemekkel figyeltünk,majd fanságunkat félredobva komolyak lettünk.
-Tanárnő ezután mi lesz a program?-fogtam meg vállát,mert éppen sietett volna a SHINee-s fiúkhoz.Mikor őket megláttam azt hittem elhalok.Életem első bandája ők,na meg persze Super Junior.
-Hát fényképezkedés velük.Bárkivel lehet fényképezkedni,sőt mindenkivel lehet.Aztán csinálunk vetélkedőket,majd el is jött az este..tábortűznél táncolunk,majd éjfélkor fellőjük a tűzijátékokat-ezt a programtervet meghallva,mindenki sikítozni kezdett,még én is elengedtem egy kisebb örömsikolyt,hisz ez nagyon hihetetlen.Azokkal együtt lenni,akikre mindig felnéztél és példaképként tekintettél,ez igazán megtiszteló.
-Istenem de jó.Imádom ezt az iskolát-ugráltam örömömben,
-Reméltem is,hogy ezt mondod-mutogatott ujjával,majd elindult előre és intett nekünk,hogy utána...Kedvesen és udvariasan fogadtuk a bandákat,valamint már közben beszélgettünk is velük.Mindenki borzasztóan kedves volt,egyáltalán nem voltak bunkók,beképzeltek,mint ahogy általában a sztárokat leírják.Amikor a SHINee-val elkezdtem beszélgetni,egy jó pár percig az ütő is megállt bennem és gondolkoztam rajta,hogy most vajon élek -e?A Super Juniornál meg alig mertem megszólalni,de ahogy őket ismerni,rögtön barátként kezeltek és viccelődtek.Jókat röhögtem rajtuk,de mikor Teukie rám nézett,azt hittem ott esek össze.Ő volt a főbiasom,bár Sehun a barátom,de azt hiszem Teukie-ra továbbra
is felfogok nézni.Ő nagyszerű vezetője a Super Juniornak és remélem örökre együtt maradnak.Minden banda totálisan kedves volt,így jókat nevettem,szórakoztam....Már mindenki itt volt a bulin,csak az Exo nem.
-Vajon hol késnek már?Lehetséges,hogy Sehun el sem jön?-ki sem mondtam ezt a szót,de az Exo feltűnt a terepen...Én csak néztem rájuk nagy szemekkel,hogy tényleg ők -e azok,de akkor már tényleg megbizonyosodtam róla,mikor LuHan a nyakamba ugrott,aztán a többi tag is megcsinálta.
-Srááácoooooooook- ordítottam,majd könnyes szemekkel ölelgettem mindenkit ahogy csak tudtam.Olyan szinten hiányoztak már,hogy az leírhatatlan.Imádom az összes tagot.
-Te jó isten mennyit változtál,ha LuHan nem ugrik rád,meg sem ismerünk-mondta viccesen Suho.
-Ugyan már.Ne mondjál ilyeneket Suho- mosolyogtam és legyintgettem.
-És ha jól csiripeltek a madarak,megkaptad egy musicalben a főszerepet.Igaz ez ?-kérdezte boldogan LuHan,akinek most is úgy csillogtak a szemei,ahogy mindig is szoktak.
-Igen igaz-válaszoltam egyszerűen,de valami nem hagyott nyugodni...-Sehun vajon hol van?-idegeskedtem magamban, közben pedig ajkaimat harapdostam...-Nos fiúk,hogy vagytok?Meséljetek nekem-kacsintottam.
-Meg sem kérdezed,hol van Sehun?-kérdezte D.O furcsán,majd vigyorgott egy nagyot.
-Meg akartam,csak nem akartam rögtön ezzel kezdeni a napot,de nem csodálkoznék,ha nem jött volna el,ugyanis akárhányszor csak írtam neki,soha nem írt vissza nekem,így aggódok,hogy valami baj van-lehajtottam a fejemet és mint egy kisgyerek köröztem a lábammal.
-Hááát...-húzta el a száját Kai..
-Valami történt?-felkaptam fejemet,majd szúrós pillantásokat vetettem mindenkire.
-Csak annyi,hogy minden nap rólad áradozott,hogy napról-napra csak csinosodsz,amiben igaza is volt,de nem tudott neked visszaírni,mert akárhányszor meg is írta már a levelét,képtelen volt megnyomni a küld gombot-na erre tökre hülye fejemet bevágtam és kérdőn néztem a srácokra.
-De miért???
-Mert annyira hiányoztál neki,hogy úgy gondolta,jobb lesz ha nem ír neked üzenetet,így hátra megunod te is és nem fogsz neki annyira hiányozni-rögtön lefagytam és kicsit ideges lettem.Hogy lehet ekkora hülye Sehun is?
-Most ez komoly?Azt hitte,hogy ettől kibaszott boldog voltam??-idegességemben könny gyűlt a szemembe,de mikor egy ismerős hangot meghallottam,köpni-nyelni nem tudtam,sőt pislantani sem.
-Nem,nem hiszem azt,sőt nem is hittem azt,de képtelen voltam rá,sajnálom.Minden egyes eltelt nap után csak jobban hiányoztál.
-Se Se..Ez Sehun hangja.Hol vagy?..Gyere elő..kérlek én látni akarlak..-vergődtem.
-Nem jó ötlet,ugyanis megváltoztál és nem vagyok ebben biztos,már attól remegek,hogy látlak.
-Nem,nem érdekel...csak kérlek had lássalak újra.Tudod te mennyi volt ez a 9 hónap??Mintha meghaltam volna 36-szor újra és újra egymás után-kiabáltam a semmibe.
-Tényleg azt akarod,hogy újra megérintsük egymást?
-Soha nem voltam még ennyire biztos semmiben-annyira boldog voltam,hogy újra hallhatom hangját.Mindenki aki a suliban volt,csak figyelte a jelenetet.A tanárok is csak bambultak előre és figyelték a fejleményeket.
-Teljesen más lett az arcod,az alakod és a hajad .. egyszerűen csodálatos..Bernie....
-Gyere elő-mosolyogtam.Ezt alig mondtam ki,csak annyit éreztem,hogy másodpercek alatt a karjaiban tartott engem Sehun.Olyan volt,mintha ez a szorítás soha nem akarna elmúlani.Közben nagy könnycseppek hullottak ki a szememből.Jelenleg csak annyit tudtam kinyögni,hogy:-Se se se Sehun...Mégis csak szeretsz,és nem utáltál meg.Féltem,hogy már vége,mert nem írtál,mint aki napról napra elfelejtett engem.Sehun annyira hiányoztál-egy hirtelen mozdulattal megfordultam,a hajam pedig követett.Mikor a szemeibe néztem,az egész testem beleremegett.A csillogó szemei,a tökéletes arca.Minden annyira tökéletes rajta,szinte semmit sem változott,talán egy kicsit.Ugyanaz a tekintet,ugyanaz az illat,amire már olyan régóta várok.A suliban minden fiú írigy volt,bár nem értettem,hogy miért.
-Bernie-mosolygott édesen,de olyannyira,hogy teljesen elkábultam.Lassan mindenki magunkra hagyott,majd kimentek az udvarra.Azért jól esett,hogy nem bambultak tovább minket.
-Sehun végre szemtől szembe.Te is változtál egy kicsit.Még helyesebb lettél,már ha ez persze lehetséges.Sehun erre nem szólt semmit,csak mélyen a szemembe nézett,megsimította az arcom,amire én lehunytam a szemeim és csak az ő érintésére koncentráltam.Én szintén az ő arcát simítottam meg,de a vágyaim egyre csak erősödtek.Nem jellemző rám,de meg akartam csókolni,érezni akartam az ajkait.Pár perc szemezés után Sehun egy hirtelen mozdulattal az arcomat odarántotta az övéhez és olyan csókot lehelt az ajkamra,amit egy örök életre nem felejtek el.Nagyon heves csók volt,de ami a legfurább,hogy nyelves csókot adott,amit ezelőtt még soha sem,így rendesen meglepődtem,de úgy éreztem,hogy csak Sehun és én vagyunk a világon,senki nem lát.Mikor ajkaink elváltak,Sehun csak a tekintetemet kereste,én
pedig már eléggé zavarban voltam,de őt ez nem igazán zavarta.
-Sehun,annyira hiányoztál-öleltem meg,majd fejemet mellkasába fúrtam.Most inkább gyerekként viselkedtem,de olyannyira jól esett már szorítása.
-Szeretlek,annyira hiányoztál-simogatta fejemet...-Soha többet nem akarok ennyit távol lenni tőled,ez maga a pokol volt.
-A szívem most majd kiugrik a helyéről.Ilyen váratlan meglepetéseket okozni nekem,ki fog készülni még egyszer a szívem-nevettem kedvesen,ami neki nagyon tetszett.
-Sajnálom,hogy ilyen hirtelen történt minden,de ettől jobb belépőt nem tudtam szervezni,de nem is akartam.Nekem elég,hogy újra a karjaimba tudhatlak-elengedtem,majd belé karoltam és az udvar felé vettük mi is az irányt.
-Sehun nagyon nagyon,de nagyon Szeretlek-örömkönnyeim azért folytak,amin elnevette magát,ettől mindig zavarba jövök.
-Ne sírj-letörölte a könnyeimet,majd:-Azt szeretném,hogy nevess.
-Ezek örömkönnyek-nevettem továbbra is.Annyira boldog voltam,hogy elmondhatatlan,ez a nap az,amire mindig is fogok emlékezni.

Az este folyamán sokat táncoltunk énekeltünk,sőt minden egyes sztárral lefényképezkedtem,ezt az esélyt nem hagytam elúszni,szóval rögtön töltögettem is fel mindenhova.Azt hiszem én voltam a világon most a legboldogabb ember.Nagy meglepetésemre elég jól kijöttem mindenkivel és nem csak az Exosokkal beszélgettem,hanem sorba mindenkivel.Különösen jóba lettem azokkal,akikre tényleg mindig is felnéztem vagy is a fő kedvenceimmel,de nem mondhatom azt,hogy a többiekkel nem.Minden banda előadott legalább egy számot,sőt volt aki szólóban is tol egyet.Mindenkit csillogó szemekkel kísértem végig,de amikor az Exo jött,a szívem is megállt.Először a Historyt adták elő,majd a MAMA-t,azt követően
pedig a kedvenc számomat,a Two Moonst.Na én úgy tapsikoltam,mint egy bolond,így kicsit furcsán is néztek rám az emberek,de igazából nagyon is jót röhögtek rajta.Sehun tánca egyszerűen elvarázsolt,annyira belehabarodtam ebbe a fiúba,hogy soha többet nem akarom őt elengedni...A Super Junior a Mr.Simplet és a Sexy,Free & Singlet adta elő,a SHINee-sok a Lucifert és a Ring Ding Dongot.Nagy nehezen még a Sherlockot is bevállalták.Az f(x) az Electric Shockot,majd a Hot Summert.Az SNSD a The Boyst és a Paparazzit,nagyon ügyesek voltak mindannyian.Az MBLAQ a Mona Lisat és az Oh Yeaht.Na még folytathatnám,hogy ki mit adott elő,de azzal elmenne a nap.Nagyon boldog voltam,hogy ilyen emberekkel lehetek együtt,most láttam csak igazán,hogy milyenek is a profik...Mindenkin elcsodálkoztam,ugyanis volt olyan,aki először nem volt szimpatikus,majd mikor beszélgettünk kiderült,hogy tökre kedves és aranyos.Jonghyun egy párszor felhívott a színpadra énekelni,ezért az este folyamán többször is röhögőgörcsöt kaptam.Na ha ő vele valaki összebarátkozik,én csak annyit mondok,hogy sok szerencsét.Mellette nem lehet unatkozni,az biztos.Nagyon szórakoztató,de ez elmondható az összes idolról,akikkel együtt voltam...A legviccesebb az volt,mikor a főénekesek elkezdtek rappelni,na én olyankor mindig úgy röhögtem Sehunnal együtt,hogy nem igaz,de például mikor Zelo elkezdett rappelni úgy kb tátva maradt a szám.Én soha nem tudok majd olyan gyorsan beszélni,rappelni ahogy ő.Annyira bírom a rapereket és mindig elcsodálkozom,hogy vajon ezt hogyan is csinálják...
Mikor már nem annyira rángattak fel a színpadra,leültem Sehun mellé,aki rögtön összekulcsolta kezeinket és így néztük együtt a tábortüzet,amit körbeültünk.................

Luhan híre

Ma van 6 hónapja,hogy nem láttam az Exot.Ez alatt az idő alatt sokat dolgoztam a célom érdekében,de nem mondhatnám,hogy túl sok dolog történt velem.Inkább már izgatott lettem,hisz 6 hónap eltelt,újra láthatom őket...Persze gondoltam én....Egy keddi napon,mikor iskolába mentem,megláttam egy ismerős felsőt..Rögtön,akaratlanul is,de Sehun nevét ordítottam,de tudtam,hogy nem ő az ...
-Sajnálom,nem ezt akartam mondani,de Luhan te vagy az?-néztem meglepődötten az előttem lévő fiúra.
-Igen én lennék.Sajnálom,hogy csalódást okoztam,tényleg nem akartam,de Sehun küldött az az igazság-vakargatta tarkóját.
-Valami baja van?-ijedten ránéztem és megragadtam vállát.
-Nem éppen,inkább csak az van,hogy...tudod rátérek a lényegre.Sehun csak 3 hónap után tud visszatérni.Még rápakoltak 3 hónapot a melóra,így engem küldött el,mert tudja,hogy mi egész jóban vagyunk és csak nekem volt szabadidőm-örültem persze neki is,de még 3 hónap?Az rengeteg.
-Haaah értem....-szomorodtam el.Luhan egy hirtelen mozdulattal átölelt,én pedig hirtelen megdöbbenésemben egy szót sem szóltam.
-Luhan mit mit csinálsz?-próbáltam ellökni magamtól,de nem tudtam.
-Sajnálom én csak...tudod..annyira megsajnáltalak és olyan régen is láttalak már.Sajnálom,nem bírtam megállni,hogy ne érjek hozzád...sajnálom-már el akart engedni,de ekkor én-:Luhan ne ne engedj el-egy kisebb könny szökött szemembe...-Annyira hiányoztok és Sehun is annyira hiányzik,szeretethiányom van.Luhan sajnálom,én sajnálom,pofátlan vagyok tudom,de egyszerűen most nagyon jól esik,hogy ölelsz-erősebben megszorítottam,magamon is meglepődtem,hogy hogy lehetek ennyire szemtelen...-Én..én annyira boldog vagyok,hogy téged küldött Sehun-törölgettem közben szemeimet.Luhan csak erősen visszaszorított,ez emlékeztet a 6 hónappal ezelőttre.
-Picsába,annyira fáj,de jól esik hogy ölel.Mit kellene tennem?Nem mondhatom el neki,hogy mit érzek,azt hiszem jó barát módján kell viselkednem,le kell állítanom magam.Sehun a legjobb barátom és ő megbízott bennem-gondolta magában Luhan.
-Luhan....Remélem hamar eltelik még ez a 3 hónap-elengedtük egymást,majd letöröltem a könnyeimet és elmosolyodtam.Annyira őzike szemekkel nézett rám,olyan aranyos volt,nem bírtam ki nevetés nélkül.
-Mit szólnál ahhoz ha elmennénk vásárolni és képeket csinálnánk??Naa,naaa- bökdösött oldalba.
-Benne vagyok-megragadta a kezemet és elkezdett velem futni.Boldogan futkároztunk,olyan gyerekesen viselkedtünk,de jól éreztem magam,olyan felszabadult voltam.Bár vásárolni indultunk,de ebből a végén kergetőzés lett.
-Van egy ötletem,Gyere csaaaak- hirtelen felkapott a hátára,amitől enyhe sokkot kaptam.Sikítoztam,de igazából nagyon vicces volt.
-Luuu..-ordítom,mikor jobban szaladt velem...-Mit mit csinálsz?Wáááohh hehe-annyira nevettem,hogy már a hasam is fájt tőle.
-Na milyen ott fent a hátamon?-pillantott hátra,így szembetalálta magát mosolygó ajkaimmal.Tekintete rajtamaradt,majd hosszú szólítgatás után feleszmélt és köhögött egyet...-Na szóval milyen is?
-Csodálatos,ez annyira jóó,de most figyelj csak ideee- letett,majd hátranézett.Kamerájával gyorsan lekaptam és hát sikerült
egy elég hülye fotót készítenem róla.Először el sem hittem,hogy róla készülhet rosszabb,sőt viccesebb fotó,de úgy néz ki ő is csak egy ember.2 órán keresztül,míg Luhan szabad volt,csak hülyéskedtünk,vásárolgattunk és sok-sok képet csináltunk.Annyira jól éreztem magam vele,mielőtt még elment volna,megettünk egy fagyit.
-Ez olyasmi volt,mint egy randi nem?-kérdeztem nevetve.
-Te..tessék?-lepődött meg Luhan.
-Hát végül is tudom,hogy ez nem az volt,de hasonló.Az oké,hogy Sehunnal vagyok és őt szeretem,de borzasztóan jól éreztem magam-fülig érő mosollyal néztem rá,de ő elkomolyodott és a földet kezdte el bámulni.Aggódtam,hogy tán valami rosszat mondtam és próbáltam kideríteni,hogy vajon mi a baja,de nem szólalt meg.
-Miért ilyen?Ha így folytatja,nem bírok leállni,annyira szeretném ha az én barátnőm lenne,de ő Sehunt szereti,jobb ha most elbúcsúzom-gondolatai csak kavarogtak a fejében,majd nagy nehezen rám mosolygott és:
-Nem mondtál semmi rosszat,csak valami az eszembe jutott,de azt hiszem itt a búcsú ideje-felállt és táskáját hátára vette.
-Ne menj már el,maradj itt és menjünk még el valahova-ragadtam meg karját,de ő kivette kezemből.Meglepődtem,hogy vajon ezt miért csinálta?Mostanában olyan furcsán viselkedik....
-Hidd el szívesen tenném,de az időm többet nem enged,sajnos.Figyelj,ha neked az úgy jó,ha minden este küldök üzenetet,akkor azt szívesen megteszem-zavartan nézett körbe,de én örültem neki,hogy ezt mondta.
-Akár csak Sehun,de ígérd meg,hogy te tényleg minden este küldesz nekem valamit.Rendben?
-Pacsit rá-adott egy pacsit,majd egyszerre felnevettünk.Luhan tényleg egy nagyon jó ember,nem hiába szereti mindenki.
-Nos akkor 3 hónap múlva,újra látjuk egymást,nem igaz?-bekaptam az utolsó fagyi darabot is.
-De-de pontosan..Jól mondod,de figyelj-szorított újra magához.Lehelete meleg volt,éreztem nyakamon,miközben fülembe ezt súgta :Vigyázz magadra,ne szomorkodj,Sehun vissza fog térni,csak adj neki időt.
-Meglesz várok rá-simogattam hátát és elmosolyodtam.
-Szeretlek....-súgta alig hallhatóan.Szívem olyan hatalmasat dobbant,hogy rendesen fájt.Szemeim a kétszeresére nyíltak,igazából nem tudtam,hogy miért mondta ezt.Itt az a szokás,hogy a barátoknak is ezt a szót mondjuk?
-Mi??-kibújtam öleléséből és értetlenül néztem rá.Ez számomra olyan volt,mint egy vallomás.
-Most mennem kell,vigyázz magadra-kérdésemre nem válaszolt,hanem egy gyors puszit nyomott az arcomra és beszállt egy taxiba.Én teljesen elvörösödtem és értetlenül,megfagyva integettem neki.Nem bírtam felfogni,hogy most ez mi is volt,de bemagyaráztam magamnak,hogy itt a barátoknál ez a szokás,így nem is foglalkoztam vele többet.Hazasétáltam és vártam az estét,hogy vajon tényleg fog -e üzenetet küldeni.
Lassan teltek a napok,unalmasak voltak,viszont Luhan tényleg minden este küldött üzenetet,sőt énekelt nekem altatódalt is,ha megkértem,viszont Sehun még csak arra sem üzent,amit küldtem neki.
-Vajon valamiért megharagudhatott rám?Netán beleszeretett valami másik lányba??Természetesen ha így van,tuti valami bolondságot csinálnék,vagy csak úgy elkezdenék sírni,hogy azt mindenki hallaná-gondolkodtam hangosan.Nevelőanyám bejött hozzám elég sokszor,mert aggódott értem,mostanában nem a bombaenergia formámban voltam.Több kirándulást szerveztek,így jobban megismerkedtem velük,és az a helyzet,hogy tényleg nagyon kedvelem őket.

3 hónappal később:

A 3 hónap alatt nagyon sok mindent csináltam és változtam is.Új hajam,szebb alakom és szebb arcom lett.
A hajam abból a szempontból lett új,hogy megnőtt és majdnem a fenekemig ért a vége,de nem egyenes volt,hanem ez a szép gyűrűs göndör.Az alakom nem volt valami tökéletes,de az elmúlt hónapokban arra gyúrtam,hogy minden fölösleget eltüntessek.Az arcomról pedig végleg eltűnt minden pattanás,nos soha nem gondoltam volna,hogy ezt is megélem,de úgy néz ki,mégis csak egyszer felnő az ember,vagy kinövi a gyerekkorát.A viselkedésem az bezzeg semmit sem javult,ugyanaz a hülye,vicces lány maradtam,akit mindenki ismert.Ami a színészetet illeti,nem rég kaptam egy főszerepet egy musicalben,szóval tényleg nagyon boldog voltam.Megkértem Luhant,hogy a hangfejlesztésben segítsen.Sehun segítségét a színészet végett akartam kérni,de őt képtelenség volt elérni,így feladtam.Minden este küldtem neki üzenetet,de ő egyszer sem válaszolt,talán tényleg megsértődött,de ha így is van,nem ronthatja el semmi a kedvem,hisz megyek az álmom felé,amit mindig is akartam.Az iskolában is elég sok ismerősre tettem szert,és úgy néz ki tényleg
kedvelnek az emberek.Gondolkodtam,hogy elmegyek egy meghallgatásra,de nem tettem meg,mert úgy éreztem,erre még nem vagyok felkészülve,de mégis megbántam.Bár még nem késő,de szerintem még várok egy kicsit.Egy drámába kerestek szereplőket.A dráma címe pedig az volt,hogy Kiss me dear.Ez röviden arról szól,hogy van egy lány,aki bekerül egy új iskolába és rögtön beleszeret a legnépszerűbb srácba.A srác mindenkivel bunkó,de az idők alatt mégis beleszeret ebbe a rejtélyes lányba.Igen ez egy tipikus szerelmes sztori,sok -sok harccal,mármint ezt úgy kell érteni,hogy a fiúért való harc,de a főszereplő lányt nem nagyon érdekli az ilyesmi,így puszta szerénységével vág bele a dolgokba.Sokszor bántják,de a végén egy híres csaj lesz belőle,amikor bezzeg már mindenki megfordul utána,de azt tudni kell,hogy lehet kívülről változott a lány,de belülről megmaradt ugyanaz a szégyenlős egyénisége.A vége persze az,hogy a sráccal összejönnek és a sztori közben több csók is elcsattan.Nos ennyit a filmről.

Eltelt 3 hónap és eljött a fényképezkedés napja...Ezen a napon az osztályokról csinálnak képeket,rengeteget és különböző játékokat csinálnak egész nap,este pedig egy tűzijátékkal és tábortűzzel zárják a napot.Reggel egész frissen elindultam az iskolába és rengeteg emberrel találkoztam.Tényleg sok emberrel jóba lettem,bár nem tudom mi lett ennek hirtelen az oka.A lányok szerint azért,mert teljesen megváltozott a külsőm és szerintük még a mellem sem oda illő volt a koreai lányok közé.Én természetesen csak nevettem rajtuk,hogy ez mekkora baromság,de egy fiú,akit Soujinak hívnak mondta,hogy tényleg így van,ahogy a lányok mondják.
-Utálom ha az embert a külsője miatt szeretik.Szeressék a belsőjét először,aztán nézzék a külsőt- durcáztam.
-Hát így van-egyébként ez a Souji nem rossz fiú,és belsőleg,külsőleg jól néz ki,de egy fiú sem ért fel Sehunhoz.Iskolába menet,már a fiúk csináltak rólunk fényképeket,amik viszonylag nagyon jól
sikerültek...Mikor beértünk az épületbe a tanár megkért minket,hogy fogadjuk a vendégeket.
-Milyen vendégeket??...................

6 hónap

Reggel volt már mikor,Luhan beordított a szobába.
-Na keljetek mert a hasatokra süt a nap-rángatta az ajtót.
-Hát túl estek rajta ...Sehun felnőtt lett-bolondozott megint Kris,esküszöm ha most fent lettem volna,tuti megverem.
-Ez olyan szomorú-folytatta Lay is,majd a többiek is beszálltak.Míg szinte mindenki erről beszélgetett,ami nem is igaz,addig Luhan kétségbeesetten állt az ajtó előtt,majd hirtelen felindulásból kirúgta az ajtót.Lehet hihetetlen,de ő megtette.Mindenki lepetten állt az ajtó előtt,az egész csapatnak Luhanra,majd ránk terelődött a figyelme.
-Hiszen ők csak alszanak egymás karjaiban és úgy vannak,ahogy itt hagytuk őket-megkönnyebbült sóhajjal közelebb sétált Luhan az ágyhoz.
-Nem megmondták,hogy nem csinálnak semmit?-szólalt meg Kyungsoo,majd a konyhába vette az irányt.
-Fényképezzük le légyszíves-elővette a kamerát Chanyeol,majd egy gyors kattintással meg is örökítette ezt a pillanatot.Erre a nagy zajongásra,Sehun felébredt,majd rám nézett.
-Ahhh reggel van?Hmm??Bernie,de közel vagy-pirult el gyorsan,fogalmam sincs miért,mikor egész éjszaka velem aludt.
-Na azt ne mondd,hogy egész este együtt aludtatok.de most meg azt mondod,hogy milyen közel van?-mondta Kris,miközben hülyén figyelte a még kómás Sehunt.
-Héé ti meg mióta vagytok itt?És mi ez a berúgott ajtó?-nézett bamba fejjel,kócos hajjal az előtte lévő 11 fiúra,akik betörték a szobája ajtaját.Luhan egy erőltetett mosollyal próbálta megmagyarázni a dolgokat kisebb-nagyobb sikerrel.
-Nagyon sajnáljuk,de azt hittük,hogy tényleg megtettétek,így meg kellett bizonyosodnunk.Szóval berúgtam az ajtót,de majd megvesszük neked-legyintgetett Luhan,mintha mi sem történt volna,pedig szerintem egy ajtókirúgás elég nagy probléma.
-Mi az hogy majd megveszitek?Mondtuk már,hogy semmit nem fogunk csinálni-erősködött Sehun,közben pedig szemét törölgette.
-Jól van,mi simán kinéztük belőled haver.A tegnapi után amit meséltél..-forgatta szemeit Kris.
-Menj már a francba Kris- vergődött az ágyban Sehun,amire persze már én is felkeltem.Meglepően jól állt a hajam és valószínűleg még az álmom hatása alatt lehettem,mert így köszöntöttem mindenkit.
-Miaúú!Jó reggelt-olyan aranyos fejet vágtam,közben pedig mint egy igazi cica,egyik kezemmel törölgettem szememet.Mindenki meglepődötten figyelt engem,amint ébredezek,de látszólag bejött nekik.
-Ez,ez meg mi volt ???-elvörösödött Sehun,majd ijesztően rám nézett.Rögtön szívbajt kaptam én is.
-Haaaaa ??Én,én Sehun mellett vagyok ?-eszméltem fel végre csodás álmomból,majd mivel hirtelen mozdulatot végeztem,le is estem az ágyról...-Ohh jó reggelt,és nektek is jó reggelt.Jól vagytok?-úgy csináltam,mintha mi sem történt volna,majd odarohantam a többiekhez és kérdezősködtem mindenről.
-Csak menj innen,reggel így sokkolni az embereket-mindenki nevetett rajtam,de nem bánom,aranyosak mindannyian mikor mosolyognak.Egy angyalnak az is a dolga,hogy megnevettesse a kedvenc bandáját.
-Sajnálom,csak most keltem fel.Ilyenkor elég béna vagyok,nyugodtan kérdezzétek meg róla a nevelő szüleimet-nevettem...
-Na de ti még rendben is vagytok,de Luhan miért néz úgy rám,mint aki szellemet látott?Ennyire borzasztóan nézek ki?-közeledtem a megszeppent Luhan herceg felé,de ő csak kedvesen annyit mondott:
-Nem semmi baj,de azt hiszem most kimegyek a levegőre.Hirtelen megfájdult a hasam,azt hiszem kint sokkal jobban leszek-ezzel elfutott mellettem,majd ott hagyott mindenkit.Furcsán néztem utána és arra gondoltam,hogy követnem kéne,de Sehun megfogott.
-Sehun engedj el kérlek,had menjek utána,ha rosszul van segítenem kell neki.Az Exo angyala vagyok,ez is a dolgom-erősködtem.
-Luhan mostanában elég furcsán viselkedik,én is aggódom érte,szóval menj nyugodtan,csak egy reggeli puszit akartam adni-megpuszilt az arcomon,majd elengedett.Gyorsan kifutottam a teraszra és megláttam a sarokban guggoló herceget.Csodásan nézett ki,de arca nagyon szomorú volt.Leguggoltam elé,majd megsimítottam a vállát és kérdőre vontam.
-Tudom,hogy nem csak a hasad fáj,sőt nem is fáj a hasad.Mi a baj Luhan,mond el kérlek hogy mi bánt.Állítólag furcsán is viselkedsz mostanában,bár én észre sem vettem és tudom,hogy ez csúnya volt tőlem,mert ugye a csapat angyala vagyok és nekem tudnom kéne mindenről,de nem vettem észre,hogy valami nyomja a lelkedet.Kérlek mond el az igazat-próbáltam szóra bírni,de nem jött ki belőle könnyen.Gondolkozva belenézett a szemeimbe,és így figyelt egy percig.
-Most mit tegyek?Nem mondhatom el neki,hogy megkedveltem.Azzal mindent tönkretennék,annyira boldogak,hogy Sehunnal összejöttek,nem akarok közéjük állni,azt szeretném,ha mindketten boldogak lennének,mert igazán megérdemlik.Talán ha többet vagyok vele,talán ha a közelében tudtam volna lenni,most én lennék Sehun helyében,de most már késő.Nem mondhatom el neki az igazságot-gondolkodott magában,majd felállt,így engem is magával húzott....-Sajnálom,hogy problémát okoztam.Igazából csak annyi a probléma,hogy mostanában nem úgy jöttek ki a hangok,mint ahogy kellene.Hiába gyakoroltam sokat,nem ment,így az énektanárunk eléggé leszidott,de erről a többiek nem tudnak és egy darabig nem is akarok róla beszélni,szóval kérlek ne mond el nekik.Valószínűleg most ezért is lettem rosszul,éjszaka is alig aludtam valamit és..és annyira fáj-színészkedett,de annyira profin,hogy nem láttam át a hazugságán,sőt annyira megsajnáltam,hogy átöleltem.Luhan nagy szemekkel nézett maga elé,de szépen lassan felfogta,hogy mi is történik,így erősen megszorított és fejét a nyakamba fúrta.Igazából nem gondoltam volna,hogy egyszer Luhan herceget így megölelhetem.
-Ne aggódj,te vagy az egyik legjobb énekes,csodálatos hangod van,jól táncolsz,jó képű vagy.Ne add fel a gyakorlást,ha valamit szeretnél,dolgozz addig érte,míg neked meg nem felel.Biztos van valami,ami miatt
idegeskedtél ,és így nem tudtál kellőképpen odafigyelni,de most már nincs semmi baj,nyugodj meg és koncentrálj az éneklésre-még ha nem is ez volt az igazság,azért örült,hogy ezt mondtam.Így álltunk míg 2 percig,mikor én meg akartam szakítani az ölelkezést,de ő nem engedte,erősen tartott..
-Köszönöm,tényleg nagyon szépen köszönöm.Jól esik,hogy foglalkozol velem és boldog vagyok,hogy utánam jöttél és megöleltél.Azt hiszem már nem lesz probléma az énekléssel és ezt egyedül csak neked köszönhetem-elmosolyodtam és megveregettem még egyszer a hátát.
-Luhan,most már azt hiszem elengedhetsz-kezdtem kicsit kellemetlenül érezni magam,de ő nem hallgatott még most se rám...-Luhan,nekem már barátom van és azt hiszem ha ennyit ölelkezek egy másik fiúval,az már baj,szóval elengedn..-ki se mondtam,Sehun hirtelen kirántott Luhan szorításából.Láttam,hogy ez Luhannak nem nagyon tetszik,a feje annyira furcsa volt.Vajon most mit gondolhat?
-Fenébe mit tettem,annyira elragadtattam magam és észre sem vettem,hogy Sehun kijött.Annyira,annyira utálom magam,én nem így akartam.Igazából csak annyira jól esett őt megölelni,azt akit kedvelek-gondolta.
-Bocsi,csak már kezdtem féltékeny lenni-vakarta a fejét Sehun röhögve.Én csak lefagyva álltam Sehun előtt,akinek a légzését a nyakamon éreztem.
-Bocsi Sehun,csak most szükségem volt rá,de ígérem máskor nem fordul elő ilyen-ezzel meg is beszélték a dolgot.Sehun nem haragudott az előbbiért,én pedig boldog voltam,hogy Luhan végre mosolyog.Besétáltunk a konyhába és megbeszéltük a dolgokat.Tudtam,hogy megint elmennek,így szomorú voltam.
-Már csak 10 perc és indulunk,szóval jobb lesz,ha elkezdünk készülődni-jelentette ki a leader mély hangjával.
-Igen,összejöttünk.és máris el kell válnunk.Tudod nem hittem,hogy egy nap majd ilyet mondok én,aki egy érintésedtől elájult,de ha egy nővel is flörtölni mersz én rádugrok és kitépem szálanként a hajadat-most inkább hasonlítottam egy házisárkányra,aki tüzet okád,mint egy kedves,aranyos,megértő barátnőre.
-I..Ijesztő- hátráltak a fiúk,mire gonoszan felnevettem.
-Hát igen,ilyen is tudok lenni,de csak ilyenkor nagy a szám amúgy...-mondjuk ez tényleg így van,nem szeretek veszekedni.
-Kungfu-shi...-ordította hangosan Tao,amire én csak egy "Haaaaaa?"-val válaszoltam.
-Chuiii...-Taot követte Kris fura szócskája,amire én megint csak egy "Haaaaaa?"-t nyögtem ki.
-Choi Miiiii-XiuMin is beszélt ebbe a hülye játékba.Fogalmam sem volt,hogy ez mi lett volna,de hirtelen ezután a 3 kis fura jelszócska után Sehun felkapott az ölébe és viharosan szaladt velem a szoba felé.Nem tudtam mit csinálni csak ordítottam hogy
-Hééééééééj héj,állj már meg!Most mi van?Miért futsz ?Miért viszel ide??-érdeklődtem pánikomban.
-Gyors menetre...-sokkolva néztem rá alma méretű szemeimmel,majd ismételten kedvenc szövegem mondtam ki.
-Haaaaaaaaaaaaaaaaaa?-Sehun gyorsan ledöntött az ágyra,rám mászott és a hasamtól végigszimatolva haladt fel a számig
-Héééjjj állj már le Sehun hallod,mi bajod van??Mi ez ?Mi ez a perverzió??Én ezt nem élvezem.Tegnap csókoltál meg először és máris ezzel jössz??Megőrültél????Engedj el..engedj ..engedj e...en..enge...e...-nem tudtam kimondani ezeket a szavakat,mert Sehun mindig megcsókolt ahányszor csak próbáltam kimondani..Rángatóztam természetesen,mert nem tudtam mire vélni ezt a hirtelen állapotváltozást.
-Szeretlek.Ez remélem kitart 6 hónapig...
-Meddig?Mi van???Szóval ezért csináltad??6 hónapig lesztek oda?????És te ezt tudtad már tegnap is?-idegeskedtem,nem gondoltam,hogy megint ilyen sok időre itt hagy.
-Sajnálom,kérlek várj rám-leszállt rólam,majd a szekrényhez ment.
-Nem baj.Öltözzél,nehogy elkéssetek és miattam szidjanak le titeket-fogtam magam és otthagytam.
-Nem hiszem el,miért ilyen sok időre kell elmennünk,ilyen hirtelen.Sajnálom Bernie,ígérem hamar elfog telni ez az idő-sóhajtott,majd elkezdett öltözni.
-Én:Miért kell ilyen hirtelen elmenniük 6 hónapra?Ahhh,hazamegyek.Sziasztok srácok,6 hónap múlva találkozunk.Fighting Exo-majd lehajtottam a fejem és elsétáltam..-Így lesz a jó,tudnom kellett volna előre,hisz ő egy sztár,egyértelmű volt,hogy nem lesz mindig velem,de 6 hónap akkor is borzasztóan sok.Ahhw mindegy 6 hónap.Azt hiszem képes vagyok rá várni és meg is fogom-hangos gondolkodásomat egy hang zavarta meg.
-Váááááááááárj már Bernieee!!!-hátrafordultam,majd akadozva kérdeztem.
-Se..Sehun?Mit keresel te itt??Neked sietned kéne nem?Ahj- próbáltam visszatartani könnyeimet.
-Kit érdekel??Te fontosabb vagy nekem,és mi az,hogy csak úgy köszönés nélkül lelépsz!?-kicsit ideges volt a hangja,bár megértem ez nem volt szép tőlem.
-Hát úgy gondoltam,hogy nem bírnám ki sírás nélkül,ha rendesen elköszönök tőled.Sehun 6 hónap rengeteg.Ez alatt az idő alatt te elfelejthetsz engem vagy netán más csajokkal is kavarhatsz-nem bírtam ki,hogy ezt ne mondjam el,nagyon félek,hogy Sehun becsajozik és akkor nekem végem.
-Így ismersz engem te nő?-felhúzta jobb szemöldökét és így nézett engem.Igazából vicces volt,de most nem tudtam nevetni.
-Nem de na.Még is csak egy nagyon helyes sztárfiú vagy.
-Idióta,bolond,törpe...Egyéb gondolatok még vannak a fejemben,de nem akarlak megbántani-még mindig hülye fejet vágott,lehet azért csinálja,hogy nevessek.Hogy ne úgy kelljen elbúcsúznunk,hogy én itt küszködök a könnyeimmel.
-Sehun,tényleg el fogsz késni és miattam fognak leszidni,amit meg nem akarok.Szóval itt a búcsú ideje-bár mosolyogva,de már könnyes szemmel mondtam.
-Nem kell erősnek lenned.Sajnálom,tényleg sajnálom.Én tudom,hogy csak most jöttünk össze,de a munka az munka.Ezt el kell tűrnöd sajnos-ökölbe szorította kezét,látszólag neki is nagyon fájt ez.
-Azt próbálom,oké?-lehajtottam a fejemet és a földet kezdtem el nézni.A könnyeim csak úgy potyogtak az aszfaltra.
-Ne sírj,kérlek.Nem jó így látni téged-hirtelen magához szorított,aminek nagyon örültem.6 hónapig enélkül az
ölelés nélkül nehezen fogom kibírni.Bár így sokkal fájdalmasabb az egész elválás.
-Sehun miért kell így elbúcsúzni??Így csak rosszabb lesz-szipogtam.
-Mert egyszerűen nem bírnám ki 6 hónapig úgy,hogy előtte nem öleltelek teljes szívemből-közben apró puszikat lehelt fejemre,ami nyugtató hatással volt rám.
-Sehuuun-szinte már rendesen markoltam a ruháját,nem gondoltam,hogy ennyire nehéz attól elválni,akit szeretsz,ráadásul ez még csak nem is szakítás...-Miért ilyen nehéz??Mindegy,várok rád ameddig csak kell,ameddig csak kell.
-Idő van-felemelte a fejemet,majd,belenézett a szemembe,azután egy forró csókot lehelt az ajkaimra,ami fél perc után átváltott egy teljesen más csókstílusba.Soha nem éreztem még ilyet.Mikor elváltak az ajkaink,még kétszer megsimította az arcomat,ezt követve pedig kisebb csókokat lehelt a homlokomra,szememre,orromra,
számra.egyszóval mindenhova.Nem bírta abbahagyni,én meg nem bírtam leállítani.Annyira jó volt,hogy nem tudtam kinyögni,hogy elég és menjen már,ne kínozzon.Nem jött ki hang a torkomon..Egyszerűen nem tudtam ellenszegülni.Ott akartam örökre maradni a karjaiban.Viszont pár perc múlva jöttek a fiúk és Sehunra szóltak.
-Itt az idő maknae,engedd el Berniet és menjünk. 6 hónap múlva újra találkozunk-ordította Suho a kocsiból...Sehun megígérte,hogy mindennap küld majd Sms-t és vigyáz magára,így már minden jó volt.
-Mindenki nagyon vigyázzon magára és kérlek egyetek normálisan,minden este időben feküdjetek le,csak a  legjobbat hozzátok ki magatokból a színpadon.Kérlek,hamar térjetek vissza és nagyon-nagyon vigyázzatok magatokra!!!!!!!!!!-boldogan és mosolyogva köszöntem el tőlük,azután pedig hazasétáltam és mikor már senki nem látott,kisírtam magam.
Talán hamar elfog telni ez a 6 hónap,én pedig keményen dolgozok majd ez idő alatt.Remélem minden jó lesz,és a fiúk is egészségesek,boldogok lesznek..........

Az esti beszélgetés

Na talán folytathatnám ott,hogy mi is történt este ugye?Nos hát elég sokat beszélgettünk
meg nevettünk,persze a fiúk hallgatóztak,mert Kris tényleg azt gondolta,hogy valami olyasmi dolgot fogunk művelni.Ezért nagyon ideges voltam rá,így sokszor fejbe fogom még dobni úgy érzem.
-Annyira boldog vagyok-mondta vidáman,miközben kezeit súrolgatta.
-É..én is-zavaromban elfordítottam a fejemet és a polcokat kezdtem el bámulni.
-Gondoltad volna ezt a legelején?-kérdezte érdeklődve,majd felém fordult és megfogta kezemet.Alig érintett meg,de a szívem így is a torkomban dobogott.
-Nos hát nem.Azt hittem utálsz és meg fogsz ölni,kikészíted az életem,a sírba helyezel,de örülök,hogy nem így lett,de Se Se.. Sehun szóval..haha szóval te nem érzed magad furcsán a csók után?-pirultam el hirtelen,de erre nagyon kíváncsi voltam.
-Mi van??Muszáj ilyenekről kérdezősködnöd?-olyan aranyos zavart fejet vágott,hogy nem bírtam magamba tartani röhögésemet.
-Ne mondd,hogy neked is ez lett volna az első csókod?-ettől csak még jobban zavarba lett,majd megforgatta szemét és perverzül rám mosolygott.
-Mit nevetsz?És ha igen?
-Ez milyen aranyos-kuncogtam még mindig,de ezt valahogy csak én találtam ilyen baromi viccesnek.Normális emberek vajon röhögnek ilyenen??
-Te kiiis-fel emelte kezeit,majd oldalamat kezdte el csikizni,majd térdhajlatomat,nyakamat.Annyira kapálóztam,hisz baromira csikis vagyok.
-Hjajj ne már,nagyon csikis-szinte már sírtam,a hasam már most fájt,pedig alig 10 perce vagyunk egy szobában.
-Elkezdődött ..Ayoooo ingyen .-mondta az ajtóban Kris,de én mérgelődve kiordítottam.Mit hallgatóznak ezek még mindig itt,komolyan mit hisznek ezek,hogy rögtön egymásnak esünk?
-Kuss legyen már Kriiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiis- felgyűrtem a cicajelmezt,majd megindultam az ajtó felé.Soha a büdös életben nem gondoltam volna,hogy majd én Krisre fogok ordítani.
-Hé hé hova húzod már azt a  jelmezt?Így is rövid,ne ölj már meg így az első napon,ezt meg hagyd Krisre szerintem várható volt,hogy ezt fogják csinálni-próbált leállítani Sehun.
-De annyira zavarban leszek tőle-vergődtem,de már nem azért ki ne lenne abban,mikor egy fiúval egy szobában van,ráadásul olyannal akit nagyon szeret,és 11 másik fiú pedig az ajtó előtt hallgatózik,azt várva,hogy mi mikor rontunk egymásnak.
-Nem baj,ilyenkor annyira aranyos vagy és zabálnivaló.Bukom a zavarba jött lányokra- kacsintott rám,amitől majdnem összeestem.
-Sehun,ne csináld ezt,zavarban leszek-takartam el a szememet,macska füleim,meg farkam pedig mozogtak.
-Nem leszel,már alapból abban vagy-kacagott gonoszan.Tényleg élvezte ezt a helyzetet,de mit is tehetnék,pasiból van.
-Igaz,,hehe,de annyira örülök,hogy te vagy az első szerelmem Sehun-mosolyogtam rá kedvesen,amitől szegény kidőlt.
-Már megint miért kellett ilyen cicapózba és ilyen aranyos fejjel ezt mondanod?
Mikről beszélsz te egyfolytában,tényleg megzavart az a csók-fogdosta a fejét.Én csak nagy szemekkel néztem rá,mi van már semmit sem csinálhatok?Szinte ha leülök már azon is kiakad,de mindegy,meg kell még ezt mindkettőnknek szokni.
-Sehun megverlek,ha ezt nem fejezed be.Ne légy perverz,csak kulcsoljátok már ki ezt az ajtót-ordított és dörömbölt Luhan.Vajon miért lett ennyire agresszív?
-Ahj Luhan te is hallgatózol?-szomorodott el Sehun,csalódott legjobb barátjában.Tényleg közel állhatnak egyébként egymáshoz,mert sokszor láttam azt,hogy Sehun átöleli Luhant vagy pedig piszkálja.Be kell vallani hogy aranyosak,jó barátok tényleg.
-Egyértelmű a legjobb barátomról van szó és az angyalunkról,még szép,hogy itt vagyok,ha netán valami történne akkor én beugrok-mondta komolyan Luhan..-Sajnos azt nem mondhatom nekik,hogy kedvelem Berniet és aggódom.Olyan féltékeny vagyok,pedig velem találkozott először,de még is-gondolta magában,erre még erősebben kezdte el verni az ajtót.
-Luhan erre nem lesz szükség,megígérem neked,hogy semmi nem fog történni oké?Csak menjetek innen és ne hallgatózzatok tovább-próbáltam meggyőzni őket kisebb-nagyobb sikerrel.
-Úristen ki tudja lehet kimásztak az ablakon és csak magnóról megy ez az egész beszélgetés-hülyéskedett ismét Kris,ami végleg az agyamra ment.
-Na most már elég volt-idegesen kinyitottam az ajtót és rendet tettem a fiúknál...-Na idefigyeljetek.Nem lesz semmi olyan dolog és ne hallgatózzatok és ne mondjatok olyan zavarba ejtő dolgokat,mert ki verem a balhét.Kris,te pedig egy akkora..-vertem Kris fejét.Szegény kapott egy párat,de megérdemelte és még fog is ha nem fogja be gyorsan a száját.
-Kriis-siránkozott Lay..-Ne bántsad már Krist- próbálta védeni barátját,de ezzel csak még jobban felbosszantott.
-Drága Lay gyermek te is kérsz?-kérdeztem gonoszan,itt már kissé vérszemet kaptam.Szegények,eddig ezt az oldalamat nem látták,de mit tehetnék,ők hozták ki belőlem.
-Komolyan ijesztő lett-húzódott hátra Tao.
-Tao te is kérsz?-emeltem fel jobb kezem,de ekkor Sehun előlépett és elragadta csuklómat,magához húzott és hátulról átölelt.
-Na fiúk,most légy szíves hagyjatok egyedül az ajándékommal,holnap úgy is veletek leszekVele pedig meg még nem élveztem ki az időt.Szóval most hagyjatok magunkra,a másik szobába menjetek aludni és ne hallgatózzatok-jelentette ki komolyan.
-Se..se Sehun te hova nyúlkálsz?-kicsit lesokkolódtam,majd meredten néztem kezeire.Mindenki furcsán nézett ránk,de Luhan valamiért szomorúan.
-Te már az enyém vagy,azt csinálok veled amit akarok-ő is vérszemet kapott,itt már tudtam,hogy végem van.Rossz fiúval kezdtem ki,imádkoztam az életemért.
-Kris,Kris igazad volt.Kérlek segítsetek már,Luhan herceg-próbáltam szabadulni Sehuntól,de olyan erősen szorított,hogy lehetetlen volt.Kris pedig csak kinevetett,majd elsétált a többiekkel.
-Jó éjszakát,a herceged azt mondta,hogy szórakozni akar a cicájával-mondta Kris ördögi kacaj kíséretében,Luhan pedig meg sem szólalt,csak lehajtott fejjel elsétált.
-Mi vaaaaaan?Ti ezt élvezitek?Most bevadult,tudjátok,hogy perverz lesz,ha már nem bírja a dolgokat-ordítottam,de ők meg sem hallottak.
-Te erről tudsz?-kérdezte meglepetten Sehun,majd bevitt a szobába.
-Szerinted nem lehetett rájönnöm?
-Nem baj az jobb ha tudod,így tuti nem fogsz rám megharagudni-már azt hitte,hogy így nem fogok tőle megijedni..
-Most nem kell több szolgálatot nyújtanom ugye?-kérdeztem aranyosan.
-Menj már,szerinted elrontanám egyből itt magam?Direkt azért csináltam,hogy elmenjenek.
-Sehun visszatért,éljen a normális forma-ugrottam hirtelen a nyakába,amitől meglepődött és elmosolyodott.
-Ahj de ragaszkodó típus vagy te,csak most csókoltalak meg és máris rám mászol-perverz mosolya rémisztő volt,de vicces.
-Csak álmodban fiam,álmodban,méghozzá a legszebbekben-vertem egyet mellkasába.
-Bernie ..Elmondanád nekem,hogy mi a férfiideálod?-ültünk egymással szemben az ágyon.Kicsit hirtelen jött kérdése.
-Most ez így milyen kérdés?Ezt minek?
-Tudom,hogy nem én vagyok a tökéletes,de szeretnék az lenni-mosolygott angyaliul,ettől a mosolyától elájultam konkrétan.Még hogy nem tökéletes,megőrült ez??
-És te ezt honnan veszed?Igaz,hogy az elején nagyon tudtalak utálni,amiért olyan bunkó voltál,de aztán csak fokozatosan beléd szerettem.Az én ideálom olyan,aki mindig mosolyog és megtud nevettetni,akivel elvagyok és az illető haja legyen barna és tényleg ami a legfontosabb,hogy mosolyogjon és és megértsen és mindig mellettem legyen és kiálljon értem bármi van.Szóval te ennek teljesen megfelelsz,de hiába is van egy ideálod,a szerelem könnyen jön-megfogtam kezét és megszorítottam.Gyönyörű szemeibe néztem és biztatóan rámosolyogtam,nekem ő a tökéletes pasi.
-Értem..És mit szerettél meg akkor bennem legelőször..?-olyan fura,hogy most ilyenekről kérdez,de örömmel válaszolok neki.
-Nos,neked a megjelenésed is vonzó,de mikor te közel jöttél hozzám a szívem elkezdett nagyon dobogni és mindig elpirultam,ha csak rád is gondolok teljesen összekavarodik minden bennem és még most sem hiszem el,hogy te meg én.És amit a legjobban szeretek benned az az,hogy nagyon szórakoztató vagy és megvédtél engem,mikor szükségem volt rád.Te ott voltál mindig,és egyszer csak rájöttem,hogy én tényleg nagyon szeretlek téged.Nagyon utáltam magam,hogy kétszer is visszautasítottalak,de harmadjára ez már
nem így volt,bár akkor is remegtem,de éreztem,hogy szeretsz,az ölelésed a csókod mindent elárult-zavarban voltam mikor ezeket így elmondtam,de úgy éreztem,hogy előtte bármit elmondhatok most már.Megbízok benne és szeretem őt.
-Értem Ezekre nagyon kíváncsi voltam.Ne haragudj,hogy ennyire kérdezősködöm,de nekem ez fontos.Szóval ha megölellek,ha közelebb kerülök hozzád nagyon zavarban vagy?-komolyan miért ennyire kíváncsi?
-Igen,szóval ne aggódj,nem az van hogy nem szeretném csak annyira félek tőle.Valószínűleg ha most megint megcsókolnál,utána megint nagyon zavarban lennék,de legbelül meg ez menne:Úristen,el sem hiszem még egyszer megtörtént?Nem csak álmodom?Sehun tényleg megint megtette?Sehun annyira szeretlek.-ezen felkacagott,de tényleg tündéri arca volt.Annyira helyes és olyan babapofija van.
-Háhá.Amúgy tudtad,hogy én akkor hogy viselkedtem,mikor te nem voltál ott velünk?Kíváncsi vagy rá?-erre nagyon kíváncsi voltam,szóval közelebb húzódtam hozzá és kíváncsian figyeltem minden egyes szavára.
-Természetesen,én is kíváncsi vagyok az ilyenekre.
-Nos,az elején tényleg azt gondoltam,hogy te is csak egy beképzelt fruska vagy és hogy a híresek közé akarsz bekerülni,hogy kihasználd az illetőt,de ahogy telt az idő és szórakoztam veled,rájöttem hogy akaratlanul is,de mindig aggódtam érted.Mikor elmentél a boltba debüt előtt.Ott is a táncterembe tiszta türelmetlen voltam,aztán mikor megöleltük egymást az én szívem ugyanúgy megdobbant és nem
csak a tiéd.Mikor nem láttuk egymást 6 hónapig én azt hittem belefulladok,annyira hiányoztál,mikor pedig a fülembe súgtad azt hogy a hangod megnyugtat a szívem teljesen megbolondult.Akkor jöttem rá,hogy érzek valamit irántad,ami nem utálat,nem csak sima barátság.Bár azt most sem értem,hogy miért mondtad ezt a hangommal,hisz nem vagyok énekes.Mindegy,aztán mikor veled táncoltam vagy veled szórakoztam,annyira boldog voltam és felszabadult.Mikor debüt után visszatértünk a suliba,rögtön jobb lett az életkedvem,mikor visszautasítottál nagyon megbántott aztán mikor másodjára is,akkor teljesen rossz kedvem lett.Kezdtem azt hinni,hogy ez csak egy viszonzatlan szerelem lesz,de mégse,mikor pedig behoztak téged ide egy cicaként,igen természetesen a szívem majd kiugrott a helyéről és teljesen elment az eszem,igen én is férfiből vagyok.Aztán mikor kiordítottad,hogy szeretsz én nagyon zavarba jöttem és természetesen rohadtul örültem neki.Én sokszor bevallom,lehet nem látszik de sírtam is érted,én nagyon szeretlek.Miután megcsókoltalak azt hittem,hogy a Mennyországban vagyok.Bernie kérlek soha ne hagyjuk el egymást-miután ezt elmondta,én tényleg elsírtam magam,hogy mondhatott el valamit ilyen szépen.Annyira boldog vagyok,borzasztóan boldog.
-Sehuuuuun,nem gondoltam volna,hogy ekkora érzékeny lélek vagy- újra ráugrottam,szóval megint meglepődött rendesen.Ott feküdtem rajta,majd egy idő után kapcsolt és átölelt.Annyira fantasztikus érzés volt,életem legboldogabb pillanatát élem át,tehát ilyen lenne a szerelem.
-Sehun én kezdek fáradt lenni.Nem alszunk?-kérdeztem egy nagy ásítás közepette.
-Mi hogy együtt?? Izé ilyen hamar .....?Tényleg benne vagy??-nézett rám,de persze örült neki,csak biztosra akart menni,nehogy később megbánjam.
-Most miért ne?Úgy sem csinálsz velem semmit,ha meg igen letépem a ....semmidet-kuncogtam.
-Holnaptól újra munka van,nem baj ha most elalszunk?
-Nem,mert veled lehetek-ráfeküdtem Sehun mellkasára ő pedig átölelt és így aludtunk el.Szóval így telt el az első éjszaka,mikor egymás mellett aludtunk.....